Ki ne szeretne több fizetést kapni?

A megbeszélt időpontban bekopogunk a főnök irodájába, és a következő pillanatban történik valami, amit utóbb nehezen tudunk megmagyarázni: a tükör előtt többször elpróbált mondókánk sokkal kevésbé hangzik magabiztosan, mint otthon, és rövid idő alatt hagyjuk meggyőzni magunkat arról, hogy jó lesz nekünk az eddigi fizetés is. Az ajtón kilépve nemsokára magunkhoz térünk, és kristálytisztán látjuk lelki szemeink előtt, hogyan kellett volna pár perccel ezelőtt viselkednünk. De már késő.

Megszólal a belső hang

Ilyen és ehhez hasonló stresszes helyzetekben derül ki, hogy ki mennyire tud kiállni saját magáért. Mindenkiben működik egy belső hang, ami stressz hatására gyakran olyan negatív üzenetekkel bombáz bennünket, mint például: "Áh, hagyjuk, jó lesz nekem így is, most miért csináljak balhét!" Vagyis van a szervezetünknek egy védekező mechanizmusa, ami nagyon hasznos is tud lenni, azonban nemritkán sajnos attól véd meg bennünket, hogy saját érdekeinket sikeresen képviseljük. Hogyan kapcsolhatjuk ki a riasztót akkor, amikor nincs rá szükségünk?

Az érdekérvényesítésnél is nagyon fontos figyelembe venni, hogy a másokra gyakorolt hatásunknak mindössze 7 százaléka köszönhető a mondanivalónknak. Vagyis érdemes a fizetésemeléshez hasonló helyzeteknél nemcsak a tartalom tökéletesítésére fordítanunk figyelmet, hanem az előadásmódra is. Optimális esetben hanghordozásunk barátságos és határozott, ez nem egyszerű feladat olyankor, amikor úgy érezzük, hogy van vesztenivalónk.

Félrecsúszunk...

Alapvetően két irányban csúszhatunk félre: ha túl barátságosak, de kevésbé határozottak vagyunk, akkor könnyen átgázolnak rajtunk, ha pedig túl határozottak, de kevésbé barátságosak vagyunk, akkor arroganciánkkal ellenségeskedést szíthatunk. Egyik sem szolgálja igazán az érdekünket kiélezett helyzetekben.

A szerencsés "hangnemkeverék"-et egyébként nem kommunikációs szakemberek állították össze, hanem ez jön természetesen belőlünk olyankor, amikor nagyon jól érezzük magunkat, például baráti társaságban. A feladat tehát az, hogy ezt a bennünk természetesen meglévő készséget minél stresszesebb helyzetekben is tudjuk mozgósítani. Ehhez gyakorolni kell, méghozzá úgy, hogy a könnyebbtől a számunkra egyre nehezebb helyzetek felé haladunk. Lépésről lépésre, kezdve kevésbé stresszes szituációkkal, hiszen egy sportoló sem a világcsúcsot próbálja megdönteni az első edzéseken. Ez tényleg ilyen egyszerű, sokan azért nem fejlődnek mégsem, mert nem elég kitartóak.

Gyakoroljunk!

Hol lehet a gyakorlást elkezdeni? Például egy étteremben. Képzeld el, hogy más körettel hozzák ki az ételedet, mint amilyennel kérted. Mondjuk rizst kaptál zöldségköret helyett, és te épp fogyókúrázol. Ilyenkor két dolog történhet:

1. Megszólal az a bizonyos belső hang: "Jó lesz ez nekem így is, egyszer igazán ehetek rizst is, most minek balhézni!"

2. Ha egyszer zöldséget kértél, akkor azt is szeretnél enni, és nem hagyod annyiban. Nagyon kedvesen, de határozottan a pincérhez fordulsz, és elmondod neki, mi történt.

1. tippem: a megoldandó problémára koncentrálj, ne személyeskedj!

Rossz megoldás: "Mi ez?! Én nem rizzsel kértem, ön rossz köretet hozott ki!"

Bár érthető a felháborodásod, a személyeskedéssel valószínűleg azt fogod elérni, hogy a másik fél visszatámad, így minden adott lesz egy rosszízű veszekedéshez. Ja, és a végül kihozott zöldségköretet is jobb, ha nem eszed meg. A bosszú édes ugyanis...

Ehelyett javaslom: "Elnézést, én zöldségköretet kértem, megtenné, hogy kicseréli?"

Ha ezt nem támadó hangnemben tudod elmondani, a pincérnek nincs miért védekeznie, nagyobb eséllyel oldjuk meg a problémát, és még a viszonyotok is emberi marad. Ez utóbbi szempont talán nem tűnik olyan fontosnak egy étteremben (szerintem itt is az), de egy magánéleti veszekedésnél például már egyértelműen sokat nyom a latban.

2. tippem: nyugtázd a másik érveit! A pincér emelt hangon mondhatja például, hogy: "Nagyon sajnálom, asszonyom, csak rizzsel tudom hozni, a zöldség már elfogyott!" Jobb, ha nem azonnal kéred ki magadnak a stílust, mert bár igazad van, nem fogsz vele sokat elérni. Jobban jársz, ha először higgadtan jelzed a másik félnek, hogy megértetted, amit mond, csak így kerülhettek közös nevezőre. Sokszor elég csak annyit mondani: "Értem." Ez persze nem jelenti azt, hogy egyet is értesz vele. Csak ezután érdemes belekezdeni a következő érvedbe.

A nyugtázásnak nagy szerepe van a fizetésemeléses példában is, ezzel tudod jelezni a főnököd felé, hogy "veszed az adást", az érveit érted, még ha nem is értesz velük egyet.

Légy bölcs!

Jó érzés, ha ki tudunk állni saját magunkért, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy vannak olyan helyzetek is, amikor nem érdemes felvennünk a kesztyűt. Gyakran próbáljuk magunkkal elhitetni, hogy tulajdonképpen nem is félelemből, hanem bölcsességtől vezérelve hátráltunk meg, holott legbelül pontosan tudjuk, mi az igazság. Ez rossz érzés. Kitartó gyakorlással elérhetjük, hogy egyre ritkábban kelljen vele szembesülnünk.

Szerémi Péter, Emotional Dynamics
emotional-dynamics.hu