A vezetők egyik legnagyobb tévedése: azt hiszik, a csend egyetértést jelent

A félelem ára: amikor a dolgozók már nem mondják el, mit gondolnak

A The Citizen cikkének szerzője saját első szakmai tapasztalatát idézi fel Tanzániából, ahol egy vezető rendszeresen nyilvánosan szidta a csapat tagjait. A megbeszéléseken felemelte a hangját, név szerint említette a hibákat elkövetett személyeket, ugyanakkor nem adott teret válaszokra vagy magyarázatokra. A dolgozók később egymás között nyíltan beszéltek a problémákról, azonban amikor a vezető belépett a szobába, csend lett.

Ami kívülről tiszteletnek tűnhetett, a gyakorlatban félelem volt.

Mi történik a szervezetekben, amikor a félelem válik normává?

A félelemre épülő vezetés egyik legsúlyosabb következménye, hogy az emberek idővel már nem mernek ötletekkel előállni.

Ilyen környezetben:

• kevesebben vállalnak kockázatot,
• az új ötletek még kialakulásuk előtt elhalnak,
• a kezdeményezések a legbiztonságosabbnak tűnő irányok felé szűkülnek,
• a szervezet kreativitása csökken.

A csend ilyen esetekben nem egyetértést jelent, hanem racionális reakciót egy kockázatosnak érzékelt környezetre.

Miért nem működik hosszú távon a félelemre épülő vezetés?

Amikor az emberek megtanulják, hogy a megszólalás megszégyenítéshez vagy büntetéshez vezethet, alkalmazkodni kezdenek.

Ennek következménye, hogy:

• visszatartják az információkat,
• nem jeleznek problémákat,
• kerülik a kritikát,
• csökken az elköteleződés.

A szervezetek gyakran összekeverik a kihívások hiányát az egyetértéssel, miközben valójában fokozatos eltávolodás zajlik.

Amy Edmondson szerint a legerősebb csapatok nem a csendesek

Amy Edmondson, a Harvard Business School Leadership professzora kutatásaiban rámutat, hogy azok a csapatok teljesítenek jobban, ahol az emberek képesek:

• megszólalni,
• hibákat beismerni,
• kérdéseket feltenni,
• vitatkozni,
• ötleteket megkérdőjelezni anélkül, hogy megszégyenítéstől vagy retorziótól tartanának.

Mi állhat a kontrollközpontú vezetés mögött?

A félelemre épülő vezetés gyakran nem a magas elvárásokról szól.

Sok esetben inkább a hatalommal kapcsolatos bizonytalanság, az ellenőrzés elvesztésétől való félelem vagy a kritikával szembeni ellenállás állhat mögötte.

Ennek eredménye lehet:

• lassabb működés,
• kisebb tulajdonosi szemlélet,
• olyan rendszerek kialakulása, amelyek csak folyamatos kontroll mellett működnek.

Öt vezetői lépés a félelemalapú működés csökkentésére

1. Figyeljük meg, hol jelenik meg rendszeresen a csend

A hallgatás önmagában is információ lehet.

2. Válasszuk külön a magas elvárást a megfélemlítéstől

A következetes működés nem azonos az intimidációval.

3. Reagáljunk kíváncsisággal a kritikára

A védekező reakciók könnyen elnémíthatják a szervezetet.

4. Csökkentsük a felesleges kontrollt

A túlzott ellenőrzés bizalmatlanságot jelezhet.

5. Kérjünk visszajelzést lefelé is

A vezetés hatása elsősorban azoknál látszik, akik naponta megtapasztalják.

A kérdés nem az, hogy csend van-e – hanem az, hogy miért

A félelem képes megfelelést létrehozni, de kiválóságot nem.

A valódi vezetői feladat nem a konfliktusok teljes megszüntetése, hanem olyan környezet kialakítása, ahol az emberek akkor is képesek jól teljesíteni, amikor a vezető nincs jelen.

kép: magnific