"Mindent elolvasok, írásban bármit megértek, csak ne kelljen megszólalnom"

Milyen ötletből, hogyan született az Angolfalu?

Az Angolfalu modellje egy már külföldön, többek között Spanyolországban, Németországban és Törökországban létező modell. Az a lényege, hogy 20-30 ember elvonul egy hétre, és ezen az egy héten át angol anyanyelvűek között, kizárólag angolul kommunikál. Az az alapkoncepció, hogy nagyon sűrű programot adunk egy héten át, mindent angol szövegkörnyezetbe ágyazunk. Azt figyeltük meg, hogy egyszer csak eljön az a pont, általában a második vagy a harmadik napon, amikor átfordul a gondolkodás és onnantól sokkal folyékonyabban, koherensebben beszélnek az emberek. Ezt a pillanatot a nyelviskolai angolórákon nem lehet megtapasztalni, mert nincs rá elég idő. Kell 2-3 nap, mire aktivizálódik a szókincs, a nyelvtudás. Ez a mi feladatunk és ebben vagyunk jók: életre kelteni ezt a passzív tudást.

Milyen szintű tudással érkeznek hozzátok a résztvevők?

Pichler Anet szerint a bajok már az iskolában kezdődnekA minimum elvárás az az erős A2, gyenge B1 szint. Ez alatt egyszerűen nincs értelme hozzánk jönni, mert akkor nincs mit aktivizálni. Nyilván egy teljes szókincset nem tud senki elsajátítani egy hét alatt, de azok a résztvevőink mindig nagyon sikeresek, akik már régóta tanulnak angolul, de a megszólalással gondjaik vannak. Bennük ott van a szókincs, csak passzívan. Ha valaki sokat használja az angolt, olvas, de nem beszél, akkor nálunk beszélni is elkezd.

Havi egy csoportunk van, több mint 200-an fordultak már meg nálunk, vannak köztük visszajárók is. Azt látjuk, ha valakinek hirtelen létfontosságú lesz az angol, mert mondjuk kap egy angol vezetőt, vagy a legnagyobb ügyfele angol lesz, esetleg kiküldetésre mehetne, akkor részben vesz angolórákat és mellé kiegészítésként 3-4 havonta eljön hozzánk, az nagyon eredményes lehet, nagyon magas szinten fog beszélni angolul.

Te hogy látod, miért van az, hogy ennyien küszködnek ugyanezzel a problémával, hogy írásban, olvasásban jók, de a beszéd problémát jelent?

Én azt tudom elmondani, amiről a vendégeim beszámolnak: egyrészt az a gond, hogy nem minden nap használják az angolt, tehát könnyen kiesnek belőle. A másik, hogy egy erős alapszinttel jól el lehet evickélni a mindennapokban, esetleg heti 1-2 céges angolórát is vesz az illető, ezzel úgy érzi minden tőle telhetőt megtett a dologért. Ám a karrierfejlesztéshez, a munkaváltáshoz ez már nem biztos, hogy elég. A legnagyobb probléma, hogy nincs lehetőségünk arra, hogy valós élethelyzetben használjuk az angolt.
Az egyik csoport a sok közül
Az iskolai oktatásnak van ebben hiányossága? Kongatják a vészharangot, hogy ha minden így marad, a mai középiskolások fele nem jut be a felsőoktatásba, hogy a diplomamentő programmal sem sikerülnek a nyelvvizsgák.

Valahol elkezdődik a probléma, itt van a gyökere, ez biztos. De az iskolai nyelvoktatás problémás működése nem csak tipikusan magyar probléma, sok országban küzdenek ezzel. De sok ország meglépte már azt, amit Magyarország még nem: a magyarra szinkronizált filmek tömege például nagyon visszaveti az angoltudást. A horvátoknál például nincsen ilyen, ott minden film felirattal megy, ezt szokták meg és ez óriási különbséget eredményezhet a két ország fiataljainak nyelvtudása között. A közoktatás egyik alapvető problémája, hogy a gyerekek nem tapasztalják meg milyen angolul gyereknek lenni, játszani, barátkozni, minden amit tanulnak absztrakt marad. gyerekeknél is ugyanaz a hiány látszik, mint a felnőttek esetében, hogy nincsenek angol környezetbe helyezve. Ez rengeteget lendít mindenkinek a beszédkészségén.

Hogy néz ki az Angolfaluban egy nap? Hogyan hoztok össze idegen embereket, akik ráadásul még zavarban is lehetnek egymás előtt angolul megszólalni?

A nap reggel 8-kor indul a közös reggelivel, angolok, magyarok együtt ülnek asztalhoz. 9-kor van egy napindító meeting, ezután mindenki személyre szabott fejlesztésben vesz részt, és attól is függ, hogy éppen mit csinál, hogy mihez van kedve. Vannak, akiket nyelvvizsgára készítünk fel, másokkal csak beszédkészség-fejlesztés folyik. A napban vannak olyan session-ök, amikor kettesben beszélgetsz egy angollal, kénytelen vagy valahogy elmondani neki, amit szeretnél. Vannak hagyományosabb tanórák, csoportfeladatok, versenyek, úszás, kirándulás – tehát vannak nyaralási tevékenységek, de minden angolul megy, így bármit csinálsz tanulsz közben.

Azt vesszük észre, hogy a magas szinten beszélők nem vétenek sok hibát, hanem mindig ugyanazokat a típushibákat követik el – ezeket 1 hét alatt nagyon látványosan ki tudjuk irtani. Akik nem mernek beszélni, azokban feloldjuk a gátlást, kedves kényszerrel rávesszük őket a beszédre. Van, akinek ez eleinte nehéz, volt aki 1 nap után haza akart menni annyira nem volt neki komfortos angolul beszélni. Nagy siker nekem, hogy végül mégis maradt és a hét végén pozitív élménnyel távozott. Azért itt akárhogy is nézzük, ki kell lépni a komfortzónánkból, de mint tudjuk, csak így lehet fejlődni.

Összesen 5 éjszakát töltenek az Angolfaluban a résztvevők?

Igen, vasárnap este érkeznek, pontosan azért, hogy a hétfő már teljes értékű nap legyen. Pénteken este a záróvacsora után pedig mennek haza, ekkor már mindenki a családjára gondol.

Hogyan telnek az esték? Mennyire kötött ekkor is a program?

6 és 8 között közösen vacsorázunk, utána szabadon választott a tevékenység. Van, aki ekkor dolgozik, vannak akik társasoznak, filmet néznek, persze kizárólag angolul, egy másik sarokban világmegváltó beszélgetések zajlanak. Fárasztó az egész napos program, 11 körül mindenki lefekszik általában.

Inkább magánemberek jönnek vagy céges csapatok?

Azt mondanám, hogy fele-fele arányban vannak. A cégek közül kevés áldoz erre – a multik elvárják, hogy aki hozzájuk megy dolgozni, már jól beszéljen angolul. És valóban beszélnek is a munkatársak angolul, de ez a tudás arra már nem elég, hogy elküldjék őket Londonba üzletet kötni. Arra elég, hogy a napi dolgokat itthon intézzék. Mi a következő ugrást, lépcsőfokot tudjuk adni. Persze vannak cégek, ahol adnak arra, hogy a fejlesztő vagy a recepciós is jól beszéljen angolul és elküldik őket hozzánk.

Csapatépítés is volt már? Lehet tanulás közben építeni a csapatot?

Még nem volt, pedig én nagyon jó ötletnek látom. Úgy látom, a HR-esek félnek attól, hogy megerőltetik a vezetőket és a beosztottakat, hogy túl nehéz helyzetbe hozzák őket, hogy nagyon ki kell lépniük a komfortos helyzetükből, sőt attól is tartanak, hogy szégyenkezni fognak egymás előtt, például ha a vezetőnél jobban beszélnek a beosztottak angolul. Én úgy gondolom, hogy összekovácsol egy ennyire extrém élethelyzet, amikor problémákat kell idegen nyelven megoldani. Nálunk még soha senkinek nem kellett szégyellnie magát a nyelvtudása és az esetleges hiányosságai miatt. Az, hogy valaki nem tökéletes, emberivé teszbárkit, ezáltal közel hozza egymáshoz a munkatársakat.

Mennyire nehéz 5 napra kiszakadni a mindennapokból, hiszen ez egyfajta elvonulás, egyetlen dologgal foglalkoznak a résztvevők 1 héten át – ez nem annyira jellemző ma a mindennapjainkra.

Ez egy valós probléma. Mi éppen ezért találtuk ki, hogy egy Budapesttől 40 km-re lévő helyszínen legyen az Angolfalu, ne kelljen elutazni Máltára, mert ilyen programok is léteznek. De a döntés, hogy ebben valaki belevág, a pillanat amikor lemondja a találkozókat, kiüríti a naptárját és a fejét, az nem könnyű. Amikor már itt vannak akkor már minden rendben, meg vannak elégedve, de ez a lépés nehéz. De azért sokan meglépik: volt már nálunk olyan 4 gyerekes családanya, aki először volt távol a családjától 10 év után.

De pontosan azért, mert ezt sokan nem tudják megtenni, van egy másik programunk is, azoknak akiknek az itt alvás túl bonyolult lenne, mert mondjuk kis gyerekeik vannak, vagy bármi olyan élethelyzetben vannak, ami miatt nem tud eljönni több éjszakára. Nekik is megteremtjük az angol anyanyelvi környezetet, csak egy kicsit másképp: egy három napos program keretében, budapesti helyszínen, reggel 9-től este 6-ig vagyunk együtt. A metodológia ugyanaz mint az Angolfaluban, de sokak számára talán elérhetőbb ez a rendszer.

Többször mondtad, hogy nem vagytok konkurensei a nyelviskoláknak. Ezt hogy érted?

Bizonyos szempontból, a büdzsé részében talán igen, hiszen a cégek eldöntik, hogy mire költenek. De tanulás szempontjából nem vagyunk konkurenciák, mert amit ott tanul, nálunk lehet rögzíteni, használni. Nincs meg az a lépés a nyelviskolában, ami az órák és a való élet között van: azok a pillanatok, amikor angolórán angolul beszélünk, nagyon különböznek azoktól a helyzetektől, amikor egy boltban kell valamit venni, meg kell oldani valamiféle problémát – ezt nyújtjuk mi, ezt a lépést. Mi egyébként nem is tudnánk elérni eredményt, ha előtte nem tanult volna nyelviskolában – ha nem értesz semmit, min akarsz javítani? Nyilván kell valami minimum.

Van egy belépőteszt és a végén is felméritek a tudást, a fejlődés mértékét?

Igen, a kurzus előtt van egy online teszt és egy telefonos beszélgetés. Egy saját, 100 pontos rendszert dolgoztunk ki a beszédkészség mérésére. Minden ilyen előzetes beszélgetés során jegyzetel a tanár, ő már tudja, hogy mire kell figyelni, mennyire koherens valaki, mennyire folyékonyan beszél, mennyire jó a kiejtése, hogy használja a nyelvtani szerkezeteteket. Pénteken az angoltanárok egyike újra meghallgatja a résztvevőket, ugyanezeken a szempontokon végigmegy és akkor délután kapják meg a felmérés eredményét. Hatalmas javulás van mindenkinél. Ekkor tippeket is adunk, hogy hogyan lehet fenntartani ezt a nagy fejlődést. A legnagyobb lépést nálunk már megteszik azáltal, hogy levetkőzik a félelmeiket és elkezdik keresni az alkalmakat az angol nyelven való beszélgetésekre. Van egy heti rendszerességgel szervezett Conversation Club nálunk, ahová minden hétfőn el lehet jönni beszélgetni, játszani, ez ingyenes, általában sokan el is jönnek a korábbi résztvevőink közül. Az a lényeg, hogy valami módon be kell rakni az emberek életébe az angolt, ez lehet társasjáték a gyerekekkel vagy angol felirattal, angol nyelven történő filmnézés.

Mik a tervek, merre mentek tovább, hogyan tud fejlődni az Angolfalu?

Ahogy már mondtam, úgy látom, hogy a gyerekeknél csúszik félre valami a nyelvtanulással kapcsolatban, ezért feléjük nyitnék. Már tavaly is szerveztünk nemzetközi nyári tábort, lenn Baranyában, Bükkösdön, az Ökoparkban. A gyerekek angol anyanyelvűek vagy szintén angolul tanuló külföldi gyerekek között voltak egy héten át. Idén már több turnust is szervezünk. Szerintem az nagyon fontos probléma, hogy az Eurostat 2014-es felmérés eredményei szerint az európai országok között több szempontból is a27., azaz utolsó helyen állunk az idegen nyelvet beszélők arányában.

Most, hogy kötelező lesz a nyelvvizsga a középiskolákban, el kell kezdenünk csinálni valamit, lépni kell, ösztönözni kell a gyerekeket az angoltanulásra.