Mit tehetünk, ha alkoholista a munkatársunk?

Talán mi is ismerünk olyat, aki alkoholgondokkal küzd, még akkor is, ha nem ismerjük föl, mert az illetőnek nem azt arcát ismerjük, hanem azt, amit mutat számunkra és a világ felé: a keményen dolgozó, céltudatos valakit, aki nem hagyja el magát, aki mindig helytáll, aki mindent megold… 

Előfordulhat azonban, hogy az, akinek komoly problémái vannak az alkohollal, közelebb áll hozzánk, mint gondoltuk. Például a közvetlen munkatársunk.Vagy a beosztottunk.  Vagy a főnökünk. 

Jó, ha tudjuk, hogy az alkoholizmus mint kifejezés magában hordoz számos negatív előítéletet. Így ha azzal szembesülünk, hogy valaki, akihez közünk van, túlment az egészséges határon, érdemes nekünk is egy pillanatra megállni: ez engem miért érint meg, a dolog nyilvánvaló problémáin túl? Azt is jó tudatosítani, hogy a viselkedésétől és az addikciójától függetlenül minden emberi élet értékes, és az alkoholizmus csak tünete valami sokkal mélyebb, általában a gyerekkorban gyökerező traumának, amelyre válasz és (határozottan nem túl sikeres) megoldási kísérlet az alkohol rendszeres fogyasztása. Sajnos a társadalmunk nem könnyíti meg a dolgot, hiszen a kultúránkban elég elfogadott és presztízskérdés az ivás, legyen szó ünnepi alkalomról vagy csak egy hétvégi lazulásról. 

És még nehezebb tetten érni azt, ami a négy fal között zajlik. 

Jelek, amelyeknél érdemes gyanút fognunk:

Ha a barátunk, munkatársunk egyszer-egyszer a kocsmában - vagy a közeli bárban - köt ki munka után vagy hétvégén, az még beleférhet a normális kategóriába. De ha ezt már rendszeresen teszi, egyre gyakrabban, akkor érdemes azt a fejünkben felkapcsolódó piros lámpát észrevenni, és tudomásul venni, hogy helyzet van. 

Ha a munka terén szoros kapcsolatban állunk, bizonyára észrevesszük, ha munkatársunk vagy főnökünk munkájának minősége hanyatlik. Ez persze lehet “egyszerű” életválság is, hiszen ki ne kerülne időnként válságba a magánéletében vagy a munkahelyén? A felsővezetők jó része ráadásul hajlamos a saját mentális egészségének rovására “belefeledkezni” a munkába - és ez megint csak jel. Ha azonban a megoldási stratégiák a “jól bevált” alkohol felé fordulnak, az már nem csak az illető privát gondja. 

Amikor valaki nincs teljesen a jelenben, azt észre lehet venni, mint ahogy a szaporodó hibák, figyelmetlenségek, romló munkamorál és munkaminőség is árulkodó jelek. Vörös lámpát felvillantó jel lehet még a fokozódó tendencia az ivásban, hogy valaki egyre gyakrabban vagy egyre többet iszik - ez jelzi, hogy az illető belekerült abba a bizonyos ördögi körbe, és a teste egyre jobban tolerálja az alkoholt. Vagyis egyre többre van “szüksége” belőle. 

Hogyan sodor egyre lejjebb az alkohol?

Érdemes tisztában lenni azzal, hogy hogyan működik az alkohol egyre lejjebb húzó spirálja, mert bármikor belefuthatunk abba, hogy valaki, aki térben vagy érzelmileg közel áll hozzánk, belekerül ebbe a gödörbe. 

A magyar nyelv szépen kifejezi ezt az állapotot: az ember belecsúszik, megzuhan, belesodródik ezekbe a helyzetekbe… vagyis van valami, ami nála erősebb, és lejjebb húzza. Az alkohol ugyanis - egyénenként eltérő intenzitással - az agyunknak pont azt a részét veszi sortűz alá, amelyre szeretünk számítani: a józan észt. Amikor megisszuk az első pohár akármilyen minőségű alkoholos akármit, általában még csak az eufóriát érzünk, amellyel eláraszt minket az endorfin. Csakhogy ez a barátságos hormon igen rövid időn belül elkezd kiürülni a szervezetünkből, hogy átadja a helyét a kevésbé barátságos rokonainak, például a kortizolnak, vagyis a stresszhormonnak. Ez aztán gondoskodik arról, hogy rosszul érezzük magunkat, hiszen kiürül a szervezetünkből a csodás érzéseket okozó alkohol. És mivel kézenfekvőnek tűnik a megoldás: a következő pohár bizonyára megoldást hoz, mindaz, aki - ilyen vagy olyan oknál fogva - nem eléggé tudatos, könnyen beleeshet ebbe a csapdába. 

Ennél természetesen jóval bonyolultabb az egész folyamat, és ritka, hogy valaki egyetlen este alatt alkoholistává válik. Mégis érdemes átlátnunk, hogy az alkohol okozta érzeteink és érzéseink hormonok bonyolult ping-pongjából állnak össze. 

Mit tehetünk, ha segíteni szeretnénk?

Annak, aki kívülről látja, hogy egy ismerőse benne van a folyamatban, nehéz a helyzete. A megoldás ugyanis mindig annak a kezében és elhatározásában van, akit érint a függőség. Az ember pedig - és “macsó” jellegű kultúránknál fogva a férfiak nagy része - restelli bevallani, hogy problémája van, hogy van, amiben gyenge. Hiszen minekünk mindig erősnek kell lennünk, nem? Ha beleszakadunk, akkor is… 

Egy őszinte baráti beszélgetés és a segítség komoly szándékú felajánlása, egyáltalán, a támogatás mindenképpen sokat segít. Olykor az is, ha barátságosan, de szilárdan meghúzzuk a határokat. Sajnos nehezíti a dolgokat, hogy az őszinte beszélgetésekhez megint csak az alkohol a megszokott körítés… de ez talán a legkisebb probléma. Az már önmagában segítség tud lenni, ha az illető képbe kerül, hogy az alkohol hatásmechanizmusa hogyan működik. Ennek a végtelenített köreiből való kilépéshez erős elszántság és külső segítség kell. Az erő pedig menet közben megadatik hozzá. 

Milyen lehetőségek vannak megtörni a rossz kört? 

Most már szerencsére nagyon sokféle megoldás létezik az alkoholizmusból való kilábalásra.

Jelentkezhet az illető a háziorvosánál, hiszen ha szerencséje van, olyan orvosokkal, sőt, szó szerint gyógyítókkal találkozik, akik ténylegesen tudnak segíteni. Vagy van, akinek jó lehetőség a mára klasszikussá vált AA és Minnesota-módszerű csoportokban, közösségekben részt venni. Vannak ezen kívül magán-addiktológiai lehetőségek is, melyek személyre szabva segítenek, hogy az az ember, aki alkoholgondokkal küzd, támogatással, de a saját erejéből legyen úrrá a függőségén. 

A hozzátartozók, barátok felelőssége nagy; a támogató cselekvés, vagy a szeretetteli, de határozott határhúzás sokszor szó szerint életet menthet. Ne rajtunk múljon.