Mészáros Etelka Szerző: Mészáros Etelka Megjelent: 2 éve

Aki soha nem járt iskolába - interjú André Sternnel

Az agykutatás bebizonyította, hogy az iskolában tanított tananyag mintegy 80 százaléka feledésbe merül. A pályaválasztást a természetes adottságok és az ebből kibontakozó lelkesedés, tehetségek helyett a gazdasági szempontok (tandíjak, remélt fizetések) és a szakmák közötti mesterséges hierarchiák diktálják. Az oktatási rendszer feltartóztathatatlanul változás előtt áll, vallja André Stern zenész, zeneszerző, gitárkészítő, újságíró és író a HR Portálnak adott interjúban. André soha nem járt iskolába.

Nem eszem cukorkát és nem járok iskolába

„Kisfiúként egy idő után nagyon untam a felnőttek soha véget nem érő kérdezősködését, akik igencsak felháborodtak, amikor engem szabadon kószálni láttak, míg más gyerekek az iskolában ültek. Megfogalmaztam egy mondatot, amivel bármikor bárhol bemutatkozhattam: „Bonjour, a nevem André, kisfiú vagyok, nem eszem cukorkát, és nem járok iskolába”. Azóta eltelt majd' negyven év, de ezt a bemutatkozást ma is szinte változatlan formában alkalmazhatom a mindennapi életemben, de akár az előadásaimon is” – mondta André Stern.

André Stern 1971-ben Párizsban született. A szabad tanulás képviselőjeként világszerte nemzetközi szakemberekkel keresi a megoldást a most már elismerten paradigmaváltás előtt álló nyugati oktatási rendszer kihívásaira. André Stern egyetlen percet sem töltött iskolában, sem hagyományos, sem alternatív intézményekben. Könyveiben, konferenciákon saját élettörténetén keresztül mondja el, hogy az iskola egy lehetséges, de nem az egyetlen útja a tanulásnak. „Bárhol is tanul a gyermek, a lelkesedés, a belé vetett bizalom és az együttműködő hozzáállás a tartós tanulás és sikeres emberré válás kulcselemei.”

Gyermekkor iskolák, karrier állásinterjúk nélkül

André pedagógus szülei tudatosan döntöttek úgy és elhatározásuk mellett következetesen kitartottak, hogy sem őt sem a testvérét nem küldik iskolába. „Ma ezzel kivételes gyerekeknek számítunk, holott meglátásom szerint ez lenne a gyermekkor legtermészetesebb formája”. – mondta. A szülői döntés mögött mély belső elhatározás állt és ehhez megteremtették a szükséges körülményeket.

Jelenleg zenészként, zeneszerzőként, gitárkészítőként, íróként, újságíróként, nemzetközi előadóként dolgozik, de gyermekkorában kitanulta az ötvös mesterséget, fotózás területén is komoly ismeretekre tett szert, színházi társulatot vezetett, és egy gitár szaklap főszerkesztője is volt. Mindezt iskolai papírok nélkül. Egyszer vizsgázott életében, amikor a jogosítványt megszerezte.

44 évesen még egyetlen klasszikus állásinterjún sem volt ennek ellenére a munkahelyein vezetői pozíciókat kapott. „Soha nem fogadtam el egy feladatot azért, hogy magamra irányítsam a figyelmet, hanem egyszerűen a jól végzett munka iránti természetes szeretet hajtott. Mindamellett, hogy a jól végzett munka egy olyan ember számára, aki szereti a munkáját, felesleges szóhalmozásnak tűnik.” - mondta.
Véleménye szerint a lelkesedés tartós és effektív tanulási folyamatokat eredményez, a hatékony tanulás hozzáértést hoz magával, a hozzáértés pedig a siker kulcsa. „Találd meg a lelkesedésed, és sikeres leszel” – javasolja.

Tudásbeli hiányosságok

„Rengeteg területen vannak tudásbeli hiányosságaim, mint ahogy minden embernek.” – vallja. „Azoknak, akik iskolába jártak, pont ugyanannyi, mint nekem. Mindig megmosolyogtat, amikor ugyanazokat a tudásbeli hiányosságokat sokkal jobban elfogadják azoknál, akik jártak iskolába és ’tanulták, de már elfelejtették’, mint azoknál, mint jómagam, akik esetleg soha nem találkoztak a számukra ez idáig érdektelen anyaggal. Azért mondom, hogy ez idáig, mert amint egy életfeladat teljesítéséhez szükségem van bármilyen információra, tudásra, akkor azt hihetetlenül gyorsan, hatékonyan és mindezen felül, maradandóan el tudom sajátítani. Amikor valamilyen belső motiváció irányítja az ismeretszerzést, akkor a kereső mindenhol felfedezi, elsajátítja és integrálja a megfelelő tudást.” Ez a lényes hozzáállásbeli különbség, amelyet tapasztalok: én nem szégyellem és rejtegetem a tudásbeli hiányosságaimat, hanem lehetőségnek és felhívásnak tekintem a további tanulásra.”

A gyermekek jövője és a kreativitás

André arra bátorít mindenkit, hogy vizsgálja meg a saját lehetőségeit, a család igényeit és azok mentén alakítsa ki a mindennapokat. Ez lehet akár az iskola, lehet egy alternatív iskola, vagy lehet iskola nélkül. Véleménye szerint az iskola nem az egyetlen lehetséges útja a tanulásnak. „A jelenlegi struktúrák hatékonysága és eredményei erősen megkérdőjelezhetők és súlyos társadalmi, gazdasági és egészségügyi károkkal kell szembenézni. Mindezek ellenére, sok szülő úgy érzi, „nincs más választása”. Van más út is, annyi út van, ahány gyermek. Lényeges, hogy döntéseink pillanatában a gyermekből induljunk ki – nem a társadalmi „megszokásokból”, a saját kényelmünkből, vélt vagy valós gazdaság érdekeinkből.” – magyarázza.

Példaképek

A gyermekeknek szükségük van példaképekre, akik előttük, közöttük élnek – és hitelesen élnek – hangsúlyozza André. A gyermek – ha meghagyják természetes állapotaiban – nem elméleti szakmai leírások, felvételi pontszámok, tandíjak és jövőbeli fizetések alapján dönt egy-egy szakma mellett. Pedig manapság pont erre kényszerítik a gyermekeket. Elméleti döntéseket hoznak a jövőjükkel kapcsolatban, legtöbbször anélkül, hogy egy adott szakmát egyetlen napig is testközelből megélhettek volna.



A gyermek úgy szeretne élni, ahogy a példaképei élnek, és ez nem annyiszor mérnök, vagy orvos, vagy közgazdász, mint ahányan aztán választják ezeket a szakmákat, és lesznek belőlük nagy számban középszerű, vagy egyáltalán hozzá nem értő munkatársak, vezetők.

Szélsőséges példaként a kisfiúk gyakori vágyát hozza fel, hogy katonák legyenek. A gyermekek látják az egyenruhát, a kitüntetéseket, a felvonulásokat, a halott apa körüli misztériumot. Azonban akár csak egy órára mennének egy „igazi” háborúba, ahol a katonaság lényege megmutatkozik, utána nem sok gyermek szeretne katona lenni. „Ezzel az öko-logikus rendszer teljesen egyensúlyban van. Amikor hírnévért és/vagy pénzért mennek katonának a fiaink, és tesznek olyat, ami gyermeki természetükkel messzemenőkig ellentmondásos – nos, itt kezdődnek a tragédiák.”

A gyermek nem üres edényként születik

Azt gondolom, hogy itt a mai általánosan elfogadott hozzáállás tükröződik: a gyermek üres edényként születik erre a világra, amit aztán szülői-tanári segítséggel meg kell tölteni a már rendelkezésünkre álló tudással. Azt is elhitették velünk, hogy ehhez bizonyos módszerek a legalkalmasabbak, illetve, hogy ehhez a folyamathoz sok pénzre és speciálisan kialakított körülményekre van szükség. – vallja André Stern. A paradigmaváltás lényegének tartja, mikor felismerjük, hogy a gyermek rá jellemző tudással, képességekkel jön a világra. „Nem kell megtanítani neki semmit, - vélekedik, egyszerűen támogatni kell a benne lévő tudás kibontakozását. Egyre többször találkozni azzal az esettel, hogy a gyermekek ismeretlen tudást hoznak be a rendszerbe. Így születnek a találmányok, az innovációk. A gyermek még tudja, hogy nem egymás ellenében, hanem egymással együttműködve tudjuk kirakni az élet nagy kirakóját. Ebben a kirakóban mindenkinek megvan a helye és a szerepe, és az ehhez szükséges adottsága."

Számtalan esetben tart előadást szociálisan hátrányos, ingerszegény környezetből jövőknek. és hangsúlyozza, hogy ha megtalálod a lelkesedésed, nem létezik akadály, értelmüket vesztik a fenti címkék, amelyek akár életfogytig tartó alibiként szolgálhatnak.

Különleges adottságok

André Stern nem tekinti magát különleges embernek. Ennek szemléltetésére szintén egy természetből hozott példát említ: „ha egy mangómagot vízbe helyezek, néhány nap múlva szárat és gyökeret ereszt és fejlődésnek indul. Mégsem csodálkozunk rá hangosan a mangómagra: hogy Te milyen különlegesen tehetséges mangómag vagy?! Ahogy a mangómag természetében benne van a csírázás és a növekedés, úgy a gyermek természetében is benne van a növekedés, az érdeklődés, a tudásszomj, a valahová tartozás vágya, a világ dolgaihoz való aktív hozzájárulás vágya. Ezeket a modern agykutatás most már tudományosan is bizonyította különböző, igen plasztikus gyakorlati kísérletek során!”

Iskolában nem lehet szocializálódni

Úgy gondolom – mondja, hogy az iskola, ahogyan ma ismerjük (születési dátum és lakhely, egyes esetekben a szülők jövedelmi lehetőségei szerint létrehozott zárt csoportok) egyáltalán nem alkalmasak a szocializációra. Egyáltalán nem tudom értelmezni, amikor arról kérdeznek, hogyan szocializálódtam, ha nem jártam iskolába. Engem nem kellett szocializálni: én mindig is kinn éltem a nagybetűs életben. Mindenféle korú, nemzetiségű, anyagi helyzetű emberekkel érintkeztem minden nap, akik különféle területeken dolgoztak a legnagyobb lelkesedéssel, és így maximális hozzáértéssel: legyen itt szó az öreg flamenco oktatómról, az ötvös mesteremről, a gitárkészítő mesteremről, a tánctanáromról, vagy a fotóoktató művésznőről.

Ha az életet egy nagy óceánnak tekintem, akkor azt látom, hogy a gyermekek többségét hosszú évekig bezárják egy akváriumba, amely lehet nagyon kicsi és nagyon szegényes, vagy lehet egy nagyon tág, színes, kreatív - de egy akvárium mindig egy zárt rendszer. Teszik ezt azzal a mottóval, hogy felkészítik őket az óceánba való kilépésre. Engem nem kellett felkészíteni a kilépésre, nem volt ennek egy éles határvonala. Mindig ott éltem az Élet végtelenül sokszínű óceánjában, és ennél hatékonyabb szocializációt nem tudnak kitalálni.

Egy nagy változás kellős közepén vagyunk – hangsúlyozza, amelyben minden szereplő hozzáteszi a tapasztalatait, a felismeréseit és a vonások lassan összeérnek. Mind az agykutatás, mind a gazdaság, mind az oktatás szakértői, szereplői egyetértenek: versengés helyett organikus együttműködés, azonosságaink hangsúlyozása helyett a különbözőségeink felismerése, tisztelete és együttműködő rendszerekbe helyezése, az instrumentális tanulás helyett a lelkesedés alapú, organikus ismeretszerzés és készségfejlesztés a jövőben sikeres egyének, cégek, társadalmak alapvető jellemzői.

André Stern előadásait egyre nagyobb figyelem övezi, előadásait szerte a világon, Európában, Amerikában, Kanadában és Ázsiában nagy figyelemmel hallgatják. Gyermekkor Ökológiája Programot is vezet, melynek az a mottója, hogy "Gyermekeink nem feltöltése váró kelyhek, nem is meggyújtásra váró fáklyák: lobogó tüzek, amelyeket soha nem szabadna kioltanunk".
Follow hrportal_hu on Twitter

„Én nem vagyok kreatív”

Ezzel a mondattal kezdte Pach Gabi, Talent Developer a negyedik, a kreativitásról szóló HR Piknik első előadását. Merthogy a művész terepe a kreativitás - ezt gondoltuk sokáig. Holott a kreativitás nem csak a kézzel alkotás képességét jelenti, hanem aki folyamatosan jobbít, képes perspektívát váltani, összekapcsolni dolgokat - az mind-mind kreatív. Kiss Péter, a Restart alapítója szerint a kreativitás egyfajta működési mód, a nagy ötlet megszületése. Mindenkiben ott van a kreativitás - de mi gátol? Kiss Péter szerint ez a nagy kérdés, melyre a konferencia is választ keresett.tovább..

További cikkek
Mégsem a kormányhivatalnokok viszik ki az Erzsébet-utalványokat

A közalkalmazottakat tömörítő szakszervezettel folytatott konzultáció után Lázár János visszavonta a Miniszterelnökség eredeti tervét, amely... Teljes cikk

Díjazták a fogyatékosság-barát munkahelyeket

Évről évre nő a Fogyatékosság-barát Munkahely címre pályázó cégek száma. 2016-ban huszonnyolc munkáltató vehette át az elismerést. A díjat... Teljes cikk

Munkahelyek kiszervezése miatt fenyegeti az amerikai cégeket Donald Trump

"Következményekkel" fenyegeti az amerikai cégeket, az Egyesült Államok januárban hivatalba lépő, következő elnöke, ha ki akarják vinni a termelést... Teljes cikk

Több bevétele van a családoknak

Javult a háztartások jövedelmi helyzete és nőtt az átlagos életszínvonal Magyarországon, tavaly mintegy 4,7 százalékkal emelkedett a reáljövedelem... Teljes cikk

Járulékcsökkentést ellensúlyozó növekedést lát Varga Mihály

A gazdasági növekedés ellensúlyozhatja a járulékcsökkentés miatti bevételkiesést, jövőre 3 százalék feletti bővüléssel számol a kormány -... Teljes cikk

Kapcsolódó tartalmaink 1 2 3 Bezár

Karrierút a személyügybe - így lehetek HR-es

Szakirányú diploma nélkül kevés esély. Bruttó 200 ezer indulásként 350 ezer felett vezetőként.