A londoni olimpia idejére a közel hetvenezer önkéntes mellett komolyabb szakmai tapasztalattal rendelkező munkavállalókat is kerestek. A fizetett munkaerő kiválasztásával az Adecco céget bízta meg a londoni szervezőbizottság. A toborzás elősegítésére honlapot is indítottak, amelyen az érdeklődők regisztrálhattak és ezt követően automatikusan értesülhettek az igényeiknek megfelelő álláslehetőségekről.

Az Adecco 2009 május elsején mindössze négy fővel kezdte el a toborozást a LOGOC (Londoni Olimpiai Szervezőbizottság) megbízásából az olimpiai játékokra. A londoni olimpiára a cég szolgáltatta a technikai hátteret az emberek felvételéhez. Az Adecco a LOGOC hivatalos partnere a toborzásban, míg az Olimpiai Kivitelezési Szerv (Olympic Delivery Authority) a létesítmények és az infrastruktúra beruházásait hivatott ellenőrizni. - Mikorra minden pozícióra sikerült megtalálni a megfelelő embert, cégünknél már hatvannyolc ember dolgozott a feladaton és ők együttesen több mint nyolcezer embert vettek fel az olimpia idejére. A jelentkezők között voltak, akik a vendéglátás területén helyezkedtek el, míg mások a takarítási illetve a biztonsági feladatokat látták el. Vezetőségünk bevonta a munkába a paraolimpia integrációs igazgatóját is - mondta el Steve Girdler igazgató a kiválasztás menetéről.

Miként az igazgató lapunknak kifejtette, a toborzás elsődleges célja az volt, hogy mielőbb megtalálják a megfelelő szakembereket a nyitott pozíciókra, továbbá hogy levezényeljék az elmúlt hatvan év legnagyobb munkaerő-felvételét Angliában, ezzel biztosítva, hogy a világraszóló esemény zökkenőmentes lebonyolítását. A toborzás másodlagos célja volt, tette hozzá Steve Girdler, hogy olyan emberi erőforrást biztosítsanak a LOGOC számára, amely egy minden korábbinál látványosabb showt garantál a versenyzők, látogatók és nézők számára az olimpiák történelmében.

- Nem tettünk különbséget az angol és a külföldi munkavállalók között, nemzetiségre való tekintet nélkül mindenki előtt nyitva álltak a különféle pozíciók. A szakértelem és a tapasztalat számított. Ugyanakkor a városvezetés elkötelezte magát amellett, hogy miszerint a munkavállalók legalább 20 százaléka az Olimpiai park közvetlen közeléből kerüljön ki, ezzel is elősegítve ezen városrész fejlődését - nyomatékosította Steve Girdler.

Mivel a pozíciókat egy meghatározott időintervallumon belül kellett betölteni, így célirányosan a szaktudással rendelkező jelölteket alkalmazták. Az alkalmazottakkal normál munkavállalási szerződést kötöttek és fix bérben állapodtak meg. Az Adecco azonban nem fizette a munkavállalók utazási illetve szállási költségeit. Arról nincs információnk, hogy hány magyar alkalmazottnak biztosítottak munkát az olimpiai játékok idejére.

A jelentkezés elengedhetetlen feltétele volt az angol nyelv ismerete, mivel azonban ez alapvetően egy nemzetközi rendezvény, így keresték a több nyelvismerettel rendelkező munkavállalókat is. A munkaerő kiválasztásánál 18 év volt a minimum korhatár. Ez alól kivételt épeztek az önkéntesek. Így fordulhatott elő, hogy a teniszlabdát szedők közé 18 év alatti fiatalokat is bevontak.

Vegyes tapasztalatok a lakhatási és ellátási körülményekről

A tartózkodás feltételeiről jót és rosszat is lehetett hallani. Voltak akik azt mondták, hogy életük nagy lehetőségének tartják, hogy itt lehetnek. Nem kell hinni azonban azoknak a pletykáknak, hogy agyon dolgoztatták őket. Általában 12 óra volt a munkaidő. - Nem azt mondom, hogy mindig tetszik, ha egy wc úgy néz ki, ahogy, de itt lehetek az olimpián, szerintem ez egy jó lehetőség, nagyon élvezem, ráadásul szerintem jól fizetnek, otthon sehol nem keresnék ennyit - nyilatkozta egy kint dolgozó fiatal.
A legtöbben közel 3000 forintos órabérrel dolgoztak az egyik hatalmas takarítócégnél. A magyarok egy, az Olimpiai Stadiontól tíz perc sétára található táborban laktak, amolyan konténerekben, mindegyikben tízen, emeletes ágyakon. A konténerekben volt villany, internet-elérhetőség, ágy, lábtörlő. Akadtak azonban olyanok is, építkezéseken és egyéb feladatokban részt vevő alkalmazottak, akik nyomorúságos körülményekről számoltak be. Fémkonténerekben aludtak, amelyek beáztak, ha esett az eső, 75-en használtak egy zuhanyzót, 25-en egy vécét, mindez napi 18 fontért (6500 forint).

Egy magyar pontozó bíró pedig az utazási körülményekről panaszkodott. Elmondta, az utcákat az utolsó pillanatban átkeresztelték és még a helyi buszsofőrök sem igazodtak ki azokon, ezért előfordult, hogy több órát vett igénybe a stadionok megközelítése.

Az olimpiai játékok előtt és után

A rendezők a versenyek nagy részének otthont adó Olimpiai Parkban azonban a legkisebb részletekre is gondosan ügyeltek. Még arra is gondjuk volt, hogy az Olimpiai Stadiont körülvevő három mesterséges folyócska partján szemet gyönyörködtető virágmezőt hozzanak létre, ami üdítően hatott a betontengerben. A mezei virágok a természet közelségét voltak hivatottak érzékeltetni. A környezetkímélő szeparált hulladékgyűjtés pedig szinte természetesnek tűnt.

Többek között ezzel az elképzelésével győzte meg a Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntéshozóit a brit főváros, amikor megpályázta a 2012-es nyári játékok megrendezését. "Befektetés a jövőbe" - ez pedig már a megvalósíthatósági projekt neve volt, amelynek keretében London eddigi legszegényebb, legelmaradottabb, ráadásul mindeddig legszennyezettebb területeinek egyike adott otthont az olimpiai falunak, és a versenyek nagy többségének.
A játékok fő helyszínéül szolgáló keleti külvárosi részt - amely a Big Bentől mintegy 10 km-re esik - korábban a brit főváros egyik legelmaradottabb részének számított. A talaj erősen szennyezett, az épületállomány romos, a közműellátottság szórványos, a közlekedési kapcsolat pedig erősen hiányos volt. Az olimpiai létesítmények emelkedésével párhuzamosan hatalmas zöld parkok létesültek. Az olimpia után a központi stadion körüli térség a legnagyobb városi parkká alakul, amelyet Európában az utóbbi 150 évben építettek.

Az olimpia záróünnepségének 4100 részvevője volt, és tematikája Londonra összpontosult. Megjelentek az aréna küzdőterén olyan londoni nevezetességek kicsinyített, de tökéletes másai, mint a parlament, a Tower-híd, a Szent Pál székesegyház vagy a Temze partján emelkedő, 135 méter magas óriáskerék, a London Eye.

A ceremónia a beavatottak szerint összességében egyszerűbb volt, mint a Danny Boyle Oscar-díjas brit rendező által összeállított, monumentális nyitórendezvény, mivel a rendezőknek ezúttal nem több hónap, hanem mindössze 17 óra állt a rendelkezésükre az Olimpiai Stadion átalakítására a versenyek befejezése után.

A záró rendezvényen a brit rock és pop olyan klasszikusai is felléptek, mint a The Who és George Michael. Továbbá a Beatles egykori basszusgitárosa és dalszerzője - aki a július 27-ei nyitóünnepségen is adott egy kisebb koncertet - szerepelt az előadók listáján. A koncert "a brit zene elegáns egyvelege volt Edward Elgartól Adele-ig," és a népszerű dalok "szimfonikus szerkezetbe rendezve" csendültek fel.