“Nagy kihívás most az online térben inspirálni” - Horváth Andrea, McDonald's

1. Mi volt a legjobb tanács, amit valaha is kapott és kitől kapta?
Az, hogy mindig tegyem fel a kérdést: „Mi a cél?”. Lehetőségem volt idén fél évet szorosan Laczó Eszterrel, a marketing igazgatónkkal közvetlenül együtt dolgozni, és bár nem konkrét tanácsként kaptam, de életemben nem kérdezte meg tőlem annyiszor senki azt a kérdést, hogy „Mi a cél?”, mint ő, a hat hónap alatt. Akkoriban realizáltam, hogy amikor elakadtam, vagy úgy éreztem, valami nem úgy sikerült, mint ahogy terveztem, mindig rájöttem, hogy a cél meghatározása hiányzott. Azóta én is gyakrabban teszem fel magamnak és kollégáimnak ezt a kérdést, hogy a lehető leghatékonyabban tudjunk dolgozni.

2. Mitől jó egy vezető?
Szerintem a legnagyobb kihívást az jelenti egy vezető számára, hogy akkor is képesnek kell lennie szakmailag, emberileg és érzelmileg támogatni a csapatát, amikor erre a legkevésbé sem érzi magát készen. Számomra az a jó vezető, aki erre képes.

3. Volt-e olyan mentora, akitől sokat tanult vezetőként? Mit tudott így ellesni?
Úgy érzem, két szempontból is végtelenül szerencsés vagyok:
Az egyik, hogy nagyon sok jó vezetővel dolgozhattam közvetlenül együtt. Náluk az apróságokra figyeltem mindig is leginkább: egy-egy mozdulatra, arra, hogyan fogalmaznak meg egy mondatot, vagy éppen arra, hogyan tudnak hatást gyakorolni másokra. Hiszek benne, hogy nem csak az ördög, de a fejlődés is a részletekben rejlik.

A másik szerencsés egybeesés éppen az, hogy a HR területe lehetőséget ad arra is, hogy megfigyeljünk más vezetőket, miközben éppen „vezetnek”. Legyen szó toborzás-kiválasztásról, tehetségmenedzsmentről, teljesítményértékelésről, szervezetfejlesztésről és így tovább. Ezek mind-mind olyan feladatok, ahol szakértőként más területek vezetőivel dolgozhatok együtt. Ráadásul őket „kívülről” láthatom ezekben a helyzetekben, nem vagyok közvetlenül bevonódva az adott folyamatba. Ennek köszönhetően HR-esként a mindennapok során rengeteget tanulhatok a kollégáimtól arról, milyen sokféleképpen lehet jól vezetni.

4. Honnan dolgozik most? Miben nehezebb, miben könnyebb most a munka, mint a vírushelyzet előtt?
Jelenleg két bázisom van: az iroda és az otthon berendezett munkaállomásom. Próbálok egyensúlyt teremteni a biztonság és az emberi kapcsolatok kettős tengelyén, és ezt képviselni a csapatom felé is.

Könnyebbséget jelent az, ami valószínűleg most a legtöbbünknek pozitívum: kevesebb időt töltök a dugóban ülve, könnyebben teremtek magam körül csendes munkakörnyezetet, rugalmasabban tudom kezelni a munka-magánélet egyensúlyát. A tavaszi időszakban például pár új hobbiba is belekezdtem.

Ami szerintem nehézség, az egy hosszú távon nagyon fontos téma: mi lesz az inspirációval? Hiszek benne, hogy egymást inspiráljuk a mindennapok során. Ehhez nem kell még csak közös gondolkodást, meetinget szervezni sem, bőven elég lehet 2 együtt töltött perc a liftben, vagy egy közösen elkészített kávé. A jelenlegi életünk ezt csak nyomokban tartalmazza. Ami korábban a mindennapok természetes része volt, azt most meg kell tudnunk teremteni valahogy mesterségesen, az online térben, és a legnagyobb kihívás talán az, hogy jó lenne, ha mindez nem hatna erőltetettnek sem.

5. Mit tart manapság a legnagyobb kihívásnak a HR-ben?
A jelenlegi helyzet mellett is van számos állandóan jelenlévő kihívás. Ezek közül szerintem a legnagyobb, hogy a HR-nek, és ezáltal minden HR-esnek el kell döntenie, hova pozicionálja magát. Sokféle típusú HR tud hatékonyan működni, a hangsúly szerintem a tudatosságon van.

Ebből szorosan következik egy másik kihívás: habár munkakörünk alapja az ember, ahhoz, hogy az őket érintő meghatározó döntéseknél a HR szakmai tudásnak is szerepe legyen, fontos meghonosítani az adatokon alapuló működést. Lehet, hogy ez sokak számára lerágott csont, de én még mindig azt látom, hogy az adat alapú HR-ben van a legtöbb, még kihasználatlan lehetőség ahhoz, hogy a mi területünk is részt vehessen minden olyan döntésben, ahol a HR-nek alapvetően jelentős szerepe van.

Harmadikként pedig az online teret említeném. Szerintem 2021-ben az lesz a nyerő csapat tagja, aki tud az online térben kapcsolódni, kommunikálni, üzeneteket átadni. Persze, eddig is meetingeltünk online, vettünk részt workshopokon mindenféle platformon, de a mostani helyzet nagyon más. Van olyan kollégám, akivel korábban havi szinten akár többször is találkoztam, idén pedig még egyáltalán nem láttam a fizikai térben, mégis tudunk együtt dolgozni. Azt gondolom, hogy hosszú távon csak akkor lehet ez a működés hatékony, ha az eszközeinket rugalmasan és bátran tudjuk alakítani, használni.

6. Hogyan képzi magát? Mit tanult utoljára akár önszorgalomból, akár tréning keretében?
Pár éve improvizálni tanulok. Aki nem ismeri ezt a területet, annak csak ajánlani tudom, fantasztikus utazást lehet megélni az imprón keresztül. Önismeret, bátorság, egymás támogatása, gyors reagálás, kreativitás, saját akadályaink legyőzése és végtelen mennyiségű jókedv, vidámság, nevetés. Ezt mind az improvizáláson keresztül kaptam meg.

Természetesen számos hasznos szakmai eseményen veszek részt én is, ugyanakkor abban hiszek, hogy a legnagyobb fejlődés akkor történik, amikor kimozdulunk a megszokott közegünkből. Személyes tapasztalatom az, hogy a legtöbb ötletet, inspirációt azokról az eseményekről, rendezvényekről hozom el, amelyek a HR-en kívül más területeket is érintenek.

7. Mit néz leginkább egy HR-es pozícióra jelentkező jelöltnél állásinterjún? Hogyan lehet önt meggyőzni?
Erre a válaszom leginkább az, hogy „attól függ”. A HR terület nagyon szerteágazó, teljesen más profilt igényel egy kompenzációs szakértő és egy recruiter. Amit viszont pozíciótól függetlenül alap elvárásként tudok megfogalmazni: az önismeret. Azt képviselem, hogy ez mindennek az alapja. Ha egy jelölt tisztában van saját magával, az értékeivel, a szakmai tudásával, a fejlődési lehetőségeivel, az már fél siker. Ami ezen felül van, azt pedig az adott helyzet hozza: mennyire passzol a jelölt és a vállalat elképzelése.

8. Milyen tervei vannak HR vezetőként a következő hónapokra?
A hazai McDonald's HR szempontból is egy nagyon izgalmas időszak közepén van, hiszen az idei év egyik fő fókusza vállalati szinten a növekedési stratégiánk.

A jövőnek a jelen időszak kihívásai közepette is komoly tervekkel futunk neki. Idén négy új éttermet adtunk át, és a közeljövőben is országszerte újabb helyszíneken fogunk megjelenni. Folytatjuk éttermeink modernizálását, átalakítását is a „Jövő Élménye” éttermi koncepció alapján. Célunk, hogy éttermeinkkel új munkahelyek százait hozzuk létre országszerte.

Ez HR oldalról fantasztikus lehetőségeket rejt magában. A csapatommal az idei évet már annak szenteltük, hogy a mindennapi munka mellett tudatosan alapozzuk meg ezt a bővülést. Toborzunk, kiválasztunk, folyamatokat építünk ki vagy alakítunk át, és egy hosszú távon fenntartható működésre rendezkedünk be.

Mindezek mellett persze a mindennapjaink részéve vált a krízismenedzsment is az idei évben. Az iparágunk közvetlenül ki van téve a járványhelyzet és az ahhoz kapcsolódó egyéb változások hatásainak. Ez gyors döntéseket, proaktív felkészülést és folyamatos újratervezést igényel tőlem és valamennyi kollégámtól is. Úgy gondolom, hogy ez a következő hónapokban így is marad.

A vendégeink és munkatársaink egészsége és biztonsága elsődleges számunkra, ezért az éttermekben és egyéb munkahelyeken a törvényi előírásokon túl, számos további intézkedést is bevezettünk. Ezek nem mindegyike érinti közvetlenül a HR területét, ugyanakkor munkáltatóként kiemelt fontosságú számunkra, hogy ebben a mindenki által nehéz időszakban állandó munkatársaink számíthassanak ránk. A vállalatunk által üzemeltetett éttermekben az elmúlt időszakban a forgalom visszaesés ellenére sem történt leépítés, a járványidőszak alatt online formában folytattuk a tréning- és képzési programjainkat. Tehát ahogy a pandémia első hullámában is volt, ezután is arra törekszünk, hogy munkatársaink ne érezzék a külvilágban levő bizonytalanságot munkahelyük kapcsán.

Emellett ezekben az időkben vezetőként személyesen az foglalkoztat leginkább, hogyan tudom biztosítani a csapatom „jól-létét” egy ilyen kivételes és gyorsan változó környezetben.

A nyitóképen Horváth Andrea