14. havi fizetés, és nyugdíj 50 évesen - mi áll a görög tragédia hátterében?

Az utóbbi hónapokban megsokszorozódott a görög karitatív szervezetek és egyházkerületek dolgozóinak munkája: országszerte a kijelölt helyszíneken mindennap nyugdíjasok, munkanélküliek, gyerekes anyák és bevándorlók várják kígyózó sorokban, hogy ebédidőben ételhez jussanak.

"A nincstelenek száma rohamosan nő, és egyszerűen nem látjuk a folyamat végét" - mondta az ebédosztásban résztvevő egyik önkéntes. A fővárosban az Omonia tér mögötti hajléktalanszállónál szokott a betevő falatra várni Jeórjiosz Levedojánisz is, akit 2009-ben bocsátottak el állásából. A 38 éves férfi az athéni repülőtéren dolgozott, és mint mondta, egészen jól kijött a fizetéséből. Amióta kirúgták, nem sikerült új munkát találnia, anyagilag pedig teljesen lenullázódott, és most a vöröskereszt segítségére szorul. "Ha lenne munkám, nem csinálnám ezt. Kapcsolatok nélkül azonban senki nem fog felvenni" - mondta könnyes szemmel, és kijelentésével igazából meg is fogta a görög probléma lényegét.

A 340 milliárd eurós adósság felhalmozásában nagy szerep jutott ugyanis a nepotizmus mindent felülíró intézményének - mutat rá a Spiegel-online. A görög jegybank elnöke, George Provopulosz szerint az utóbbi évtizedben a politikai elitnek - a Papandreu, Karamanlisz és Micotákisz dinasztiákkal az élen - sikerült olyan védnökségi rendszert kialakítani, amelyben nem létező (hitelből fedezett) milliárdokat dobott ki az éppen hatalmon lévő kormány a barátok és a rokonság jólétének elősegítésére, bebetonozva őket a felhőtlen munkaéveket biztosító közigazgatásba. Ezzel összhangban a pártok által kötött üzletek is sokkal inkább szívességről, mint átgondolt politikáról szóltak. A végeredmény: egy hatalmas bürokratikus gépezet és egy feudális demokrácia, ahol a generációk jönnek-mennek, de a nevek ugyanazok maradnak - papandreuk és karamanliszok váltogatják egymást micotákiszokkal kiegészülve.

A jegybank elnöke úgy véli, ahhoz nem fér kétség, hogy a létező rendszer fentebb említett hibái akadályozták meg olyan politika megvalósítását, amellyel elkerülhetők lettek volna a mostani bajok. Provopulosz szerint az ország azzal, hogy a parlament megszavazta a 28,4 milliárd eurós megszorító csomag végrehajtásáról szóló törvényt, hozzáférve így az Európai Unió (EU) és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) mentőcsomagjának újabb (12 milliárd eurós) részletéhez, elkerülte ugyan az azonnali halált, de mindössze néhány hónapra lélegezhet fel. Mint rámutatott, Görögország már így is a határait feszegeti, és képtelenség még többet kipréselni az emberekből. Fontos megjegyezni, hogy a mediterrán ország már túlvan egy megszorító programon, amelynek keretében csökkentették a béreket, nyugdíjakat, szociális juttatásokat, és 200 ezer ember veszítette el állását.

Petrosz Markarisz közismert görög író csak gúnyolódik a "betegeskedő államapparátuson", amelynek képviselőit szerinte egyetlen érdek vezérli: kiváltságaik megőrzése, mint például a képviselőknek még ezekben az ínséges időkben is járó 14. havi fizetés. Markarisz szerint nagy hiba volt az is, hogy az egymást követő kormányok úgy állítottak munkába újabb ezer köztisztviselőt és közalkalmazottat, hogy közben a régi gárdát meghagyták. Beszédes adat, hogy Görögországban jelenleg minden negyedik aktív munkavállaló a kormánynak dolgozik. Közben a pártok hatalommal való visszaélései nyomán a lakosságra átragadt az a szemlélet, hogy amit csak tud, markoljon fel, s lehetőleg minél kevesebb adót fizessen. Ráadásul a politikusok az évtizedek során olyan környezetet teremtettek, amelyben könnyű volt elkényelmesedni: a görögök többsége 50 éves kora körül nyugdíjba vonulhat, és a magas várható élettartamból adódóan (férfiaknál 78, nőknél 83 év) hosszú éveken át élvezhette az állam gondoskodását - eddig. A korhatárt tavaly fölemelték három és fél évvel: 2015-től 65 év lesz.

Papandreu most teljes erejével azon van, hogy kijavítsa annak a rendszernek a hibáit, amelynek kiépítésében apja is tevékenyen részt vett. "Vagy változtatunk, vagy mindannyian eltűnünk a süllyesztőben" - szögezte le nemrég a kormányfő, aki egy politikus dinasztia tagjaként valószínűleg tökéletesen tisztában van azzal, pontosan mit is kellene másképp csinálni. Felmenői közül nagyapja, aki szintén Jeórjiosz, lépett elsőként politikai pályára: először miniszteri posztot töltött be, majd a kormányfői széket is elfoglalta. Az 1967 és 1974 közötti katonai diktatúrát követően fia, Andreasz megalapította a görög szocialista pártot (PASZOK), és az 1980-as években annyi mindent adott barátainak és támogatóinak, hogy az ország adóssága pillanatok alatt felduzzadt. Aztán jött a konzervatív Karamanlisz-család, és a tollasodásra kapott egy kevés időt a Micotákisz-dinasztia is. 2004-ben a hatalomra kerülő Kosztasz Karamanlisz választási kampányában ugyan reformokat hirdetett, azok azonban elmaradtak, és botrányok sora következett a kormány ingatlanspekulációs ügyletei miatt. Karamanlisz - leváltása előtt nem sokkal - még több tízezer közigazgatási posztot is teremtett, s mindezek eredményeképp alig öt év alatt, 2009-re megduplázódott Görögország költségvetési hiánya.

A 2009 októberében hivatalba lépett Papandreu már nem tud segíteni a lakosság kiábrándultságán: az állami kiadások lefaragását célzó népszerűtlen lépéseire a nép utcai megmozdulásokkal válaszol. A görögöknek mostanra már elegük lett a politikai elitből; egy nemrég készült felmérés szerint 71 százalékuk nem bízik abban a kormányban, amelytől az EU a görög tragédia megoldását, vagyis az euróövezet válságának elkerülését is biztosító konszolidációs program végrehajtását várja. Közben az ellenzék megítélése sem sokkal jobb: az Antonisz Szamarasz vezette Új Demokrácia támogatottsága jelenleg 31 százalékos, bár már ez is elég ahhoz, hogy az ország legnépszerűbb politikai pártjaként hirdesse magát...