A női foglalkoztatás globális trendjei - 2007

A női foglalkozatás globális trendjei - 2007 című jelentés rövid kivonata szerint 2006-ban a világ 2,9 milliárd munkavállalójának 40 százaléka, azaz 1,2 milliárd volt nő, és ez a foglalkoztatásban álló nők számának 17,4 százalékos növekedését jelenti 1996 óta. Ugyanakkor, az ILO jelentés szerint világszerte 81,8 millió nő volt munkanélküli, ami 22,7 százalékos emelkedést jelent az elmúlt 10 év során.

A munkaerő részvételi ráta, azaz a munkaképes nők aránya a munkában állók és a munkát keresők körében, nem emelkedett tovább az elmúlt évtizedben, sőt sok régióban ez a ráta csökkenést mutatott. Ez jelentős visszalépést jelent, annak ellenére is, hogy a trend részben a fiatal nők oktatásban való nagyobb részvételét tükrözi, áll az ILO elemzésében.

Juan Somavia, az ILO Főigazgatója a következőket mondta, rámutatva a nők nagyobb arányú veszélyeztetettségére a munka világában: "A nők túl gyakran nem képesek munka révén kiemelni saját magukat és családjaikat a szegénységből. Ezen a méltatlan helyzeten csak olyan méltányos foglalkoztatási lehetőségek megteremtésével lehet változtatni, amelyek segítségével a nők termelékeny és jövedelmező biztos munkához jutnak a szabadságot, biztonságot és emberi méltóságot biztosító körülmények között. Ellenkező esetben, a szegénység elnőiesedése tovább folytatódik, és a következő generációkra öröklődik."

A nők nagyobb gazdasági aktivitása nem mindig járt együtt a munka minőségének javulásával. Ez idővel a nők valódi társadalmi és gazdasági felemelkedésének akadályává vált, különösen a világ szegény régióiban, állítja az ILO.

A női foglalkoztatás globális trendjeiről szóló korábbi jelentés (2004) becslései szerint a világ dolgozó szegényeinek 60 százalékát a nők teszik ki. A dolgozó szegények azok az emberek, akik bár dolgoznak, nem keresnek annyit, hogy képesek legyenek magukat és családjaikat a napi 1 USA dollár/fő jövedelmi szint fölé emelni. A jelenlegi ILO tanulmány szerint "nincs okunk azt hinni, hogy ez a helyzet a közelmúltban változott, illetve, hogy a közeljövőben változni fog."


Csökkenő, de fennálló különbségek

Az ILO becslései szerint 2006-ban a nők még mindig nagyobb valószínűséggel voltak munkanélküliek világszerte, mint a férfiak: míg a női munkanélküliségi ráta 6,6 százalékon állt, a férfiak körében mért arány 6,1 százalékos volt.

A foglalkoztatás népességhez viszonyított aránya - amely azt mutatja, hogy a gazdaságok milyen mértékben használják ki a munkaképes korú népesség termelési kapacitását - világszerte sokkal alacsonyabb a nők, mint a férfiak esetében: a 15 életévet betöltött munkaképes korú nők alig fele dolgozik, míg tízből hét férfi munkavállaló.

A foglalkoztatás népességhez viszonyított arányában megnyilvánuló nemek közötti egyenlőtlenség a Közel-Keleten és Észak-Afrikában a legjelentősebb, ahol a tízből majdnem 7 férfival szemben, 10 munkaképes nő közül alig több mint kettő dolgozik. A fejlett országokban és az Európai Unióban, Közép- és Kelet Európa nem uniós országaiban, és a FÁK államokban valamint Kelet-Ázsiában 80 nőre 100 gazdaságilag aktív férfi jut. A Szahara alatti Afrikában az arány 75 nőre jut 100 aktív férfi, Délkelet-Ázsiában és a Csendes óceáni térségben 73-100, Latin Amerikában és a Karib térségben pedig 69-100.

A jelentés arra is felhívja a figyelmet, hogy az elmúlt évtized során a férfi és női foglalkoztatás népességhez viszonyított arányában mutatkozó különbség a világ összes régiójában csökkent (különösen Latin Amerikában, Közel-Keleten és Észak-Afrikában, továbbá a fejlett országokban és az Európai Unióban), kivéve Kelet-Ázsiát, ahol az eltérés növekedett és Afrika déli országait, ahol változatlan maradt.

A jelentés azt is kimutatja, hogy ma a foglalkoztatott nők teljes számához viszonyítva több nő (47,9 százalék) rendelkezik bérrel és fizetéssel járó munkával, mint 10 évvel ezelőtt (42,9 százalék). Ugyanakkor, a jelentés azt is állítja, hogy minél szegényebb egy régió, annál valószínűbb, hogy a nők a férfiaknál nagyobb arányban dolgoznak fizetés nélküli segítő családtagként vagy alacsony jövedelmű önfoglalkoztatóként.

Az ILO szerint a fizetés nélküli segítő családtagi vagy alacsony jövedelmű önfoglalkoztatói státuszból való továbblépés a bérrel és fizetéssel járó foglalkoztatásba sok nő számára jelent a szabadság és az önrendelkezés irányába mutató lényegi változást. Mindazonáltal, a világ legszegényebb régióiban a női segítő családtagok aránya a foglalkoztatásban még mindig sokkal magasabb, mint a férfiaké, és a nők esetében sokkal kisebb a valószínűsége annak, hogy tevékenységükért bérben és fizetésben részesülnek.

Afrika déli országaiban és Délkelet-Ázsiában tíz dolgozó nőből négy segítő családtagként tevékenykedik, míg ez az arány a férfiak esetében tízből kettő. Dél-Ázsiában, tíz dolgozó nőből hat segítő családtag, de itt is tíz férfiból csak kettő rendelkezik ezzel a státusszal. A Közel-Keleten és Észak-Afrikában, az arányok a következők: tízből három nő és tízből egy férfi.

Emellett, a jelentés bizonyítékokat sorol fel a bérkülönbségek megléte mellett. A legtöbb régióban és sok foglalkozásban a nők ugyanazért a munkáért kevesebb bért kapnak. Ugyanakkor, bizonyos tények arra utalnak, hogy a globalizáció bizonyos foglalkozások esetében hozzájárulhat a bérkülönbségek csökkenéséhez.

A hat foglalkozási csoportról rendelkezésre álló adatok áttekintése azt mutatja, hogy a legtöbb gazdaságban a nők még mindig a férfiak keresetének 90 százalékát vagy annál kevesebbet keresik. Még az úgynevezett tipikus női munkakörökben is, mint például az ápolónői vagy tanári szakma, beszélhetünk a nemek közötti bérkülönbségről.

Történelmileg, a közép-európai és FÁK országok tervutasításos gazdaságaiban nagyobb béregyenlőség valósult meg, mint az iparilag fejlett vagy fejlődő gazdaságokban. Ez jellemző maradt az elmúlt évek során is. Például, a rendelkezésre álló adatok szerint az elmúlt évek során könyvelőként, számítógép-programozóként, tanárként vagy ápolónőként dolgozó nők bére az átmeneti gazdaságokban gyakorlatilag magasabb volt, mint a férfiaké. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy ez a trend folytatódik-e, vagy csak azt a jelenséget tükrözi, hogy bár néhány nő sikeresen kezelte az átmenet folyamatát, az ő nyugdíjba vonulásuk után a bérkülönbségek az iparilag fejlett országokéhoz hasonlóan alakulnak majd.

Az Európai Bizottság nemrégiben adta ki kutatási eredményeit, amelyek azt mutatják, hogy az elmúlt években a férfiak és nők között fennálló bérkülönbségek lényegében változatlanok, az összes ágazatra jellemzően 15 százalék körüliek maradtak. A női bérek rossz teljesítményét az Európai Unió lassabb gazdasági növekedésének, és azon belül elsősorban az új tagállamok rosszabbodó munkaerőpiaci feltételeinek tulajdonítják. Emellett, még sok európai országban is, a nők aránytalan mértékben túlfoglalkoztatottak azokban az ágazatokban, ahol a bérek és fizetések alacsonyabbak és csökkenő tendenciát mutatnak. Például, az Egyesült Királyságban, a nők 60 százaléka tíz foglalkozási ágban foglalkoztatott, és ezen belül többségük öt szakmában koncentrálódik, amelyek a következők: vendéglátás, ápolói, pénztárosi, takarítói és irodai munkakörök.

Végül, de nem utolsósorban, bár több fiatal nő esetében valószínűsíthető, hogy tud írni és olvasni, mint tíz évvel korábban, az oktatáshoz és az oktatási szintekhez való hozzáférés még mindig messze nem mondható egyenlőnek a legtöbb régióban. Emellett, az iskolából kimaradók 60 százaléka lány, akiknek gyakran amiatt kell abbahagyniuk iskolai tanulmányaikat, hogy segítsenek a háztartásban vagy, hogy munkába álljanak. A kulturális korlátok miatt a lányokat gyakran még abban is akadályozzák, hogy általános iskolai tanulmányaikat befejezzék, és ez a tény korlátozza lehetőségeiket arra, hogy saját jövőjüket meghatározzák, hangsúlyozza a tanulmány.

A női foglalkozatás globális trendjei - 2007 című jelentés következtetései csak részben mondhatók bátorítónak. A bérkülönbségek csökkenek, de csak lassú ütemben. „A nők számára alkalmas méltányos és jövedelmező munkalehetőségek megteremtése lehetséges, ahogy ezt a fent tárgyalt néhány fejlődési folyamat is bizonyítja. Ugyanakkor, a politikai döntéshozóknak nemcsak a foglalkoztatás kérdését kell szociális és gazdaságpolitikájuk középpontjába állítaniuk, de azt is fel kell ismerniük, hogy a nők által a munka világában tapasztalt kihívások a speciális igényekhez igazodó beavatkozást igényelnek.- zárul az ILO tanulmánya.



További információkért forduljon az ILO Kommunikációs Osztályához a +4122/799-7912 telefonszámon és a következő e-mail címen: [email protected], vagy lépjen kapcsolatba Laetitia Darddal a +4122/799-8272 telefonszámon illetve a [email protected] címen, vagy keresse fel a y keresse fel a http://www.ilo.org/trends oldalt. További információk a Nemzetközi Nőnappal kapcsolatban (hírek, filmek, kiadványok): www.ilo.org/public/english/bureau/inf/event/women/2007/index.htm oldalt

*/ Global employment trends for women brief - 2007, International Labour office, Geneva, 2007.