A szakmai képesítések kölcsönös elismerése

Az irányelv megkönnyítené azt, hogy az egyik tagállamban szerzett képesítéssel a másikban vállaljunk munkát. A gyakorlatban a szakmai kvalifikációk rendszere és jellege meglehetősen különbözik minden országban, és ez sokszor komoly akadályt támaszt azok elé, akik máshol próbálják gyakorolni otthon kitanult foglalkozásukat.

Az irányelv, amelyet a legutolsó ülésszakon szavazott meg az EP felelős bizottsága, a legtöbb területre kiterjed, így az alkalmazottakra, a szabadfoglalkozásúakra, az ideiglenes szolgáltatást nyújtókra, valamint a regularizált foglalkozásokra, mint a nővérek, az orvosok, vagy az építészek.

Azok a foglalkozások, amelyek valahogyan kapcsolódnak a közhatalom gyakorlásához, mint például a rendőrség, nem tartoznak az irányelv hatáskörébe, hiszen a harmonizációt ebben a kérdésben az uniós szerződések sem engedik. Az egyszerűség kedvéért egyébként a direktíva mellékletei tartalmazzák az egyes érintett foglalkozások nevét az összes hivatalos nyelven.

A kölcsönös elismerés alapja a jövőben a tagállamok közt egyeztetett, koordinált szakmai minimumszint lesz, ahogyan már most is az orvosok és nővérek esetén. Az alapelv másfelől az, hogy azokkal a másik tagállamból származókkal szemben, akik valamilyen szabályozott foglalkozást akarnak űzni (pl. orvos, nővér vagy építész), ugyanolyan szakmai elvárást kell támasztani, mint az adott állam polgáraival szemben. Bizonyítaniuk kell továbbá, hogy az adott államban szükséges szakmai gyakorlatnál legfeljebb egy "szinttel" kevesebb szakmai gyakorlattal rendelkeznek.

Az irányelvről folyó viták sok tekintetben emlékeztetnek a szolgáltatási irányelvről folyó vitákra, és gyakran össze is függenek azzal. Az eredeti európai bizottsági javaslat például sokkal liberálisabb volt, és a külföldön szolgáltatást nyújtók esetén nagyobb felelősséget rakott volna a származási ország hatóságainak vállára az adott dolgozó szakmai felügyeletében, mint a fogadó országéra. Az első és a második olvasatban azonban úgy módosult a javaslat, hogy a fogadó ország felügyeleti hatóságait helyezte előtérbe, azt elkerülendő, hogy a másik tagállamból érkezők, ottani esetleges alacsonyabb szintű szakmai képesítésükkel "aláássák" a fogadó ország szakmai követelményeit.