Amit az önéletrajzban el lehet rontani

Annak ellenére, hogy emészthetetlen mennyiségben vannak tele az újságok és az on-line médiumok azzal, hogyan is kell egy jó önéletrajzot megírni, még mindig nagyon sokan az alapokkal sincsenek tisztában. Pedig átlagosan egy-egy önéletrajzra 20-30 másodperc jut, ez alatt kell felkelteni a kiválasztást végző szakember figyelmét annyira, hogy komolyan felmerüljön a nevünk, mint az adott pozícióra esélyes pályázó. Rengetegen azonban olyan hibákat követnek el, melyek felfedezése után maximum egy jót mosolyog a HR-es, de esze ágában sem lesz behívni.

Önmagunkat lebuktató mondatok

A CV egy reklámanyag, azt a célt szolgálja, hogy eladjuk magunkat, ezért érdemes olyan dolgokat beleírni, mely előnyösen mutatja be személyünket, és addigi tapasztalatunkat. Ha karrierutunk „lyukas”, vagy éppen semmiféle tapasztalatunk nincs az adott területhez, még nem biztos, hogy teljes esélytelenséggel indulunk, kivéve, ha az alábbi – megtörtént esetekhez igen hasonló – hibákat nem követjük el.

„Az érettségit csak estin sikerült megszereznem, 28 éves koromban”. Teljesen érdektelen közlés, viszont arra tökéletes, hogy a CV-nk menjen a kukába. A munkáltató szempontjából lényegtelen információ, nagyjából az a helyzet, mint a diplomával – csak akkor érdekes, ha nincs. Ha viszont ilyesmit írunk a CV-be, rögtön elgondolkodnak, hogy ugyan mi is tarthatott 10 évig.

„Tanulmányaimat az X egyetem Y szakán kezdtem meg” – vagyis abbahagytuk az egyetemet, nincs végzettségünk. Ha csak pár hónapot, esetleg egy fél évet jártunk, inkább meg se említsük, megint csak az a kérdés merülhet fel, hogy de vajon miért, biztos nem ment, vagy problémáink voltak a tanulással. Abban az esetben, ha még van esély a befejezésre, akkor inkább úgy írjuk, hogy a tanulmányokat itt és itt folytatjuk.

„Ebből a pozícióból sajnos X ok miatt távoznom kellett”. Felesleges információ, majd a személyes interjún előadhatjuk, hogy miért is váltottunk. Ha létszámleépítés volt, akkor az még a kisebbik baj lesz, a nagyobb, ha valami miatt menni kellett – ezt viszont az interjúszituációtól függően tudjuk kommunikálni, vagy esetleg szót sem kell ejteni róla. Mondhatjuk azt is, hogy új kihívásokat kerestünk. Eszünkbe ne jusson leírni, hogy mondjuk a főnökkel vagy a kollégákkal voltunk rosszban, volt munkahelyről jót, vagy semmit.

„Szabadidőmben szoláriumba járok és tévét nézek”. A hobbi általában lényegtelen, csak nagyon áltudományos HR-esek vonnak le belőle messzemenő következtetéseket, ilyen szöveggel viszont nem sokat fognak gondolni rólunk. Legalább a közhelyeket írjuk be, néhány csapatsportot, még az internet is elmegy. (Sportból csak olyat, amihez valamennyire értünk is!)

„Családom nehéz anyagi körülmények között él, gyakran kell túlmunkát vállalnom”. Ne közöljünk ilyet sem, nem tesz jó benyomást, és azt fogják hinni, hogy csak és kizárólag a pénzért jelentkezünk (amivel persze sokan így vannak, és ezt mindenki tudja is, de akkor sem illik i ilyesmit beleírni egy önéletrajzba).

Ha lyukas a karrierút

Egy évnél rövidebb kihagyást egész egyszerűen el lehet kenni: nem írunk be pontos hónapokat, valószínűleg nem fognak tüzetesen utánanézni, és annyira nem is érdekes. Ha viszont hosszabb időre estünk ki a szakmából, semmiképpen se használjuk az alábbi terminusokat. Nem igazán jó a funkcionális önéletrajz sem, mert ha ilyet írunk, egyből rájönnek, hogy akár évekig nem csináltunk semmit.

„Ekkor úgy gondoltam, lazításra van szükségem, így életemet a búvárkodásnak szenteltem”. Derék dolog, csak közben elment mellettünk a szakma – gondolhatják a HR-esek, és arra következethetnek, hogy eléggé le lehetünk maradva az aktuális piaci ismeretekben, ezzel jelentősen csökkenhetnek az esélyeink. Inkább írjunk be nyelvtanulást, vagy valami hasonlót, és gondolkodjunk el azon, mit válaszolunk az „És addig miből élt?” jellegű kérdésekre.

Nem bírtam a napi mókuskereket, ezért pihenésre volt szükségem”' – sokan vagyunk így ezzel, mégsem közöljük önéletrajzban. Azt fogják gondolni, hogy „ugyan, minek vegyem fel, már 1 hónap után elmegy majd betegállományba”.


„A munkaerőpiaci helyzet miatt évekig nem találtam állást”. Ez bárkivel előfordulhat, viszont beleeshetünk a csapdába – a HR majd úgy véli, nem lehetünk túl nagy ászok, ha évekig sehova nem tudtuk eladni magunkat.

Óvatosan a nyelvekkel és a pozíciókkal

Csak olyan nyelvtudást írjunk be, amivel valóban rendelkezünk, és ez nem feltétlenül egyenlő a megszerezett nyelvvizsga-bizonyítvány fokozatával. Ha tárgyalási szintű tudást közlünk, szinte biztos, hogy át fognak váltani arra a nyelvre, és borzasztó kellemetlen, ha nem tudunk megszólalni, vagy össze-vissza makogunk – ezzel teljes hitelességünket alááshatjuk. Evidensnek tűnik a tanács, de egy éven belül több hasonló eset is előfordult ugyanannál a vállalatnál.

Ugyanez igaz a korábban betöltött pozícióra is – a tevékenységi kört illetően egy kicsit lehet színesíteni a dolgokat, de ne mondjuk azt, hogy igazgatók voltunk, ha nem – a piac kicsi, és ha nincs szerencsénk, lehet már a cégnél egy ismerős, aki biztosan nem mulasztja majd el felhívni a figyelmet, hogy nem is vezetők voltunk, hanem junior managerek.

Képtelen képek

Rossz, de nagyon elterjedt szokás, hogy fényképet kérnek az önéletrajzhoz. Azért rossz, mert nagyon sok helyen már ez alapján válogatnak, sokszor nem is alaptalanul, hiszen a pályázók közül még mindig sokan egészen extrém fotókat képesek mellékelni egy-egy komolyabb pozícióra elküldött jelentkezési anyaghoz is. Íme, a legelképesztőbb esetek:

- egy értékesítői állásra jelentkező úr discoban készült képet csatolt, ahogy kell buliszerelésben, és már némileg szalonspicces állapotban
- banki manageri állásra jelentkező 30-as hölgy az esküvői ruhában készült képét tartotta a legalkalmasabbnak
- középkorú úr, aki egy biztosítócégnél szeretett volna dolgozni családi képeiből választott, a fotón gyerekeivel és rokonságával szerepelt – egy szál fürdőnadrágban
- az extrém sportokat kedvelő hölgy a minisztériumba búvárruhás fotóját küldte be
- és végül: a titkárnői állásra jelentkező dekoratív hölgy az egyiptomi tengerparton készült egyébként jól sikerült – monokinis –fotóját csatolta bemutatkozó anyagához

Ne felejtsük a CV-t mindig aktualizálni – borzasztó rosszul néz ki, ha egy másfél évvel ezelőtti dátum szerepel rajta, márpedig sokan ezt a hibát is elkövetik. És minden körülmények között tartózkodjunk attól a típusú lezárástól, melyet egy ingatlancéghez pályázó fiatalember vetett papírra: „Én vagyok a legjobb, ha nem vesznek fel, magukra vessenek”.