Elkészült az új közszolgálati törvény normaszövege

A közszolgálati reform kormánymegbízottjának irányításával elkészült az új, egységes közszolgálati törvény normaszövege. A jogszabály feladatalapú foglalkoztatást és finanszírozást vezetne be, mérsékelné a felesleges apparátusok számát, és költségvetési megtakarítást is jelentene.
A közszolgálati reform kormánymegbízottjának irányításával elkészült az új, egységes közszolgálati törvény normaszövege. A jogszabály feladatalapú foglalkoztatást és finanszírozást vezetne be, mérsékelné a felesleges, a párhuzamos apparátusok számát. A minisztériumokban és a háttérintézményekben csökkentené, a közszolgálatok frontvonalában viszont növelné az alkalmazottak létszámát. Teljesítményarányos bérfejlesztéshez, szociális szolgáltatásokhoz juttatná a dolgozókat, s érdemi érdekegyeztetési, ágazati kollektív szerződési jogot biztosítana részükre.

Vadász János: Az új törvény egyszerű, áttekinthető, betartható szabályozást eredményezne, és megtakarítást hozna a költségvetésnek is
Fotó: Magyarország.hu Az új törvény egyszerű, áttekinthető, betartható szabályozást eredményezne, és megtakarítást hozna a költségvetésnek is - állítja Vadász János közszolgálati reform kormánymegbízott.
- Miért van szükség az egységes közszolgálati törvényre?
- A mai, igazságtalan és egyenlőtlen szabályozást még 1992-ben, az Antall-kormány alakította ki. Ekkor külön törvényeket írtak a köztisztviselőkre, közalkalmazottakra majd a később fegyveres testületek dolgozóira is, ahelyett hogy a magyar közjogi hagyományokhoz alkalmazkodva egy egységes közszolgálati törvényt alkottak volna.
Így a közszolgálatban dolgozókra ma összesen negyvenezer paragrafust kitevő jogszabálydzsungel vonatkozik. Élő ember nincs, aki mindezt átlátja, és alkalmazni tudja. Ez a helyzet rossz az államnak és az önkormányzatoknak, mert nem tudják a közakaratot érvényesíteni. Rossz a közszolgálatban dolgozóknak, mert nem látják át a szabályozást, így kiszolgáltatottak a munkáltatóknak. A legrosszabb azonban mindez az embereknek, akik - habár folyamatosan bővülnek a közszolgálati szociális, egészségügyi, oktatási, kulturális ellátási igényeik - érdekeiket nem tudják kellő mértékben érvényesíteni sem az állammal, sem az önkormányzatokkal, sem az azokat képviselő dolgozókkal szemben. Ez a helyzet - álláspontunk szerint - fenntarthatatlan.
- Igény volt az egységes törvényre korábban is?
- Jómagam egy nagy közszolgálati szakszervezet elnökeként több mint tíz évig küzdöttem az egységes közszolgálati törvényért, mert a munkavállalók többségének soha nem feleltek meg a megkülönböztetéseket, privilégiumokat, csoportérdekeket rögzítő külön-külön szabályozások. Azért "igazoltam át" - a miniszterelnök úr felkérésére - 2002-ben a kormányzati oldalra, hogy ezt a több mint egy évtizedes törekvést érvényre juttassam. A 2002-es kormányprogram központi helyen szerepeltette az egységes közszolgálat megteremtését. A törvény megalkotását ma ugyanolyan fontosnak tartjuk, mint akkor.
- Hol tartanak a törvényalkotásban?
- Elkészült a törvény normaszövegének általános, a közalkalmazottakra, a köztisztviselőkre, a fegyveresekre egyaránt vonatkozó része. A különös, speciális rendelkezéseket tartalmazó rész is bemutatásra alkalmas állapotban van. Az általános és differenciált szabályozást együttesen, mintegy 400 paragrafusnyi joganyagba össze lehet foglalni, ezt sikerült bebizonyítanunk.
Látni kell azonban, hogy a különös rész szabályozása nem a korábbi privilégiumok rögzítését, hanem a munkaterületekhez való alkalmazkodást jelenti. Rugalmas, hatékony és eredményes munkavégzés feltételeit, követelményeit teremtve meg. Ez például azt jelenti, hogy egészen más munkaidő-szabályozásnak kell vonatkoznia egy egészségügyi dolgozóra, egy hivatalnokra, egy katonára vagy rendőrre. S azt, hogy egységes lehet a napi nyolcórás munkaidő, de annak beosztását már eltérően kell szabályozni a különböző szakterületeken. Még fontosabb: a bér egyik meghatározó eleme kell legyen a szakmai pótlékrendszer, ami az átlagosnál nehezebb vagy a speciális körülmények közötti munkavállalást ösztönzi, ez szintén különös szabályzást igényel.
- Mikorra tervezték a törvény megalkotását?
- Mi a 2317/2003-as kormányhatározatban rögzített határidőre - idén nyárra - elkészítettük a törvény normaszövegét, elvégeztük a háttérszámításokat, hatásvizsgálatokat is. Már 2004-ben a parlament elé kellett volna tenni a törvénytervezet. A miniszterelnök- és a kormányváltás, valamint egyéb körülmények azonban ezt nem tették lehetővé.

Vadász János: A hivatal önmagának csinál munkát, amit mi nem támogatunk
Fotó: Magyarország.hu
Másként fogalmazva: vannak érthető, de el nem fogadható okok, amelyek hátráltatják a törvényalkotást. Érthető, de véleményünk szerint elfogadhatatlan a köztisztviselők felső rétegének "ellenállása" az új törvény szemléletével és szabályaival szemben, mert az állami hivatalokban, háttérintézményekben megszünteti a jelenlegi kontrollálatlan túlhatalmi helyzetet és a teljesítmény nélküli vagy alacsony hatékonyságú túlfoglalkoztatást. A hivatal, mint mondják, "önmagának csinál munkát", amit mi nem támogatunk. Teljesítményorientált, hatékony, ezzel állampolgári elégedettség elérésére törekvő közszolgálatot alakít ki az új törvény, ehhez teremti meg a szabályozási feltételeket.
Tudjuk, hogy ma a közigazgatás felső szintjén (minisztériumokban és háttérintézményekben) mértéktelenül lehet létszámot növelni kormányváltásról kormányváltásra, illetve választásról választásra anélkül, hogy megvizsgálnák: a létszám arányos-e a feladatokkal. Ezzel szemben pedig a közvetlenül az embereket szolgáló, lényegesen kisebb érdekérvényesítő képességgel rendelkező közszolgálati intézményekben - pl. egy iskolában, kórházban vagy szociális otthonban, könyvtárban vagy fölhivatalban, okmányirodában, adóhivatalban - mérték nélkül lehet létszámot csökkenteni úgy, hogy az érdemi döntéshozók megszólalnának: ne tegyük, mert így az emberek ellátásának minőségét rontjuk.
Az új törvény új status quo-t hoz létre. Szakmai követelmények szerinti, feladatalapú foglalkoztatást alakít ki. Megszünteti a pazarlásokat, a párhuzamosságokat, a funkció nélküli hierarchiákat. A kormánynak tehát - álláspontunk szerint - nem szabad az apparátusi elit ellenállását tudomásul vennie.
- A törvény normaszövege elkészült, mi a további forgatókönyv?
- A kormány politikai döntése szükséges ahhoz, hogy az embereket közvetlenül szolgáló közszolgálatok fejlesztése megtörténjen. Ennek egyik (a humánpolitikai) eszköze az egységes közszolgálati törvény. A közelmúltban volt erről a feladatról egy tárgyalás a miniszterelnök úrnál, aki több kérést fogalmazott meg. Ezekre azóta írásban is válaszoltunk.
Most a második tárgyalási forduló előtt állunk, amelyben el kell döntenie a kormánynak, hogy a ciklusból hátralevő 17-18 hónapban felvállalja-e a törvény megalkotását és az ezzel együtt járó - szerintünk pozitív - társadalmi hatásokat. Ha ilyen döntés születik, akkor úgy kell dolgozni, hogy azt 2005 nyarán elfogadhassa, 2006 januárjában hatályba léptethesse az Országgyűlés.
- Önök szerint előnyökkel járna a törvény elfogadása, de tudják-e, mit mondanak az érintettek?
- Jelentős társadalmi támogatottság birtokában kezdtük meg a munkát. A koncepcióval - társadalomkutatási eredmények szerit - az érintettek 78 %-a, s a lakosság 55 %-a értett egyet. Kitűnő szakértőkkel dolgozom együtt, s az elkészült törvényjavaslat is magas színvonalú munkát mutat, mégsem állítjuk, hogy a bölcsek kövét mi hordjuk a zsebünkben. Kíváncsian várjuk tehát a minisztériumi szakértők, az önkormányzati szövetségek, a szakszervezetek konstruktív javaslatait.
Ezért indítványozzuk, hogy a kormány a további munka alapjaként fogadja el a törvény normaszövegét, s azt bocsássa társadalmi vitára. Szükséges, hogy a 800 ezer közszolgálati dolgozó, s a közszolgálatokat használók - civil szervezeteik útján - a részletek ismeretében vehessenek részt a vitában, megfogalmazhassák saját javaslataikat, mert az új törvényt a lehető legteljesebb egyetértésnek kell öveznie.
A társadalmi vitát a jövő év elejétől április végéig szeretnénk lefolytatni, s az annak alapján átdolgozott normaszöveg érdekegyeztetése májusban történne meg. Így kerülne a kormány, majd a parlament elé, hogy azt mondhassuk a pártoknak: tisztelt Országgyűlés, ez a törvényjavaslat nem lehet pártpolitikai vita tárgya, a társadalom és az érintettek támogatása birtokában csupán szakmai vitát kell lefolytatni róla, majd a lehető legteljesebb egyetértéssel szükséges elfogadni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy itt a társadalom szolgálatáról van szó: amikor a közszolgálatban dolgozók helyzetén javítunk, akkor jobb közszolgáltatásokat akarunk kapni, ami minden parlamenti párt érdeke is kell legyen.
- Hogyan finanszírozható a közszolgálati törvény?
- A kérdés megválaszolásához tudnunk kell, hogy ma egy áttekinthetetlen, túlbonyolított és ezért drága rendszert finanszírozunk közpénzből. Módot kell találni az egyszerűsítésre, a rugalmasabb, megtakarításokat is eredményező új rend kialakítására.
Mi azt javasoljuk, hogy bérben és szociális juttatásokban fokozatosan (2010-ig vállalt lépések megtételével) közelítsünk az Unió szintjéhez. Ehhez új források és megtakarítások egyaránt kellenek. A feladatokat - amelyeket a kért forrásbővítés és a megtakarítás szolgálja - három csoportban rögzíthetjük.

Vadász János: évi 2-3 százalékos reálérték-növekedéssel számolunk az új bérrendszerben
Fotó: Magyarország.hu
Először a köztisztviselők, a fegyveresek, a közalkalmazottak közötti indokolatlan bérkülönbséget kell kiegyenlítenünk, legalább az egységes bértábla alsó szintjén. Mert, ha ma három ember - mindegyik nyolc általános iskolai végzettséggel, tíz év jogviszonnyal - takarítóként egy szociális otthonban, egy rendőrörsön, egy kormányzati hivatalban dolgozik, három végösszegű bért kap, mivel más-más közszolgálati hely alkalmazottja. Ez igazságtalan. De ez a megkülönböztetés - különböző munkakörökben - 161 ezer emberre igaz a mai magyar közszolgálatokban. A második feladat, hogy az uniós béreket kell fokozatosan elérni, de úgy, hogy az a teljesítmények jobbítását, a minőségi munka fejlesztését ösztönözze. A harmadik, hogy a szociális juttatások segítségével versenyképesebbé tegyük a közszférát.
A bérekben a kormány által elfogadott konvergenciaprogram reálbér-növekedési tervéhez igazodtunk: évi 2-3 százalékos reálérték-növekedéssel számolunk az új bérrendszerben. Ez a bértömeg 65 százalékát adná kiszámítható alapilletményben, 15 százalékát fordítaná a szakmai többletvállalások díjazására, 20 százalékát a mért, ellenőrzött, jó munkateljesítmények elismerésére. Az alacsony színvonalú munkavégzés azonban a rendszerből való kihulláshoz vezetne. A közszolgálatokban dolgozók teljesítményét a versenyszférában már alkalmazott objektív módszerekkel mérnénk. Ez a bérrendszer a kormány által vállalható kiadás-növekedést igényelne csupán.
Megtakarítást lehet elérni a feladatalapú foglalkoztatással, a feladatrendszerű finanszírozással, a nem tipikus (részmunkaidős, távmunkás, otthon végzett munkás) alkalmazással, a bérek központi finanszírozásával, a ma különálló rendszerek átjárhatóvá tételével. Ma például a köztisztviselői, közalkalmazotti, fegyveres foglalkoztatási rendszerek között nem lehet úgy átjárni, hogy drágító mechanizmusok - végkielégítés, új kinevezés - működésbe ne lépjenek. Mi olyan rendszert alakítunk ki, mely nemcsak az eddig megszokott státuszokban gondolkodik, hanem a részmunkaidőt, az otthon végzett munkát és a távmunkát is támogatja. A távmunkásnak nem kell irodát biztosítani, ami csökkenti a működési költségeket is.
A bázisalapú költségtervezésről át kell térni a feladatalapú finanszírozásra. Meg kell vizsgálni, hogy egy-egy közfeladat ellátása ténylegesen mennyibe kerül. Anélkül, hogy a költségvetési pénzek, például közhasznú társaságokon keresztül kiáramolnának az államkasszából. A Pest és Veszprém megyei önkormányzatnál idén az oktatás területén kipróbálták már a feladatalapú finanszírozást, s a korábbi kiadásokhoz képest 15 százalékot takarítottak meg anélkül, hogy az oktatás színvonala vagy a bérek bármiféle romlást mutattak volna.
- Létszámcsökkentésben is gondolkodnak?
- A minisztériumokban és a háttérintézményekben jelentősen csökkenteni, a közvetlenül az embereket szolgáló közszolgálatoknál pedig a feladatokkal arányosan növelni kell a dolgozók létszámát. A felesleges apparátusokat, az ügyet és az embert a közigazgatás labirintusában elveszejtő gondolkodásmódot kell magunk mögött hagynunk. A szerkezetváltás önmagában is létszámcsökkenést eredményez a felső szinteken. A fűnyíróelv helyett azonban feladatalapon szeretnénk meghatározni a kívánt alkalmazotti létszámot.
Nem célunk a létszámcsökkentés, sokkal inkább célunk egy stabil, életpálya-építést lehetővé tevő, de teljesítményre alapozó új közszolgálat kialakítása. Olyan létszámmal, amely a közfeladatok jó minőségű ellátását biztosítja, s e célból éppen annyi embert foglalkoztat, amennyi szükséges.