Ismered a viccet a nyuszikáról és a fűnyíróról?

Nem tartom magam igazán jó viccmesélőnek, ezért inkább csak a tanúságát osztom meg veled röviden: Mire a medve késve visszaviszi a nyuszikának a kölcsönkért fűnyírót, rengeteg gondolat fut át a fejében azzal kapcsolatban, hogy vajon hogyan fog reagálni, mit fog mondani a nyúl, hogy később vitte vissza a gépet.

Annyi rossz feltételezés és a rájuk adott dacos válasz eredményeképp mire a nyuszikához ért, válogatás nélküli szavakkal küldi el a francba a nyulat a fűnyírójával együtt.

Hányszor fordul ez elő velünk? Szinte minden nap.

Hadd idézzem Miss Marple-t, egyik kedvenc oknyomozómat:

„Sokkal rémesebbek a dolgok a fejünkben, mint a valóságban.”

Ez igen megnyugtatóan hangzik. Nem igaz?

De akkor mégis miért futunk újra és újra ugyanarra a zátonyra?

Rosszhiszemű feltételezéseink, pesszimista előítéleteink és aggodalmas félelmeink egyenesen átveszik az uralmat felettünk, és egyúttal meghatározzák a cselekedeteinket, kimondott szavainkat vagy beszédünk stílusát.

Megfeledkezünk a tényekről, és helyettük azt hisszük, hogy tudunk mások gondolataiban olvasni, ismerjük a jövőt, és ítéleteinket lemoshatatlan bélyegként helyezzük másokra, de akár magunkra is. Persze mindezzel legtöbbször kapcsolatainknak, magunknak ártunk és ilyenkor nem lehet megúszni a sérülést.

Facilitátorként, trénerként az egyik legfontosabb felelősségem a biztonságos tér megtartása. Megóvni minden résztvevőt és persze magamat is a sérüléstől.

Ha akár egy ember is sérül egy csoportfolyamatban, ott nem születik igazi bevonódás, elköteleződés, személyes felelősségvállalás. Ami azt eredményezi, hogy hosszú távon a csoport is sérül emiatt a kívülállóság miatt.

De hogyan lehet megúszni a sérülést?

Íme 3 konkrét tipp:

1. Járj utána kérdésekkel!

Kíváncsi üzemmódban kérdésekkel a végére lehet járni, hogy tulajdonképpen mi is történt. Kérdéseknek hála megérthetjük, hogy kinek milyen jelentéssel érkezett meg egy elhangzott gondolat. Egy jó kérdésre adott válasz rávilágít arra is, hogy ki milyen érdeket vagy szükségletet véd a viselkedésével. A kérdés segíti a több nézőpontba helyezkedést, és ennek köszönhetően a megértés is hamarabb érkezik meg mindenki számára.

2. Jóhiszeműen feltételezz!

Már a gondolatok szintjén reagálunk, amely a pillanat tört része alatt válik verbális és nem verbális reakcióvá vagy cselekedetté. Ha képesek vagyunk jóhiszeműen gondolkodni, akkor a megnyilvánulásaink is pozitívabbak és megértőbbek lesznek. A sok gondolat közül, ami átsuhan a fejünkben válasszuk ki azokat, amik nem feltételeznek szándékosságot, rosszindulatot vagy támadást. Ha a másik fél érzékeli saját jóhiszemű gondolatainkra adott reakcióinkat, akkor elkerülhetetlen a nyitottabb válasz az ő részéről is.

3. Fogadd el, hogy te is tévedhetsz!

Amikor nyilatkozunk, az esetek döntő többségében egy nézőpontból tesszük. Nem mindig vagyunk tisztában azzal, hogy sok más egyéb nézőpont is létezik, ahonnan nézve az adott helyzet egészen másképp látszik. Amikor jelentést adunk valaminek, egyáltalán nem biztos, hogy ugyanazzal a jelentéssel ruházta fel a beszélő is. Épp ezért teszteld le, hogy jól látod-e, jól gondolod-e az adott dolgot. A teszteléshez ismét a kérdés lesz a legjobb eszköz. „Jól látom? Jól gondolom?”

Ez a három megközelítés nemcsak facilitátorként, trénerként, vezetőként hasznos gyakorlat, hanem bármilyen nehéz helyzetben adhatnak kapaszkodót a kiúthoz.