EU-s munka: "tudás nélkül ne is próbálkozz!"

Az uniós állások legtöbbje magas kvalifikációt, kiemelkedő mobilitást, szaktudást és nem utolsó sorban nyelvtudást igényel az arra pályázó személyektől. Kiváltképp igaz ez a vendéglátó-iparra, ahol a kimagaslóan nagy szakember-kereslet ellenére csak kevesen tudnak munkát vállalni, mivel a legtöbben nem beszélik az adott ország nyelvét, vagy rosszabb esetben egyetlen külföldi nyelvet sem.
A képzetlenség hánya miatt a külföldre vágyó magyar munkavállalók legtöbbje "próba szerencse" alapon, illegálisan vállal munkát annak reményében, hogy majd úgyis megérteti magát valahogy. Ez azonban teljes kiszolgáltatottsággal jár, mivel a legtöbb munkavállalót egyáltalán nem, vagy csak részben fizetik ki az elvégzett munka után és nem ritka az sem, hogy embertelen körülmények között szállásolják el őket.

Ezt az immigrációs problémát igyekezett elkerülni a németek által bevezetett speciális bevándorlási törvény is, melynek értelmében a magasan kvalifikált külföldi munkaerő csak kötelező nyelvórákon és társadalmi oktatáson való részvétel után tarthatja meg a belföldi munkavállalási engedélyt. Szó se róla: a legtöbb illegális bevándorlót mind a mai napig Németországban tartják számon, amiből nyilvánvalóan kitűnik, hogy az Unió bővítése miatt megindult munkavállalási migráció törvényi szabályozása még gyerekcipőben jár.

Angliában is hasonló körülményekkel találkozhatunk. Jó példa a szakképzetlenség miatt az angol vendéglátóiparban tapasztalt munkaerőhiány. Malcolm Baggott, a londoni Waldorf Hilton nemzetközi étterem igazgatóhelyettese az MTI-nek tett interjújában elmondta: a magyar cukrászok tehetségéről már más híres szállodáktól is hallott, ám annak ellenére, hogy máig hirdetik a szálloda cukrászi állását, mind a mai napig nem jelentkezett "az ideális jelölt". Pedig csak nyelvtudás kéne hozzá. A Taverna vendéglátó vállalat világbajnok cukrásza, Szűcs Árpád az MTI azon kérdésére, hogy jelenleg hány olyan magyar cukrász van Magyarországon, aki például erre az állásra megfelelő lenne, elmondta: összesen 5-6 alkalmas cukrász van, akik nyelvi ismeretekkel és kellő szakképzetséggel elvállalhatnák ezt a munkát.

Az elégtelen kvalifikáció tehát nem kis probléma.
Ha csak a nyelvtudást vesszük alapul, úgy a KSH adatai alapján is megdöbbentő számokat kapunk: a 10'198'315 fős népességnek csupán 19,2 %-a, tehát csak éppenhogy 2 millió magyar tudja valamilyen más nyelven is megértetni magát külföldön.
De tekinthetjük akár az oktatás helyzetét is, ahol a 2003/2004-es tanév során a gimnáziumi oktatásban 239'082 nyilván tartott tanulóból csupán 42'739-en szereztek érettségi bizonyítványt, míg szakmai képesítéssel is járó szakközépiskolai rendszerben 46'488-an. Ha a felsőoktatást tekintjük úgy elsőre bíztató lehet a 409'075 fős tanulói létszám, de ennek csupán töredéke jut el ténylegesen addig, hogy lediplomázzon és ismereteit a gyakorlatban is hasznosítsa.
Szakközépiskolai végzettség és szakképesítést nyújtó oktatás tekintetében egyébként Baranya, Somogy és Tolna megyék állnak a legrosszabb helyzetben. Úgy tűnik, hogy a regionális problémák a munkaügyi kvalifikáció kapcsán országos tekintetben is begyűrűznek az oktatási szféra valamennyi területére.

Bár - a képzési lehetőségek és így a magyar munkaerő európai mobilitásának fellendítése érdekében - a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium folyamatos pályázatokat ír ki a munkáltatók és munkavállalók számára egyaránt, mégis rosszabbodni látszik a helyzet, hiszen mint a külföldről kapott visszajelzések is alátámasztják: "menne a magyar, de nem tud!"...