Hivatástudat és karriertervek nélküli a húszas generáció - miért?

Szalai Erzsébet azt vizsgálta, hogyan szocializálódnak a 25-35 évesek, mi motiválja a pályaválasztásukat, milyenek az első munkahelyi tapasztalataik, mekkora a lázadási potenciáljuk, mi határozza meg identitásukat, jövőképüket, közvetlen kapcsolataikat, szabadidős szokásaikat és a világról alkotott képüket.

A szociológus egyik legerősebb állítása, hogy a 25-35 éves generáció azzal lázadt, hogy nem lázadt. Úgy véli, Magyarországon a 25-35 évesek, vagyis a fiatal felnőttek korosztálya valójában nem szerveződik generációvá, nemzedékké. Ennek egyik tényezője az, hogy körükben az érdekek, szerepek, identitások és habitusok igen széles, nagyon ellentétes elemeket is tartalmazó palettájával lehet találkozni.

A kutatás eredményei szerint a fiatal felnőttek nagyobbik része súlyos identitási problémákkal küzd, és ezzel összefüggésben nem képes kézben tartani az életét. Az is látható ugyanakkor, hogy az első csoportot alkotó kreatívak minden társadalmi csoportban megtalálhatóak, a vállalkozóktól egészen a munkanélküliekig. Téves tehát az a gyakori vélekedés, hogy a magasabb társadalmi státusúak innovatívabbak és érdekesebb, eredetibb személyiségek volnának.

Ahhoz, hogy az ember meghatározhassa önmagát, el kell tudnia helyezni magát egyfelől időben, másfelől térben. Az első azt jelenti, hogy ismernie kell hazája és családja történetét, valamint rendelkeznie kell valamiféle jövőképpel is. Mindez hiányzik a többségnél. Az újkapitalizmus, a hálózati társadalom gyermekei ők, ezért valamiféle hivatástudat kialakítására, és a jövendő karrierút megtervezésére csak igen keveseknek nyílik lehetőségük - véli a szociológus.

Az érdekek, az identitások, a habitusok és a szerepek sokfélesége és széttartása következtében a kutatás egyik legfontosabb következtetése az, hogy a mai fiatal felnőttek nem szerveződtek generációvá.

Népszabadság