Magányossá tesz a munkanélküliség is

"Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja" - írta John Donne angol költő a XVII. században a magányosság és vágyódás kifejezéseként. Van, aki egyedüllétre vágyik, de senki se akar magányos lenni, és főleg azért nem, mert az senkinek se jó.

"A magányosság közegészségügyi probléma, amellyel sürgősen foglalkozni kell - idézte Laura Fergusont, a Kampány a Magányosság Megszüntetéséért nevű, a problémával foglalkozó szervezeteket összefogó szövetség igazgatóját a BBC News. - Összefüggésben hozható a korai elhalálozással. A kockázat mértéke hasonló a dohányzáséhoz és rosszabb, mint az elhízásé."

Mivel a jelenlegi kilátások szerint az idős korúak száma nőni fog a következő években, elkerülhetetlennek látszik, hogy a magányosság még nagyobb problémává váljon. David McCullough, az idős embereket gyámolító, 40 ezer önkéntest tömörítő, Nők Királyi Önkéntes Szolgálata (Women's Royal Voluntary Service) nevű brit szervezet vezetője szerint a magányosság széles körben elterjedt.

"Megrendült egészségű, idős emberekről beszélünk, akik erőtlenségtől és a mozgásképesség elvesztésétől szenvednek. Ha ételt viszünk nekik, az ajtónál várnak bennünket, örülnek annak, hogy látnak egy másik embert. Számukra ez a nap csúcspontja" - mondta.

A fiatalok is magányosak

Az utóbbi évtizedekben végzett kutatások következetesen azt mutatták, hogy az idős emberek 10 százaléka magányosnak vagy nagyon magányosnak érzi magát: a mutató az utóbbi hatvan évben stabilnak bizonyult. A legfrissebb felmérések pedig több mint egymillióra teszik azoknak a 65 évesnél idősebb briteknek a számát, akik gyakran vagy mindig magányosak.

A Kampány a Magányosság Megszüntetéséért szerint az összes idős ember fele - vagyis 5 millió ember - állítja, hogy a televízió jelenti számára a legfőbb társaságot.

Christina Victor, a Brunel Egyetem munkatársa, aki sok, az idős kori magányossággal kapcsolatos kutatást végzett, meglepőnek tartja a magányosságra vonatkozó adatok változatlanságát. "Nincs szilárd bizonyíték arra, hogy a probléma súlyosbodott volna, jóllehet változott a család szerkezete, és ma több ember él egyedül, mint korábban" - fejtette ki. Meggyőződése, hogy a magányosság csökkentése jótékony hatással lenne az emberek egészségi állapotára. "A minőségi élet egyik fontos elősegítője a társadalmi kapcsolatok" - jegyezte meg.

A magányosság azonban nemcsak a 65 évesnél idősebbeket sújtja. Fiatalabbak is küszködhetnek vele, különösen a 18 és 24 éve közöttiek. Míg egy idősebb ember magányosságának oka a megromlott egészség vagy a partner elvesztése lehet, a fiatalabbnál a munkanélküliséghez, a szülői ház elhagyásához, vagy ahhoz társulhat, hogy az illetőnek gyereke születik.

"A magányosság a kívánatos és a ténylegesen meglévő emberi kapcsolatok közti különbségekre világít rá - szögezte le Vanessa Burholt, a Swansea-i Egyetem professzora. - Ez magyarázza azt, hogy olyan emberek, akiknek sok barátjuk van, magányosnak érzik magukat. Ez szubjektív dolog."

A professzornak a magányosság érzésének kialakulásával kapcsolatos kutatásai azt mutatják, hogy a környezet és a mentális egészség hatással lehet arra, ahogy az emberek megélik a társadalmi kapcsolatokat.

"A depressziós emberek nehéz tudnak változtatni az igényelt társadalmi kapcsolatok szintjének az érzékelésén. Nem képesek alkalmazkodni hozzá" - húzta alá.

Nem minden idős ember magányos

A Kampány a Magányosság Megszüntetéséért összeállított egy digitális eszközcsomagot, amely a helyi egészségügyi és igazgatási szerveket segíti a magányosság területükön előforduló eseteinek a kezelésében. Az egészségügyi minisztérium által finanszírozott csomagban szerepelnek a magányosságra vonatkozó kutatások legfrissebb eredményei, a vele kapcsolatos adatgyűjtés módszerei, illetve tanácsok arra nézve, hogyan észleljék és kezeljék a problémát.

A magányossággal kapcsolatban jó hír az, hogy ki lehet gyógyulni belőle, nem kell egy életen át szenvedni tőle. Az emberek életük különböző szakaszaiban magányosakká válnak - de meg is szűnnek azok lenni.

Az ismerkedési szolgálatok segíthetnek néhány magányos idős emberen, másoknál pedig egy szomszédhoz vagy helyi önkénteshez fűződő kapcsolat jelentheti a megoldást.

"A depresszióval küszködőknek valószínűleg más megoldásra van szükségük, például kognitív viselkedésterápiára" - jelezte Vanessa Burholt. A lényeg az, hogy nem minden idős ember magányos.