Oszkó: lezárult életem egy szakasza

- A Fidesz szerint az idei költségvetés nem kalkulál azzal, hogy konszolidálni kell a MÁV-ot, a BKV-t, a kórházak csődközeli helyzetben vannak, illetve az önkormányzatokat még tovább kell finanszírozni.

Mi is átvettünk egy örökséget, ez egy felhalmozott adósságállománnyal rendelkező intézményrendszer és cégcsoport volt egy évvel ezelőtt. Nem az a megoldás, hogy egyik napról a másikra az adósságokat átvállaljuk. Inkább az a kérdés, hogy miért halmozódott fel egyáltalán ez az adósságállomány, és hogyan lehet elkerülni a jövőben ennek a további növekedését és felhalmozódását. Ha ezt megoldottuk, akkor gondolkodhatunk azon, hogy mikor, milyen időzítéssel lehet rendezni a meglévő adósságokat.

Az önkormányzati rendszerben nincs eszköze a kormánynak, autonóm módon gazdálkodnak. Ez a kormány számára olyan kockázatot jelent, amelyet nem tud befolyásolni. Az önkormányzatok ráadásul nem is a válság idején adósodtak el. Azért ezt fontos tisztázni. A krízis időszakában az önkormányzatok nem tudták emelni a hitelállományukat, mert akkor már senki nem adott nekik nagy mennyiségű kölcsönt. A válság előtti időszakban vettek fel jelentős hiteleket, illetve bocsátottak ki kötvényeket. A befolyó összeg egy részét vagy egészét betétben helyezték el, tehát magyarán pénzügyi spekulációt folytattak. És bizony, amikor a válság elérte az önkormányzati szektort is, elkezdték felélni ezeket a betéteket. A kormány számára - amely az államháztartás egésze esetében törekszik az egyensúlyi pálya fenntartására - ez aggasztó, és nehezen befolyásolható Az önkormányzati berendezkedés és intézményrendszer bizony jelentős átalakításra szorul.

- A MÁV működésére mennyire képes hatni a kormány?

Az állami vállalatokra már közvetlen ráhatása lehet a kormánynak. A MÁV-ra azt tudom mondani, hogy ami egy év alatt megoldható volt - és ezek jelentős része szabályozási kérdés - a kormány azt igyekezett rendezni. Ezzel együtt nyilvánvaló, hogy a MÁV-nak legalább egy hároméves átalakításon kell átmennie: ez nemcsak a szárnyvonalakat, a jegyárakat érinti, hanem a társaság szerkezetét, belső munkaszervezését, munkavállalói állományát, sok minden mást is. Ehhez az átalakításhoz akár külső finanszírozás is igénybe vehető. A mostani kormány keze meg volt kötve, hiszen csak egy évre vállalhatott feladatokat. Bízom benne, hogy az általunk elindított átalakítás folytatódik, és a MÁV - mondjuk úgy - racionális gazdálkodását a következő kormány is fontosnak tartja.

- A Malévet hogyan lehetne úgy átszervezni, hogy ne legyen veszteséges?

A Malév-ügyben kicsit más helyzetben voltunk, hiszen majdhogynem egy évet azzal kellett eltöltenünk, hogy a tulajdonosi helyzetét rendezzük. Nagyon nehéz tárgyalási folyamat eredményeként jutottunk el odáig, hogy a magyar állam a fennálló követeléseit tulajdoni részesedéssé tudta konvertálni, s ezáltal olyan helyzetbe kerülhetett, hogy a légitársaság sorsát befolyásolhatja. Ehhez többségi tulajdonossá kellett válnunk a Malévnál. Ekkor kezdhettük el a szerkezetátalakítást. Az átalakítást nyilván az Európai Unióval is egyeztetni kell, jóvá kell hagyatni. Ha ez megtörténik, a mi feladatunk véget ér, a konkrét végrehajtás a következő évek feladata lesz.

- A szervezeti átalakítás része lesz a létszámcsökkentés is?

Minden ilyen átalakításnak kényszerű része az összes költségelem átvizsgálása, és annak szükségszerű csökkentése. Egyszerűsítsük le! Egy vállalat veszteségességének a megszüntetését két módon lehet megoldani: bevételek növelésével vagy költségek csökkentésével. Nyilván mind a MÁV-nál, mind a Malévnál meg kellett vizsgálni a bevételeket. A MÁV-nál ezt meg is tettük, nem véletlen, hogy átalakult a tarifarendszer. A Malévnál a vizsgálat még zajlik, lényeges, hogy a jegyárak struktúrája megfelelő legyen, jól tükrözze a piaci viszonyokat. A költségek szempontjából meghatározó a vállalati szervezet, a beszállítói szerződések, a munkavállalói állomány. Ezek vizsgálata lényeges, amikor egy vállalat veszteségességét meg akarjuk szüntetni.

- Most veszteséget termel a Malév minden egyes jegyárral, mert a fapadosok jóval olcsóbban utaztatnak.

Látunk olyan légitársaságokat, amelyek prémiumárat kérnek prémiumszolgáltatásokért. A Malév elindított egy versenyt a diszkont-légitársaságokkal, de a cég költségstruktúrája ezt nem követte.

- A következő pár hétben nagyszabású változás már nem várható. Egyedi ügyekben lépnek még?

Lényegében a parlamenti munka és a nagy szabályozási rendszerek átalakítása véget ért a jelenlegi kormány számára. Megpróbáltunk meghatározni, kijelölni egy irányt. Az egyedi vállalati vagyoni ügyek azok, amelyekkel még az utolsó hetekben is foglalkoznunk kell, de ilyen nincs sok. A Malév mellett a MÁV üzleti tervének a véglegesítése, a BKV-szerződés aláírása van még napirenden.

- A minap a Magyar Nemzet arról írt, hogy összesen 48,5 milliárd forint értékben írt ki 2009 második felében olyan tendereket a központi szolgáltatási főigazgatóság, amelynek célja közigazgatási számítógéprendszerek biztonságának növelése volt. Ön azt ígérte, hogy ennek a törvényességét, jogosságát majd ellenőrzi. Ellenőrizte?

Fél évvel ezelőtt, egy tévéinterjúban szegezték nekem ezt az összeget. Teljesen irreálisnak tűnt. Jeleztem, hogy nem tudok ilyen összegről, pláne nem érzem jogosnak, tehát utána fogok nézni. Meg is tettem és mindenhol elmondtam, hogy ez egy félreértés, teljesen hamis számokat szerepeltetett az akkori és a mostani újságcikk. A közbeszerzések rendszere úgy működik, hogy meghatároznak egy keretösszeget, arra írják ki a pályázatot, de ez nem azt jelenti, hogy ennyi pénzt elkölt az állam. Több éven keresztül eddig a keretösszegig a pályázatok nyerteseivel szerződhetnek a közintézmények, de adott évben az adott célra költéseknek a töredéke jelentkezik. Akkor napokon belül tisztáztuk, hogy ez egy teljesen hamis szám volt, és hamis hír volt a sajtóban. Nincs 40 milliárdos költés ilyen célokra a 2010-es költségvetésben, ennek a töredéke jelenik csak meg. És onnantól ezt a kérdést rendezettnek tekintettük. Hogy a Magyar Nemzet ezt megint elővette, miközben már akkor ezer helyen megválaszoltuk, és úgy tálalja, mintha nem tettünk volna eleget az ígéreteinknek- ez minket arra kényszerített, hogy helyreigazítást kérjünk az újságtól.

- A kedvezőbb első negyedéves tényadatok a 4 százalék alatti hiánycélt módosíthatják?

Oszkó: Nem, nem. Olyan kötelezettsége nincs Magyarországnak, hogyha egyébként kedvezőbben alakulnak a bevételek vagy a gazdasági pálya, automatikusan is csökkentse a költségvetési hiánycélt.

- Egy éve pénzügyminiszter. Akkor úgy gondolta, hogy ilyen lesz a vége?

Igen, biztos voltam benne. Egy évvel ezelőtt viszonylag egyértelműek voltak a politikai viszonyok. Tudtuk, hogy nagyon nehéz politikai helyzetben vállaltuk ezt a munkát, de szakmai válságkezelésre vállalkoztunk. Sejtettük, hogy ez nem eredményez hirtelen, tömegek előtti népszerűséget. A várakozásoknak megfelelően alakultak a választások előtti utolsó hetek. Biztos voltam benne, hogy nagyjából ilyen hangulatú lesz. Sőt, azt kell mondanom, hogy lélekben ennél felfokozottabb, durvább kampányra is fel voltam készülve.

- Feltűnően jól állta a támadásokat. Elengedte maga mellett?

Amire kellett, arra reagáltam. A személyemet ért támadásokra racionálisan próbáltam válaszolni. Magamat szeretném megvédeni, mégpedig különösebb idegeskedés nélkül. Talán ebben különböztem másoktól. Mielőtt elvállaltam ezt a posztot, higgadtan végiggondoltam, hogy mivel fog járni. A nehéz helyzetek, a sok stressz nem okozott meglepetést. Biztos voltam benne, hogy ha vállalom a feladatot, akkor az ellenzék azt is kritizálja, ha levegőt veszek, és minden elért eredményt megpróbál kudarcnak, vagy valótlannak beállítani.

Nemcsak az ellenzék kritizálta, időnként az MSZP-vel is megvívott.

Az is természetes volt. Pontosan tudtam, hogy egy politikai pártnak van saját értékrendszere, ami nem mindig egyeztethető könnyen a mi szakmai célkitűzési rendszerünkkel. Nyilvánvaló volt, hogy sok kérdésben nem fogunk automatikusan egyetérteni. Mégis nehezebb, kezelhetetlenebb helyzetekre számítottam. Azzal az élménnyel gazdagodtam, hogy indulatok nélkül, racionálisan, türelemmel, észelvű vitában sok mindenkit meg lehet győzni, sok mindent meg lehet beszélni. Nem érzem úgy, hogy egy borzasztó nehéz válságkezelési év után rossz lenne a kapcsolatom azzal a párttal, azokkal a politikusokkal, akik olykor nagyon kemény döntésekbe beleálltak, és sok politikai kompromisszum árán megszavazták.

Megerősödve áll fel a bársonyszékből?

Szakmailag, tapasztalatok szintjén és lelkileg is. Amikor elvállaltam ezt a posztot, akkor tíz barátomból nyolc azt mondta, hogy nem fogjuk végigcsinálni. Az intézkedéscsomagunkat, a célkitűzéseinket lehetetlen átvinni. Viszont amit elterveztünk, végig tudtuk csinálni. Furcsa, hogy utólag olyan kérdések hangzottak el: miért nem oldottuk meg a MÁV felhalmozott adósságait, miért nem reformáltuk meg az egészségügyet, az önkormányzati rendszert. Ezek viszont már nem lehettek egy egyéves válságkezelés részei, így nem is tekinthető kudarcnak vagy mulasztásnak, hogy szükségszerűen a következő kormányra maradtak.

Mi célt szolgált a blogírás? Folytatja majd ezután is?

Nem szolgált célt. Ezt a blogot októberben kezdtem el írni, inkább kísérletként, személyes kíváncsiságból. Az érdekelt, hogy pénzügyminiszterként milyen dolgokat tartok majd fontosnak. Emellett teljesen névtelenül kezdtem el a blogot, a címében nem látszott, hogy azt a pénzügyminiszter írja. Februárig nem is nagyon fedezte fel a nyilvánosság. Néhányan olvasták, megjegyzéseket tettek.

- A család, a barátok tudták, hogy blogol?

Csak a feleségemnek árultam el, még a minisztériumi kollegáknak sem. Aztán a Világgazdaság talált rá elsőként. Egy újságíró kérdezte, hogy ez valóban az én blogom-e? Aztán viszonylag gyorsan elkezdett terjedni, és ők csaptak le rá először. Jelezték, hogy tükröznék a saját oldalukra. Azóta sokkal olvasottabbá vált, ami átalakította a blog jellegét: hírügynökségi tudósítások, újságcikkek készültek belőle. Megtetszett, mert viszonylag egyszerűen el tudtam mondani rengeteg dologról a véleményemet a blogban, ráadásul ez interaktív. Látszik, mi érdekli az embereket. Mindenképp folytatni fogom, mert nem a pénzügyminisztériumi funkcióhoz kapcsolódik a blog. Saját magamnak is egy napló, érdekes lesz évek múltán visszaolvasni.

- Mi lesz ezután? Nehéz önről feltételezni, hogy nem tudja, mit fog csinálni.

Terveim vannak, de hivatalban lévő pénzügyminiszterként az ember ezt magában kell, hogy tartsa. Majd akkor kezdek foglalkozni velük, ha már nem vagyok pozícióban. Összeférhetetlenségi okokból sem foglalkozhatok még a későbbi terveim megvalósításával.

- Vannak ajánlatai?

Konkrét ajánlataim nem is lehetnek. Egy pénzügyminiszternek szerintem nem lehet ajánlatot tenni, amíg hivatalban van. Azt tudom, hogy nem szeretném pont ugyanazt csinálni, mint előtte. Nem szeretnék egyszerű tanácsadó munkát végezni - remélem, nem sértem meg ezzel a tanácsadókat. De talán elég szerteágazó tapasztalatokra tettem szert ahhoz, hogy továbbra is hasonló feladatok vonzzanak, és ne egy adott szakterület tanácsadója legyek.

- Magyarországon marad?

Mindenképpen. A családom ide köt, ez a legfontosabb érv. Azzal az egyéves pénzügyi válságkezelési munkával, ami mögöttem van, nemzetközi kihívásokat is kereshetnék, de a családommal egy évvel ezelőtt megegyeztem, hogy ezt egy évig csinálom, és utána egy Magyarországhoz kötődő feladatot fogok keresni magamnak. Eleve ez érdekel. Ha bármi szerepet találhatok abban, hogy a magyar gazdaság felzárkózása tovább haladjon - most nem a politika, és nem a kormányzati feladatok oldalán, hanem inkább az üzleti szférában -, akkor azt itt szeretném megtalálni.