Pályázás túlképzettként

Péter 48 éves, egy négy fős, autójavítással foglalkozó céget vezetett tíz éven át. A válság és néhány jogszabályi változás ellehetetlenítette vállalkozását. Megszüntette cégét, most állást keres. Autószalonokba pályázik munkafelvevői pozíciókra, eddig sikertelenül. Pedig kisujjában van a szakma, nem kérne sokat, egyszerűen dolgozni szeretne. Pályázataira vagy nem válaszolnak, vagy csak annyit mondanak/írnak, túl sok ehhez a munkához. Középfokú szakirányú végzettség is elég lenne, nem kell két diploma és vezetői tapasztalat.

Könyvelői hirdetés, gazdasági igazgatói pályázatok

Péter nincs egyedül problémájával. Közép- és felső vezetők százai járnak hasonló cipőben a pénzügyben, a logisztikában, az építőiparban vagy éppen a reklámiparban. Egy könyvelőiroda HR-ese mesélte, egy egyszerű könyvelői hirdetésre főkönyvelők, gazdasági igazgatók tucatjai adták be jelentkezésüket.
Mégis mi állhat a munkaadói viszolygás hátterében? Elvileg kiváló szakembereket kaphatnának meg viszonylag olcsón. A munkaadó általában hosszabb távra keres munkaerőt, és attól tart, hogy a túlképzett pályázó csak rövid távon találja meg számítását. Néhány hónap után már nem nyújt számára kihívást a feladat. Mihelyt elindul felfelé a gazdaság, mihelyt új állások jönnek létre, a felvett dolgozó azonnal eligazol a cégtől.
Problémaként merül fel a generációs különbség is. Egy 30 éves középvezető nehezen vesz fel csapatába olyan negyvenes vagy ötvenes álláskeresőt beosztottként, aki nagyobb munkatapasztalattal rendelkezik, magasabb poszton dolgozott. Egyszerűen frusztrálná ez a felállás, és persze félti pozícióját.
Félnek a munkaadók a túlképzettek magasabb bérigényétől is. Bár ezt már az álláshirdetésre jelentkezéseknél ki lehet szűrni, ha a kiírásban arra kérik a pályázókat, adják meg bérigényüket.

Jogi diploma után egyből pszichológiát

Nemcsak tapasztalt rutinos dolgozók, hanem pályakezdők is beleeshetnek a túlképzettség csapdájába. Sokan az álláspiacra való kilépés elől menekülnek egymáshoz nem kapcsolódó képzésekbe, és egymáshoz nem kötődő diplomákat halmoznak. Úgy eltöltenek hat-nyolc évet az egyetemen, hogy fogalmuk sincs a munka világáról. Például jogi diploma után pszichológiát tanulnak, esetleg közgazdász diploma után MBA-oklevelet szereznek. Ennél sokkal többet ér, ha valaki az első diploma megszerzése után jó nevű cégnél kezd el dolgozni, majd emellett folyamatosan képzi magát. A legjobban a munkahelyen lehet piaci értékünket növelni, nem a különböző végzettséget igazoló papírok gyűjtésével.

Mit írjunk be a cv-be?

Felvetődik a kérdés: Mit lehet tenni, ha mégis magasabb pozícióból kényszerülünk állást keresni vagy diplomásként pályáznánk érettségivel betölthető munkákra. Amit semmiképpen ne tegyünk: ne hallgassuk el végzettségünket, ne hamis életutat írjunk le a cv-ben. Ha ugyanis felvesznek, akkor nagy eséllyel kiderül, és ez aláássa hitelességnket. Finomítani persze lehet: egy értékesítési vezérigazgató-helyettes hívhatja magát szerényebben értékesítési vezetőként. Ha nagyon sok, a munkához nem kötődő tanfolyamot végeztünk el, akkor már kicsit lehet kozmetikázni. A cv-ben elegendő csak a szükségeseket feltüntetni. Ha azonban ezzel 3-4 éves lyukak keletkeznek az életútban, akkor már gond lehet az elhallgatás.

Kísérőlevélben vagy interjún indokoljunk

Az írásbeli pályázat kulcsa sokkal inkább az önéletrajzhoz csatolt kísérőlevélben keresendő illetve az állásinterjús indoklásban. Itt kell alaposan és hihetően érvekkel alátámasztani, miért pályázunk erre a pozícióra, mi motivál bennünket ebben a munkakörben, nem érezzük-e túl kevésnek ezt. Elképzelhető olyan élethelyzet, amikor a pályázó az ügyvezetői szék után akár kereskedelmi igazgatóként is szívesen elhelyezkedne. Belátta, hogy kevés a felsővezetői pozíció, új kihívást keresett, nagyon szeretne ismét bizonyítani. Vagy egy új iparágban próbálna szerencsét és ezt alacsonyabb szinten szeretné kitanulni.

Könnyebb helyzetben vannak azok a pályakezdő diplomások, akik például bölcsész oklevéllel szeretnének titkárnői munkát ellátni. Ugyan erre túlképzettnek számítanak, ám egy multi cégen belül ez nem feltétlenül hátrány. A multik szeretik a nyelveket jól beszélő, tanulékony, friss munkaerőt. Ráadásul az érettségizettek között nehéz jó nyelvtudású pályázót találni.