Pletyka alakítja a vállalati kultúrát

Az egyik hazai nagyvállalat kereskedelmi igazgatója elhatározta: mivel közeledik a tavasz, fogyókúrázni fog, pár. Egy-két hét után drasztikusan sok kilót adott le, nyúzott volt, feltűnően ideges. Az asszisztensét faggatta mindenki, talán szerelmi csalódása van, vagy baj van az egészségével? Az asszisztens a rémhír terjesztésével egy hatalmas lavinát indított el, amelynek az lett a vége, hogy minden dolgozó aggódva figyelte az igazgatót, vajon milyen halálos betegségben szenved. Ez egészen addig tartott, miután a belső intraneten közhírré tették, hogy a vezető egészséges és a betegségéről szóló híresztelések megalapozatlanok voltak.

Ez a pletyka csak egy a sok közül, nap mint nap hallunk, esetleg terjesztünk egy-egy (rém)hírt, nagy gyakorlatunk van benne, hiszen már legalább negyvenezer éve pletykálkodunk. Elődeink ugyanis ekkortájt kezdtek feladatok szerinti csoportokban küzdeni a mindennapi betevőért, s azóta van lehetőség társaságban megosztani az információt, hogy ki potyázott a közösből, ki nem, és hogy ki miért van közelebb a tűzhöz.

A több ezer éves pletykakultúra egy dologban nem változott: az erkölcs elítéli és tiltja a pletykát, a mindennapok pedig rendre a nyakunkba zúdítják őket. Pedig a pletykának egy vállalaton belül kedvező hatásai is lehetnek, ha az adott szervezetnek jó a belső kommunikációja - mondta el a Manager Magazinnak Szvetelszky Zsuzsanna. A pletykakutató, kommunikációs szakértő és egyetemi tanár hozzátette: a mesterséges beavatkozások viszont könnyen rémhírré vagy rágalommá alakítják őket.

A vezető szerelmi élete, magánútjai, öltözködése, hobbijai, szokásai - mind olyan téma, amelyről szívesen hallanak a kollégák új információkat, és szívesen terjesztik is azokat - jelezte Szvetelszky Zsuzsanna, aki szerint a vezetők körül elsősorban portrépletykák keringhetnek, de a gyógy- és a navigációs pletyka is sűrűn kötődik a személyéhez. A pletykakutató szerint a vezetők a szóbeszédekkel kapcsolatban két dolgot tehetnek: vagy nem avatkoznak be az áramlásukba, vagy átalakítják (például szervezeti hírré, vitává), és tudatosan kiaknázzák a benne rejlő kommunikációs potenciált (például tudásmegosztás).

A pletyka gyorsan rehabilitálódik, és komoly tartalékok rejlenek az ilyen típusú informális, spontán beszélgetések sajátos hálózatában - állítja Szvetelszky Zsuzsanna. Ez ugyanis lehet egyfajta diszkréciópróba és igen fontos szerepet kaphat információs csatornaként is egy döntés-előkészítési folyamatban, illetve közvetlenül segítheti is egy vezető vagy egy HR-szakember munkáját.

A pletyka ugyanis lehet egy közösségi érzést erősítő kapocs, de lehet egy szervezet informális kommunikációs csatornája is. A közvetlen főnök iránti utálat vagy egy bajban lévő kollégának való diszkrét segítségnyújtás például egyaránt olyan eset, amikor egy-egy szűkebb közösség nyugodtan pletykálkodhat a témáról, köztük marad az információ, és szövetséget épít köztük. Ha több ezer év alatt nem szoktunk le a pletykálkodásról, már nem is fogunk, legfeljebb a csatornák száma bővül.

Manager magazin