Racionálisak a nyugdíjtervek - miért jogos mégis a felháborodás?

Magyarországon nemzetközi összehasonlításban kiugróan magas a rokkantnyugdíjasok száma, ráadásul ennek a csoportnak majdnem a fele korhatár alatti. Ugyanakkor ma 3,7 millióan dolgoznak legálisan az országban, azaz a nyugdíjasok eltartása komoly terhet ró az adófizetőkre. E szerint az egyik legnagyobb problémát a korhatár alatti nyugdíjasok viszonylag nagy száma jelenti. Ebből a szempontból tehát teljesen racionális a kormány azon törekvése, hogy az Széll Kálmán Tervvel és a konvergencia programmal összhangban igyekszik visszaszorítani az idő előtti nyugdíjazást.

Miért kerekedik mégis éles társadalmi tiltakozás ebben az ügyben, noha az irány alapvetően jó, és a célkitűzések az adófizető többség érdekét szolgálják? Azon túl, hogy a nyugdíjrendszerek átalakítása természetszerűleg politikai konfliktusokkal jár mindenhol a világon, van néhány sajátos, a kormányzás jellegéből fakadó oka is a jelenlegi felzúdulásnak.

Először is a kormány lépése nincs összhangban a kampányban tett ígéreteivel, így az önmagukat leginkább célpontban érző rendőrök és tűzoltók szakszervezetei könnyen szembesítik a Fideszt a "nyugdíjak megvédésére" vonatkozó kampányüzenetével.

Másodszor, a kormány ebben kérdésben is úgy viselkedik, mint az elefánt a porcelánboltban. Az alkotmánymódosító javaslat - nemzetközi jogi aggályokat felvetve - szerzett jogok megvonásának lehetőségét teremtené meg.

Harmadszor, a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a kormány nem egy előre végigtárgyalt nyugdíjreform-koncepció mentén cselekszik, egyes döntései és a javaslatai ötletszerűen jelennek meg, és azok sokszor egymással sincsenek összhangban.

Világgazdaság