Romániában robotolnak a határ menti magyarok

A dél-alföldi országrész határhoz közeli részén mindinkább terjedő gyakorlattá vált, hogy a szomszédos Romániából oda települtek visszajárnak dolgozni a romániai cégekhez. Nyilván így találják meg számításukat, a kedvezőbb munka lehetőségét, amit az is igazolhat, hogy újabban magyar lakosok is követik példájukat.

Vámospércs, Létavértes, Pocsaj, Kismarja, Nagykereki, Ártánd. Így sorjáznak azok a települések, amelyekről közvetlenül vagy kis kerülővel át lehet lépni a Magyar Köztársaság és Románia államhatárát. A két elsőt kivéve mindegyikhez közelebb van Nagyvárad mint Debrecen. Mióta Románia tagja az Európai Uniónak, ráadásul a szomszédos területeken értik a magyar beszédet is, az itt élő emberek reálisan teszik fel a kérdést önmaguknak: hol dolgozzanak, itthon vagy a néhány kilométernyire levő külföldön? Erre a válasz leginkább ugyanaz: ahol van munka és ahol jobban megfizetik azt.

A munkába járók nagy része persze idénymunkás. Az utóbbi időben jellemzővé vált, hogy a határ két oldalán élők aszerint járnak át a szomszédba, ahogyan az időszerű mezőgazdasági munkák diktálják. Ha a romániai területeken van szükség a dolgos kézre, mert egy ott népszerű kultúra termését kell betakarítani, oda mennek a magyarok, ha meg nálunk, ide jönnek a romániaiak. Létavértesen több tucatra tehető azok száma, akik Nagyváradra vagy a "szomszédba" járnak dolgozni.
Sokan az építőiparban tevékenykednek. Délkeleti szomszédunk rohamléptekkel hozza be egykor nagymérvű elmaradását. Sok az építkezés, így Nagyváradra tekintélyes létszámú magyar építőmunkás kolónia jár el dolgozni. Romániai cégekhez, de a határ túloldalán dolgozó hajdú-bihari tulajdonúakhoz is. A debreceni székhelyű kelet-magyarországi építőipari cég, a KEVIÉP Kft.(amely többek között a debreceni Főnix csarnokot építette) Nagyváradon is vállalkozik. Munkásainak jó része a határ közeli településekről kerül ki. A térségben működő vállalkozásokra még nem jellemző, hogy valamelyik fogja magát és áttelepül Romániába. Az viszont egyre inkább terjed, hogy egy magyarországi cég odaát is megveti a lábát, s telephelyet működtet Romániában.

Vámospércsről is járnak át dolgozni a szomszédba, hiszen alig néhány kilométert kell ehhez megtenniük a vendégmunkára utazóknak. Kevesen tudják, hogy az érmelléki területen sok a szőlőültetvény, hiszen egykor borvidéknek is számított. (Idevalósi például a bakator néven tisztelt bor is, amelyet évről-évre bemutatnak a debreceni borkarneválon.) Szüretkor jónéhány vámospércsi illetőségű ember is segít az odaát élőknek.