"A pénz önmagában nem boldogít", avagy a német munkamorálról

Riporter: Uder úr, 4000 alkalmazottját a munkafeltételekről kérdezte. A megkérdezetteknek csak alig negyede jellemezte saját magát "a munkában kiemelkedő alkalmazott" címmel. Ez elég drámainak hangzik. Egy lusta nép vagyunk, akik fáradtan és kedvetlenül gubbasztanak a munkahelyükön?

Uder: Ez nem egészen így van. Európai összehasonlításban Németország az eredményei alapján még elég jó helyen áll. Megkérdeztünk franciákat, hollandokat, spanyolokat, olaszokat és angolokat is. Ha együtt vizsgálnánk az összes országot, átlagban csak 15%-a az alkalmazottaknak jellemezné magát kiemelkedő alkalmazottként.

R: Ez megnyugtathatja a német menedzsereket.

Uder: Nem nyugtatja meg. Az ember tudniillik összeszedi azokat, akik magukat csak "visszafogott", vagy "egyáltalán nem" jó alkalmazottnak jellemzik, és ez már több mint háromnegyede a német alkalmazottaknak akik a munkában nem a legjobbat nyújtják.

R: Hogyan kell elképzelni a motiválatlan foglalkoztatottat?

Uder: Semmilyen szoros emocionális kötöttséggel nincsenek a vállalkozás iránt és feltehetően jelentősen kevésbé produktívak mint a "munkában kiemelkedő alkalmazottak". Bizonyos szint alatt kevésbé hatékonyak. Beállítottságuk sem hat éppen pozitívan a környezetükben dolgozó munkatársakra. De a legrosszabb az, hogy ezek az emberek rendszerint nem gondolnak arra, hogy elhagyják a céget. A megkérdezésünkkor csak minden negyedik mondta, hogy aktívan keres egy új állást.

R: Hogyan motiválhatóak a legjobban a dolgozók?

Uder: Erre nincsen kizárólag egy intézkedés, mely minden problémát megoldana. Ami azonban kiemelkedően fontos szerepet játszik az a top-menedzsment magatartása. A főnökkel szemben támasztott elvárások nagyon magasak: az alkalmazottaknak az az érzés kell, hogy a menedzsmentet valóban érdekli a boldogságuk. Az olyan dolgok is, mint a menedzser szavahihetősége és példakép-karaktere mérhetetlenül jelentős.

R: Hogyan érik el a német topmenedzserek ezeket a szempontokat?

Uder: Európában a német cégvezetések rendelkeznek a legjobb értékelésekkel. Persze a kép nagyon heterogén. A megkérdezetteinknek csupán minden harmadika tanúsítja korlátozás nélkül azt, hogy az érdeklődik az emberei iránt. A többi közömbösen nyilatkozik, vagyis nem ismeri fel ezt az érdeklődést. Én is érdekesnek tartom, hogy a németek előnye a korábbi évekhez képest lecsökkent. A megkérdezettek egyharmada közölte, hogy kevesebb bizalma van a topmenedzsmentje iránt, ezzel szemben pedig a megkérdezetteknek csak 12%-a bízik jobban a felettesében mint korábban.


Eva Buchhorn manager-magazinban közzétett cikke alapján