A hűség nem érzés, hanem döntés

Miért marad valaki egy munkahelyen? Mert szereti a céget? Büszke a közös eredményekre? Hisz a vállalati értékekben? Vagy egyszerűen azért, mert látja, hogy még van előtte út, fejlődés, szakmai kihívás – és esély egy nagy dobásra?

Racionális lényemre mindig idegenül hat, amikor a munkavállalók cég iránti lojalitásáról úgy értekeznek cikkek, HR-szakemberek, mintha az egy érzés lenne. Pedig a munkahelyi hűség mögött nagyon is tudatos döntés állhat. A Jobs (2013) című filmben van egy jelenet, ami szerintem a legjobban ábrázolja a vállalat iránti érzésekkel kapcsolatos fenntartásaimat. Steve újra megérkezik az Apple-be, és találkozik a design csoport vezetőjével:

Steve: Why are you still here?
Jonathan Ive: It's 11:00 a.m. on a Monday.
Steve: No. Why are you still here at Apple? This isn't the company I built. There's no taste, no style. No design. So unless they're shackling you here, why do you stay?
- Well, sir, I guess I would say there are still those of us that believe in what Apple stood for. What you stood for.
- What do you think I stood for?
- I think you believe that the computer, or the Walkman, or whatever it may be, should be a natural extensionof the individual. And it's that mission, that devotion to quality, and ideals, and heart...That's what keeps us here. That we might do it once more.

-----------

Valami ilyesmit jelent a szakmai elköteleződés, és a döntés, amikor valaki azért marad, mert hisz a közös célban, fontos számára a munkája értelme, és még mindig látja benne – vagy gyakran tévesen belelátja – a saját lehetőségét egy Nagy Dobásra. Amikor állásinterjún a motivációt feszegetik a munkáltatók, ilyesmire kellene fogékonynak lenniük. De nem azok, mert ezt nehéz kialakítani. Motiválni lehet bónusszal, well-being intézkedésekkel, és főleg multicégeknél néha egész csapat dolgozik azon – néha kifejezetten etikátlan tömegmanipulációkkal –, hogy a munkatársaik érzelmileg is kötődjenek a céghez. Szeretnék, ha büszkék lennének a közös eredményekre, azonosulnának a vállalati értékekkel, és szívesen maradnának sok évig.

De mi van akkor, ha a munkavállaló egyszerűen csak racionálisan gondolkodik? Akkor az érzelmekre hatni, manipulálni és ezen dolgozni máris hiábavaló lesz. Ha a hűség egy döntés, akkor a cégnek nincs dolga a munkavállaló érzelmeinek irányításával.

Lehet, hogy szeretne szakmailag fejlődni, vezetővé válni, új technológiákkal lépést tartani, részt venni egy nagy projektben, beletenni a tudását valami értelmes folyamatba. Vagy egyszerűen olyan tapasztalatot szerezni, amelyre később építhet. Lehet, hogy szereti a szakmáját, és éppen itt találja meg azt a feladatot, amelyben igazán kibontakozhat.

Ha látja, hogy mindez a jelenlegi munkahelyén megvalósulhat, akkor van oka maradni. A lojalitás ilyenkor tudatos döntés, amely a saját céljai felé viszi – miközben a munkáltató is természetszerűleg profitál belőle. És ebben a döntésben helye van az elhivatottságnak, a szakmaszeretetnek és a tisztességnek is.

Mitől lesz lojális egy munkavállaló?

A munkavállalói döntés a hűségről a mindennapi tapasztalat mentén fog megszületni:

• Korrektül bánnak vele. A fizetése, a feladatai és a felelőssége arányban állnak egymással.
• Van beleszólása a saját munkájába. Felnőtt emberként kezelik, akinek lehet véleménye és önálló döntése.
• Tudja, mit várnak tőle. Világos célokat kap, és a teljesítményét is ezek alapján értékelik.
• Fejlődhet. Tanulhat, kipróbálhat új feladatokat, és akár a cégen belül is előreléphet.
• A vezetője kiszámítható. Nem kell minden reggel találgatnia, hogy aznap éppen milyen hangulatban találja.
• Számít a munkája. Látja, hogy amit csinál, annak van értelme és eredménye.

Ezekből születhet meg az a bizakodás, ami mentén valaki úgy dönt, hogy hosszú távon is szívesen dolgozik egy szervezetben. Ez a lojalitás, azaz a döntés a hűségről. Rossz hír: ezt a döntést magának hozza, így amikor megváltoztatja, akkor csak magának kell elszámolnia ezzel.

A lojalitás kölcsönös kapcsolat

Ha egy cég szeretné, hogy a munkavállaló hosszú távon elkötelezett legyen iránta, akkor neki is érdemes megmutatnia, mit jelent a hosszú távú gondolkodás és elköteleződés – a munkavállalója felé! Tudom, most jópár multis HR-es felsikoltott. Bocs. De például hasznos lehet:

• Évente egyszer valóban átbeszélni a jövőt, valódi lehetőségeket adni a fejlődésre és az előrelépésre.
• Időnként megkérdezni a munkavállalót (neeem irányított kérdésekkel, 1-5 skálán értékeltetni a szerencsétlent), hogy elégedett-e a feladataival (nem megsértődni, ha nem az), és merre szeretne fejlődni.
• Észrevenni, ha valaki tartósan túlterhelt – és tenni róla, hogy könnyebb legyen neki, anélkül, hogy félreállítottnak érezze magát (francba már, itt egy érzés lett)
• Megbecsülni a jó teljesítményt, akkor is, ha az nem jár látványos eredménnyel.
• Időben és jól reagálni, ha valaki problémát jelez.
• Olyan környezetet biztosítani, amelyekben a munkavállaló megélheti a saját tudásának és munkájának értékét.

Összefoglalva: megválaszolni a munkavállalónak azt a kérdését, hogy „haladok itt valamerre?”vagy, a filmbeli jelenetre visszautalva: „van még remény?” Ha a válasz igen, akkor a hűség egy racionális döntés. Ha viszont évek óta ugyanazokat a feladatokat végzi, a fejlődési lehetőségei elfogytak, az előrelépés csak ígéret maradt, és a munkája már nem jelent számára szakmai kihívást, akkor érdemes feltenni a kérdést: Miért maradna? Rosszabb esetben ezek mellé még túlterhelt is, ami miatt már hibázik is, amiért felelősségre is vonják… Miért is maradna? Eljöhet a pillanat, amikor a döntés felvállalhatatlan már saját maga számára is? Azért vagyok itt, mert hétfő délelőtt van, válaszol először Ive a jelenetben, mert valójában már feladta, hogy megértsék, hogy döntött hogy mit döntött és miért. És hát többen is vagyunk, akik még reménykednek. Mintha magát győzködné.

A cég/vezető/HR-es dolga pedig „csak” annyi, hogy ne legyenek kétségei, ne kelljen győzködnie magát egyetlen elhivatottnak sem.

# # #

Tetszett a poszt, elgondolkodtatott vagy felbosszantott? Ez utóbbi nem volt célom, de akkor is jó helyen jársz — szólj hozzá, beszéljük meg, és kövesd a #jobangel-t!

Ha szeretnéd tudatosan építeni a karriered, javítanád az önéletrajzod, felkészülnél egy állásinterjúra vagy épp új irányt keresel, nézd meg a Jobangel konzultációkat a honlapomon. Személyre szabott tanácsadás, vezetői portfólió készítése, valódi visszajelzések, gyakorlati lépések — hogy a következő munkahelyedet már ne a véletlennek köszönd.

# # #