Az álláskeresők a munkaadók magatartása miatt váltanának

A fejvadász csapat tapasztalatai az októberben megjelent munkahelyváltási kutatás statisztikájához hasonlóak, de nem teljesen egyeznek meg. Ez annak köszönhető, hogy azok a szakmák és pozíciók, amelyekre egy fejvadász ráláthat, a leginkább keresettebbek, hiánypozíciók, és ennek a szakmákat űzők is tudatában vannak.

A hiányszakmákat űző álláskeresők negyede nyitott egy új munkahely felé

Vassné Kuti Veronika toborzási specialista tapasztalatai szerint az álláskeresők kb. 10%-a ténylegesen munkanélküli. „Főleg a vezető beosztásban dolgozóknál jellemző, hogy bátrabban felmondanak, mert nekik három vagy hat hónap a felmondási idejük, és biztosra veszik, hogy ennyi idő alatt találnak új munkahelyet. Ezzel szemben azoknál, akiknek egy hónapjuk van elhelyezkedni, ez egyáltalán nem jellemző.”

Mindent egybevetve viszont az egyhónapos felmondási határidejű szakemberek vannak előnyben. Ugyanis a cégek többsége azt akarja, hogy a választott új munkatárs azonnal kezdjen náluk. „Ha választani kell egy egyhónapos és egy háromhónapos felmondási idejű jelölt között, akkor biztosan azt fogják választani, akinek csak egy hónap a felmondása.”

A Beck & Partners szakértőjének tapasztalata szerint a meglévő pozícióból váltani akarók aránya alacsony, évek óta 30% körül stagnál. A maradó 70% azért nem váltana, mert vagy ténylegesen jól érzi magát, vagy máig kitart a pandémia miatti félelme, és inkább lojális marad a munkáltatóhoz. „A nyitott szemmel járó 30%-nak is legfeljebb a fele, a munkahellyel rendelkező álláskeresőknek jellemzően 10-15%-a lesz az álláspiac szempontjából releváns jelölt. Ennek oka, hogy a lokáció és nyelvtudás, mint döntő szűrőszempontok sokakat megfosztanak a lehetőségtől.”

A nem álláskereső dolgozók akár ötöde is meggyőzhető

A váltani egyáltalán nem tervező, de új lehetőségre nyitottak száma a munkavállalók kb. 15-20%-át teszi ki. Vassné Kuti Veronika szerint a nyitottság kérdése egyre inkább két fő tényezőre bontható; hogy mennyi home office-t kaphat a dolgozó, és hogy mennyi lenne a fizetése. „Nagyon sok cégnél a home office csak a pandémia miatt volt jelen, mostanra visszaállnának a korábbi irodai rendre. Ugyanakkor sok dolgozó elkényelmesedett a home office-ban, sőt, sokan kitapasztalták, hogy jóval produktívabban teljesítenek otthon, és visszautasítják az irodába való visszatérést.”

Nem a gazdasági sokk, a vállalati magatartás vezet a felmondásokhoz

A szakértő több, lassan 8 éves tapasztalata alapján állítja, hogy évek óta standardan kimozdíthatatlan a munkavállalók 70%-a. Úgy véli, legfeljebb akkor növekedhet a váltási hajlandóság, ha valamelyik szegmenst ismét jobban megérinti egy váratlan gazdasági vagy egészségügyi kihívás. De ha még történik is valamilyen újabb sokkhelyzet, nagyban befolyásolja majd a rá adott reakciót, hogy a munkáltató cégek hogyan kezelik, és főleg, hogy mit kommunikálnak a munkavállalók felé.

„A pandémia elterjedésekor nagyon sok munkavállalótól hallottam, hogy nem kap információt a vállalatvezetéstől, nem tudja, mi lesz vele. A folyamatos bizonytalanságban tartottság miatt nyitottabbak voltak, ha egy stabilabb és jobban kommunikáló szervezet megbízásából kerestük fel a jelölteket” – osztja meg a tapasztalatát Vassné Kuti Veronika. – „Azt látom, 100%-ban a vállalati magatartás volt az okozója annak, ha a munkavállaló új állást keresett. Rengetegszer hallottam azt is, hogy a munkavállaló többször jelezte a problémáját, de az süket fülekre talált. Ez demotiválóan hatott, és persze, hogy olyan helyre vált, ahol meghallgatják, és nem csak ígérgetnek neki, hanem tényleges cselekedetekkel tesznek is érte.”

A toborzási specialista ezért is figyelt fel arra, amikor látta, hogy több cég kezdett el foglalkozni a HR és a munkavállalóikat érintő területek megerősítésével. Ez mutatja, hogy sorra ismerik fel, enélkül nem lesznek versenyképesek. Ez a trend viszont újabb szakadást eredményez majd a munkáltatók között. A startupok, KKV-k valamint az állami cégek és intézmények nehezebb helyzetben lesznek büdzsé híján vagy az erős politikai iránymutatás miatt.

Ez az írás támogatott tartalom, nem a HR Portál szerkesztőségi anyaga. Az itt szereplő információk a cikk megrendelőjétől származnak.