Az otthoni munkának ára van

Sokak szemében "luxus" és irigylésre méltó, ha valaki otthonról dolgozhat. Az utazásra fordított időt megspórolja, két levélváltás között oda lehet tenni egy adag ruhát mosni, majd azokat később kiteregetni, valamint a gyerek sem az üres lakásba érkezik haza iskola után. Ez valahol kiváltság, aminek ugyanakkor ára is van.

Mégpedig az, hogy szinte teljesen eltűnik a határvonal a munka és a magánélet között. Hiszen aki irodában dolgozik, még ha túlóráznia is kell néha, amint kiteszi a lábát a munkahelyéről, tulajdonképpen megszűnik alkalmazottnak létezni, maga mögött hagyhatja az egész napos robotot, és nem várják el tőle, hogy utána is bármikor rendelkezésre álljon. Kiszakad a környezetéből, teljes mértékben tudja élvezni azt, hogy otthon van, a családi eseményeket. Viszont akinek az irodája csak pár lépésnyire van a szomszéd szobában, az hajlamosabb még késő este is ránézni a laptopjára, történt-e valami, vagy éppen fogadni egy munkával kapcsolatos telefonhívást.

Aki ugyanebben a cipőben jár, annak meg kell tanulnia, hogyan is kezelje ezt a helyzetet. A WSJ szerzője azt tanácsolja, hogy vészhelyzetet vagy egy rendkívül fontos határidőt leszámítva tiltsuk le magunkat a munkáról. Se céges telefon, se céges levelezés, meg kell állni, hogy ezekkel foglalkozzunk. Az is használhat, ha nincsenek szétszórva a munkaeszközök, papírok. Ha például nincsenek iratok a konyhában vagy a nappaliban, akkor könnyebb megállni, hogy ne nézzünk rájuk. Ezért ne is dolgozzunk a lakás különböző sarkaiban, egy pont legyen kijelölve, ahol dolgozunk, és minden, munkához kapcsolódó eszközt tartsunk ott.

Jobline