Az utalványozás magasiskolája

A Zuglói Tankönyvcentrum 14 éve áll szerződésben 20 környékbeli iskolával, hogy nyilvános tankönyvboltként számukra tankönyvcsomagokat állítson össze. Az utalványokat forgalmazó cégekkel három éve szerződtek le. Míg az elmúlt években a szülők 1-2 százaléka adott utalványt addig ebben az évben már 55-60 százalékuk fizet a munkáltatóktól iskolakezdési hozzájárulásként kapott szelvényekkel.

Az újonnan elterjedt fizetési módszer azonban a csőd szélére sodorta a minimális árréssel dolgozó tankönyvest a magas adminisztrációs költségek (összesen 3,5 milliós pluszköltség) és a bevétel utáni 10 napos várakozás miatt. Árrésük felétől búcsúzhattak el ebben az évben a három évvel ezelőtti döntés miatt.

Utalványdömping

Pedig teljesen érthető, hogy egyre több szülő szeretné felesleges dolgok helyett arra költeni a munkahelyétől kapott támogatást, ami a legdrágább minden évben: vagyis tankönyvre. Idén átlagosan 5000–23 000 forintig terjed a könyvcsomagok ára, ez hozzávetőleg 5,4 százalékkal magasabb, mint tavaly.

Magyarországi Szülők Országos Egyesülete (MSZOE) információi szerint a munkáltatók 66 százaléka ad iskolakezdési támogatást, közülük mind többen utalvány formájában. Az adómentes támogatást mindkét szülő megkaphatja minden gyerek után, maximum 20 ezer forint értékben a munkáltatóktól természetbeni juttatás, utalvány vagy készpénz formájában. A gyerekenként akár 40 ezer forintot taksáló szelvényeket azonban csak a kibocsátó cégekkel szerződést kötött vállalkozásoknál váltják be tankönyvre, taneszközre, ruházatra.

Az elfogadóhelyek döntően hipermarket-hálózatok, sport-, ruházati és írószerboltok, valamint a Zuglói Tankönyvcentrum kivételével a nem hivatalos tankönyvárusító, -forgalmazó helyek. Vagyis olyan könyvesboltok, ahol csak néhány kötelező tankönyv kapható, az is jóval magasabb áron, mint a tankönyvcsomagokban. Így pont a tankönyvcsomagokat áruló iskolák és a tankönyvforgalmazók maradnak ki a beváltóhelyek közül, mivel nem szerződtek a kibocsátókkal.

Mennyit kóstál a tanévnyitó?

Idén 1 millió 381 ezer diák kezdi meg a tanévet szeptember 3-án. A jeles napra gyerekfejenként nagyjából 20-25 ezer forintot költ egy átlagos család.

Az utalványdömping hírére az MSZOE júliusban közleményben hívta fel a tankönyvkiadók és forgalmazók figyelmét, „intézkedjenek, hogy a velük tankönyvellátási szerződést kötött iskolák fogadják el a munkáltatók által kiadott vásárlási utalványokat, vagy adjanak ki a munkáltató nevére kiállított számlát a tankönyvek átvételekor. Ne kényszerítsék a szülőket, hogy saját zsebükből fizessék ki a tankönyvcsomag árát, amikor munkáltatójuk jelentős összeggel járul hozzá iskolakezdési kiadásaikhoz”.

Keszei Sándor a szülők képviseletét végző egyesület elnöke különösen azért sürgeti az ügy megoldását, mert az idei tanévkezdéskor számos nehézséggel kell szembenézniük a szülőknek. A bezárt intézményekbe járó gyerekek szülei mellett az egyedülálló szülőket érinti a legjelentősebb változás. Az ő gyerekeik ugyanis nem jogosultak ettől az évtől a tankönyvtámogatásra, melyből évente a diákok mintegy 20 százaléka részesül.

Keszei azt is kiemeli, hogy az utazási költségek emelkedése és az utazási diákkedvezmény 65,5 százalékról 50 százalékra való csökkentése szintén megviseli a családok pénztárcáját, főként ott, ahol távol van az iskola. „Számos településről csak az utalványok levásárlásáért 30-40 kilométert kell utazni” – idézi a hozzájuk forduló szülők panaszát az egyesület elnöke.

Árkorlátozva

A tanév elindult, előrelépés azonban mindezidáig nem történt utalványügyben, s a Tankönyves Vállalkozók Országos Testülete szerint legfeljebb a jövő tanévre várható változás. Hibáztatni azonban a tankönyveseket sem lehet, ha megértjük, hogy miért nem kötöttek mindezidáig szerződést a tankönyvkiadók és forgalmazók az utalványok terjesztőivel.

Nemes Gábor, a testület elnökségének tagja rávilágít, hogy a kiadóknak/forgalmazóknak nagyjából 500 forint adminisztrációs díjat kellene fizetnie egy 10 ezer forintos utalványért a kibocsátók felé. Ez az összeg pedig körülbelül annyi, mint a tankönyvesek árrése. Míg egy hagyományos kereskedelmi egység, ruházati- vagy papírbolt 30-35 százalékos profitot termel, addig a tankönyvesek minimális hasznot húznak az iskolakezdésből, mivel az iskolában kötelező kiadványok árkorláttal rendelkeznek. Vagyis a minisztérium írja elő, hogy mi az a maximális ár, amin a fogyasztókhoz juttathatók a könyvek. Ennek az árkorlátnak köszönhető, hogy míg egy kétszáz oldalas regény a boltban minimum 2000 forint, addig egy ugyanilyen terjedelmű tankönyv nagyjából 800 forintért jut el a tanulókhoz.

Az eddig forgalomban lévő iskolakezdést támogató utalványok tehát érthető módon nem alkalmazhatók a tankönyvcsomagok esetében. A helyzet megoldásáig a törvény azt is lehetővé tenné, hogy a szülők kérjenek számlát a tankönyvcsomagok után, majd erre igényeljék utólag az iskolakezdési támogatást a munkáltatótól. Aki azonban már kapott utalványt, kétszer nem fordulhat a munkahelyéhez. A foglalkozatók pedig nem hiába választották az utalványos támogatási módszert, amely lehetővé teszi, hogy csak egyszer kelljen könyvelniük a dolgozók több ezernyi, sokszor hibásan kitöltött, hiányos számlái helyett. Így a morgolódó szülők, a 15 milliárdos tankönyvpiac és a cafeteria-rendszerű juttatásokat ajánló cégek érdekeinek összehangolása az érintett szervezetek képviselői szerint minden bizonnyal a törvényhozókra hárul.

A használt tankönyvpiac
Az utalványokhoz hasonlóan a szülők és a tankönyvesek egyaránt aggályosnak tartják a minisztérium azon szándékát, hogy a megvont tankönyvtámogatások pótlására fellendítse a használt tankönyv iskolai adás-vételét és a tankönyvek könyvtári kölcsönzését. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium a Tanévkezdő kiadvány 2007/2008 című dokumentumban, mely az idei tanévet érintő változásokat foglalja össze (mindenki számára hozzáférhető a www.okm.gov.hu honlapon), kiemeli, hogy ösztönzi a tankönyvkölcsönzést a könyvtárakban. Szüdi Miklós közoktatási szakállamtitkár a Nap-kelte című műsorban tette le voksát a tankönyvek újrahasznosítása, iskolai újraértékesítése mellett. A könyvek minősége azonban sem a szülők, de még a tankönyvkiadók és -forgalmazók szerint sem megfelelő ahhoz, hogy több éven keresztül forgassák őket. A nemzetközi viszonylatban is olcsó árak titka ugyanis az, hogy egy tanévre tervezték őket. Vállvetve kérdőjelezik meg az iskolák könyvkereskedési jogait is. A MSZOE arra is rámutat, hogy az elhasznált kötetek bizonyára pont azokhoz a hátrányos helyzetű gyermekekhez kerülnének, akik már épp eléggé szegregálódtak agyonfirkált és szétesőfélben lévő tankönyvek nélkül is.