Egy nap velem - Kaszás Helga, az Eurest HR-igazgatója

Reggel 6 óra, ébresztő! Matrac leterít, kíméletes bemelegítés, átmozgatás, majd egy-két ütősebb gyakorlat. A jóga után könnyen csúszik a turmix

, valamint kávéfetisiszta lévén az első eszpresszó, majd irány a fürdőszoba, ahol megrajzolom aznapi arcomat.

Ma reggel azonban nem az iroda, azaz a központ felé veszem az irányt, hanem az egyik távolabbi egységünk felé. Az utazásomnak kettős célja van: munkatársak és az üzleti partner meglátogatása.

Munkáltatóm, az Eurest Kft. szerződéses étkeztetéssel, azaz munkahelyi éttermek, kávézók üzemeltetésével, kórházi betegellátással valamint gyermek- és diákétkeztetéssel foglalkozik. Mivel szerte az országban 70 egységünk közel 1200 munkatársa gondoskodik a házias ízekről és a nagyszerű kávéról, így a HR-es élete is más. Egy termelő üzemben vagy egy irodaházban csak kiszalad a gyártósorra, vagy átmegy a másik irodába és gyorsan, személyesen intézi el a HR-teendőket. Nálunk a személyes egyeztetéseket legtöbbször a telefon és az email pótolja. Ezért is örülünk, amikor egységeinkből hozzánk jönnek a központba a kollégák akár a közös félévértékelő találkozóra, akár az évzáró programra, ahol együtt lehet a csapat. A távolságot áthidaló Központi munkatársakat az éttermekbe! programunk során a központ "irodistái" töltenek el két dolgos napot (konyhai kisegítőként teljes menetfelszerelésben) valamelyik egységünkben.

Na de vissza a nap teendőihez. Az út a GPS szerint 1,5 óra, így kényelmesen elhelyezkedem a kocsiban, lecserélem tűsarkúmat, és felveszem az autós cipőmet. Telefon csatlakoztatva, kéznél az üveg ásványvíz, és az életmentő makadámia dió is. Lételemem a zene, az MR2 feltörekvő hazai bandái most is ébren tartanak, kellemes aláfestést adva az útközben felbukkanó képeknek.

Megérkezem, nyújtózom egyet, összeszedem magam, elindulok a porta felé. A talpraesett és mosolygós portásnőnél bejelentkezem, majd átveszem a vendégkártyát. Elindulok az étterem felé, ahonnan az üzletvezető egy üdítőkkel megpakolt kocsit húz ki éppen. Az étkezőtér világos, tágas, rendezett, most is sokan eszegetnek, kávéznak. Tálalókonyháról lévén szó a kiszolgáló tér aprócska, viszont van itt minden, ami hozzájárul a munkaközi szünetek kellemes eltöltéséhez. A pultban álló munkatársak kedvesek, mosolygósak

. Miután visszatért a fiatal üzletvezető, beszélgetni kezdünk: milyen az egységünk általános hangulata, észrevételek, mire van szükségük, milyen támogatásra volna szükségük a központ részéről. Időközben megérkezik partnerünk is, az adott gyár HR-vezetője, aki készségesen bemutatja cégüket, valamint részletesen kitér az eddigi tapasztalatokra, és megosztja kérését, elvárásait. Számomra mindig izgalmas más szegmensben dolgozó HR-es kollégával beszélgetni. Egyrészről kiderül, hogy az a fránya cipő valahol mindig szorít, és egyáltalán nem biztos, hogy cserélnénk. Rádöbbenünk, hogy szegmenstől függetlenül hasonló problémákkal, kihívásokkal nézünk nap mint nap szembe.
A beszélgetés után az étterem már az ebédszünetre készül, így én is távozom, nem tartom fel kollégáimat.

Most viszont egy alternatív úton megyek vissza. Lévén a kitérő nem sokat vesz el időmből, így a kis falvakon átvivő látványosabb, részletgazdag utat választom. Gyönyörködöm az üdezöld lankákban, a dombokon az évszázadokkal dacoló kis templomokban. Egyszer csak ismerős érzés hullámzik át rajtam, akaratlanul is mosolyra húzódik a szám. A dombon vakító fehér épület, aranyszínű kupolával, körülötte színes zászlók. A Megvilágosodás sztúpánál vagyok

. Gyakorló buddhistaként teszek pár kört az építmény körül, majd elfogyasztom az ebédre kapott szendvicsemet.

Kiszellőztetett aggyal és átmozgatott végtagokkal bepattanok az autóba, és irány egy budapesti irodaház, ahol már az utolsó nagy hullám is lecsengőben van. Az étterem felé összefutok kapcsolattartó partnerünkkel, meghallgatom észrevételeit és elvárásait. Az étterem frissen kinevezett üzletvezetője számomra duplán okoz örömet: egyrészt üzletvezető helyettesből léptettük elő, másrészről azért, mert hölgy. Nőként értelemszerűen támogatom a női vezetők kinevelését és kinevezését.

A kávézóban hosszas beszélgetésbe kezdünk

, szóba kerülnek partneri- és vevőigények, elvárások, javítási lehetőségek és természetesen a személyzet maga. Mi is tapasztaljuk a fiatal, Y generáció egyre erőteljesebb megjelenését üzleteinkben, mely óhatatlanul konfliktusforrás a "X-esek és boomerek" között. Pont szem- és fültanúja vagyok egy ilyen, számomra is roppant tanulságos beszélgetésnek - következő évünkben kiemelten foglalkozunk a generációs híd programunkkal.

Végezetül még átbeszéljük egy hamarosan induló CSR programunkat - egyelőre annyit árulok csak el: "Mosolyka".

Telefonom kijelzőjére nézek - ideje újra kocsiba szállni. Csörren a kulcs, nyitom az ajtót. Egy mosolygós kései Z-generációs fejecske néz rám. Hazaértem.