Egyre több gyermek él egyszülős háztartásban a fővárosban is

A kapcsolati problémák a gyermekek megszületésével csak romlanak, így előbb-utóbb az egyik fél úgy dönt, ideje véget vetni a kapcsolatnak. Ennek köszönhető, hogy az egyszülős háztartások száma évről évre csak emelkedik. 

Bár tisztába vagyunk a fogalommal, sőt, szinte biztosan van az ismeretségi körükben olyan szülő, aki egyedül neveli a gyermekét vagy gyermekeit, mégsem fordítunk erre a problémára kellő figyelmet. A leggyakrabban az anya neveli a gyerekeket, így ő marad a családfenntartó. Ennek többek között jogi okai is vannak, mivel a törvény a szülői felügyeleti jogot alap esetben az anyának szokta ítélni, még akkor is, ha az apa ugyanannyira alkalmas a gyermekek nevelésére. Persze a gyermekelhelyezési perek is gyakoriak, amikor a szülők nem tudnak megegyezni 

A válás egy komoly válsághelyzet egy gyerek életében

Már maga a válás is komoly lelki megterhelés egy gyermek számára. Szerencsés esetben a szülők a bíróság bevonása nélkül tudnak dönteni a gyermekek elhelyezéséről, valamint a szülői felügyeleti jogról. Tíz esetből kilencszer az anyának szokták ítélni a gyerekeket, de a szülői felügyeleti jogot a szülők közösen gyakorolják, vagyis a gyermekeket érintő kérdésekben közösen döntenek. Ez azt is jelenti, hogy bár életvitelszerűen a gyermekek az anyánál élnek, az apának láthatási, felügyeleti joga van, ami a hétvégékre, illetve a szünetekre meghatározott időintervallumra szoktak ütemezni. 

A legtöbb esetben sajnos a dolog koránt sem ilyen egyszerű. A gyermekelhelyezés kérdése mindig kényes téma, főleg, ha a szülők nem tudnak döntésre jutni. A bíróság ebben az esetben minden szempontot megvizsgál, lakhatási körülményeket, anyagi helyzetet, és persze azt is, hogy hol biztosított a legjobban a gyermekek egészséges fejlődése. Tévhit, hogy a két szülő nem egyenlő esélyekkel indul, bár ez él a köztudatban, és a statisztikai adatok is azt igazolják, hogy az édesanyáknak hamarabb ítélik oda a gyermek felügyeletét. 

Az egyszülős háztartások nehézségei

Mivel a köztudatban az egyszülős háztartások nincsenek igazán benne, a problémáik is háttérbe szorulnak. Ez a helyzet a gyermekeket ugyanúgy megviseli, mint a szülőket. A közoktatási intézmények minimális mértékben foglalkoznak a gyerekek lelki világával, inkább kisebb korban, óvodákban szoktak jobban foglalkozni ezzel a kérdéssel, hogy megkönnyítsék a gyermekek számára. Iskolákban azonban erre kevés példa akad. 

Az egyszülős háztartásoknak azonban nem csak a lelki, de az anyagi problémákkal is szembe kell nézniük. Az egyedülálló szülőknek sok nehézséggel és akadállyal kell szembe nézniük. A munkahely szempontjából jóval nagyobb rugalmasságot követel, amit nagyon sok munkáltató nem biztosít, így nagyon gyakori az egyedülálló szülők körében a munkanélküliség. Az állami támogatások mértéke is minimális, ami csak még nehezebbé teszi az egyszülős családok életét. Ráadásul a társadalom sem viszonyul elfogadóan az ilyen családmodellhez, gondoljunk csak bele, hogy például egy szálloda esetén a két szülő és egy gyerek esetén kedvezmény jár, de az egy szülő és egy gyerek esetén a gyerkőc is felnőtt áron szállhat csak meg sok helyen.