Extravagáns tudásvákuum a Ferrarinál

Ingyen fitnesszedzések, egyedülálló csapatszellem, extravagáns, inspiráló munkakörülmények - tulajdonságok, melyek a Ferrari céget a világ kiemelkedő tudású fiataljai és az olasz frissdiplomások számára az egyik legkeresettebb munkáltatójává tették és teszik napjainkban is.

A Ferrari sokak számára a lángvörösen száguldó sportkocsikat, a Forma1-et és Michael Schumacher futamait jelenti, de nem is gondolnánk, hogy ennél sokkal több tartalom és legfőképpen munka rejlik a cég mögött. Az 1939-ben alapított Ferrari vállalat ma már 2800 alkalmazottal dolgozik a világ legjobb autótechnikai újításain. Nem csoda, hogy a stockholmi egyetem által

megkérdezett 5000 olasz egyetemista a legelső helyre választotta az "álom munkahelyek" sorában. De tekintsünk a színfalak mögé! Milyen munkakörülmények ihlethetik a csodajárgányok megalkotóit? Hogyan inspirálható a folytonos megújulásra több ezer alkalmazott, mérnök és kutató egyszerre?

Barbara Galli, aki az olasz BMW-nél többéves szakmai gyakorlata után jelentkezett és nyert felvételt a maranello-i Ferrarinál éppen az asztalánál ül. Mint mondja, "számomra az a figyelem, amit a Ferrari az itt dolgozó személyekre fordít, a legfontosabb tényező". És hogy mindez nem csak egy hangzatos, felületes mondás, ahhoz éppen elég körbenéznünk: az irodák mindegyikének teteje és az alja nagy részben üveg: így a legtöbb fény jut az irodába, miközben a földszinti részre is lelátni, egyenesen a bamusz-erdőre. Igen, nem vicc, merthogy itt ilyen is van: bambuszok, sok kisebb vízesés a fogadótérben és a földszint közepén. Nem titok, hogy a Ferrari központjának, irodáinak minden szegletét az ún. Zen filozófia szerint rendezték be, ami természetes hatásokkal, nagy terekkel, nyugtató színekkel mind-mind a tiszta gondolkodást és a kreatív gondolatok előcsalogatását szolgálja.

Az épületek ilyen, emberközpontú, ún. "Formula Uomo" jellegű berendezését 1997-ben vezették be a cégnél felismerve annak rendkívül pozitív, inspiráló hatását az alkalmazottakra. Filozófiájuk szerint mindenkor magát a dolgozó embert állítják a középpontba, aminek minden térrendezési és lakberendezési szempontot alávetnek. Legfőbb szempontjuk, hogy az irodákban a dolgozók ne csak dolgozzanak, hanem igazán jól is érezzék

magukat. És hát lássuk be: a mintegy 9 éve e filozófia alapján berendezkedő és alakuló maranello-i Ferrari központ még mindig világsikert világsikerre halmoz alkalmazottainak folytonosan megújuló ötletgazdagsága révén.

De nem a lakberendezés az egyetlen tényező, amiért a Ferrari az egyik legkedveltebb munkáltatónak számít a mediterrán régióban. Többek között itt van mindjárt az orvosi felülvizsgálat melletti ingyenes wellness és fitness szolgáltatás, valamint a cég által biztosított rendszeres szakorvosi vizsgálatok sora. Nálunk még inkább meghökkentőnek tűnhet, hogy a vállalat speciális női szakorvosi vizsgálatokat is biztosít alkalmazottainak 10 százalékát kitevő nő dolgozói számára.

A már-már álomszerűnek tűnő munkakörülmények ellenére, azért a Ferrarinál is tagadhatatlanul a profit és a teljesítmény a lényeg. Esetében pedig a profit nem más, mint az új ötletek. Éppen ezért minden olyan módszert kihasznál, amellyel mondhatni kisajtolhatja az új, kreatív ötleteket alkalmazottaiból. Mario Almondo HR igazgatónak így az a feladata, hogy napról napra olyan munkafeltételeket biztosítson a dolgozók számára amellyel még több ötletre sarkallhatja a beosztottakat.

Első lépésben ezt szolgálja a rendszeresen megszervezett ún. "Creativity Club", ahová minden alkalommal illusztris vendégeket hívnak meg egy dolgozók körében megszervezett kötetlen beszélgetésre. Neves festők, írók, szobrászok, akik munkájukról beszélnek. A beszélgetés előtt a művészek a rendezvénytermet saját munkáikkal dekorálják ki és a beszélgetés során ötleteket cserélnek a dolgozókkal munkamódszereikről. Egyfajta ötletbörze ez, amely eltereli a közvetlen munkafázisról a gondolatokat, de egyben újra felfrissíti a dolgozók kreativitását is.

Az ilyen klubtalálkozók a fantázia és a kommunikációképesség fejlesztését szolgálják, amivel a HR vezetés nem titkolt célja, hogy "a dolgozók horizontját kitágítsa". A rendezvényeken 18-20 dolgozó vesz részt egyszerre a vállalati hierarchiától független összetételben. Persze a beszélgetések végén gyakorta terelődik a szó a Ferrari munkamódszereire, fejlesztéseire, ami rendkívüli mértékben erősíti a résztvevő alkalmazottakban a "mi"-érzést. "Ilyenkor eluralkodik egy igazi csapatszellem és mindenki egymást erősítve mond újabb és újabb ötleteket" - mondja egy résztvevő alkalmazott.

Ami a számszerűsített adatokat illeti: jelenleg a 2800 alkalmazott számára évente 120.000 óra továbbképzést biztosítanak, ami 43 óra tanulást jelent egy személy részére. Ezen felül workshop-okat szerveznek, ahol az arra igényt tartó alkalmazottak improvizációs színházban, művészeti és design kurzusokon, idegen nyelvű tréningeken vehetnek részt, természetesen térítésmentesen. Az egyes workshop-ok minden alkalmazott számára nyitva állnak és részvételüket a cég intranetes hálózatán keresztül bármikor lefoglalhatják.

Felmerül a kérdés, hogy mindez nem pazarlás-e? Megéri-e egyáltalán? A személyzeti igazgató szerint bár tény, hogy az ilyen befektetések számszerűsítve nem mérhetőek, "a legjobb igazolás arra, hogy ezek a befektetések mégis megérik a pénzüket, az a termelési minőségünk és produktivitásunk folyamatos erősödése". Mint mondja, valamennyi személyzeti invesztálással azt szeretnék elérni, hogy hosszútávon érezzék jól magukat a dolgozók és az egyre jobb munkavégzéssel egyre kiválóbb produktivitást érjen el a Ferrari. Ennek keretében pedig a cég saját maga igényeire formálja és véglegesen leköti azokat a munkavállalókat, akik kiemelkedő kreativitással bírnak. Legyen az pályakezdő, vagy tapasztalt szakember: a lényeg az átlag feletti kreatív produktivitás.

Apropó megtérülés: Barbara Galli munkájáról szólva elmondta, hogy "az egész munkám nem más, mint egy állandó tanulási folyamat", mondja ezt egy reggelizéssel egybekötött angol nyelvtanfolyam során mindazok után, hogy nem sokkal előtte főnökeivel együtt egy viselkedés és kapcsolatmenedzsment kurzuson vett részt. Ő arra a kérdésre, hogy megéri-e és szereti-e ezeket a vállalati kurzusokat úgy vélekedik, hogy "új kihívások nélkül eltunyul az ember", és beleun a munkájába. De még a személyzeti vezető szerint is a folyamatos továbbképzéseknek, a vállalat változatos szolgáltatásainak kulcsfontosságú szerepe van, hiszen ha nincs motiváció -legyen szó az irodák emberközpontú, harmonikus berendezéséről, a kreativitásfejlesztésről vagy a többi motivációs technikáról-, akkor a monotonitás és az ösztönzés hiánya hamar elveheti az emberek munkakedvét. Legfőképpen pedig a cég szempontjából lehetetlenné teszi a kiváló munkaerő hosszabb távú megtartását. Így "mint HR igazgatónak nekem is az innovációra kell összpontosítanom". Folyamatos, tudás és emberközpontú fejlesztésekre koncentrálva, hiszen a Ferrari elsősorban ezekből él. Élő és folytonosan változó tudásvákuum, amely "motivál és szellemileg is fejleszt egy időben" - nyilatkozza munkáltatójáról Stefano Sbettega, majd hozzáfűzi, "2002 óta, mikor egy szakmai gyakorlat során ide kerültem a céghez nagyon sok dolog megváltozott körülöttem és bennem - minden jobb lett". Pedig a szakembernek az egy éves gyakorlata után három év rendkívül kemény munkatempó következett: többek között ötször változtatták meg munkaterületét, hogy megismerje a cég többi munkafázisának mindennapos munkáját is. A folyamatos megfelelési kényszer és a komoly nyomás mellett ma már egyet lépett a karrierlétrán és minden erőfeszítése ellenére sem érzi úgy, hogy beleszakadt volna a munkájába. És ő csak egy a 2800 maranello-i alkalmazott közül. Hát csoda, hogy ebbe a tudásvákuumban minden törekvő fiatal önként szeretne 'áldozatul' esni?



Egy kis extra:
Enzo Ferrari és a Ferrari cég sikertörténete
Enzo Ferrari 1989 február 18-án született Modenában. Az első világháború alatt komoly autóversenyzői pályafutást tudhatott magáénak. Miután 1918-ban nem kapott állást a Turin-i Fiatnál egy kis cégnél helyezkedett el, amely civilek számára gyártott harckocsikat. Az autózás szerelmese azonban nem sokáig érezte magát jól egy ilyen állásban, így hamar továbbállt: a CMN-nél vállalt tesztvezetői állást, ahol megismerte az Alfa Romeo pilótáit és szerelőit. Az 1920-ban munkába állt Enzo Ferrari 1923-ban az Alfa Romeonál már vezető pilótaként debütált.
Ugyanebben az évben ismerkedett meg Francesco Baracca édesanyjával. Baracca az első világháború során 34 légi csatát nyert, így akkoriban a pilóták isteneként tekintettek rá. Minden légicsatát a "Cavallino" -magyarra fordítva lovacska- képével felfestett repülőgépével járt meg. Baraccát a háború végén egy osztrák gép lőtte le, ám szülei úgy határoztak, hogy az őt védelmező jelképet, az ágaskodó fekete ló jelképét továbbadják fiuk tiszteletére. Erre a megtiszteltetésre pont az 1923-ban első ízben futamot nyerő Enzo Ferrarit választották ki, hogy használja szerencsehozó jelképként a fekete lovat. Ferrari nem sokkal később a Ferrari autók szimbólumának választotta azt. Napjainkig némi retusálással több változtatást is eszközöltek a "Cavallino"-n, amellyel energikusabbá varázsolták a cég jelképét.

Ami a cég alapítását illeti Enzo Ferrari 1939-ben leszakadva az Alfa Romeo-ról Modenában alapította meg "Scuderia Ferrari" nevű sportvállalkozását azzal a céllal, hogy saját tagjait autóversenyeken indítsa. Ez volt az első lépés egy igazán harcolni tudó cég létrehozásához és a ma is méltán elismert hivatalos Ferrari csapat létrehozásához. Az első autókat még "Auto Avio Costruzioni" néven hozták ki a futószalagról, majd 1947-től már Ferrari nevével fémjelezték a formabontó, energikus gépjárműveket. Ezt követően pedig már nem volt megállás.
Az ötvenes évektől a Forma-1 rangsorának első helyezettjei között futott be a Ferrari csapata, 1953-ban pedig már a sportkocsik világgyőzteseként végzett a cég autója. A világ legjobbjának járó kitüntetett helyet azonban csak folytonosan megújuló fejlesztésekkel tarthatták meg. Ferrari rájött, hogy a siker kulcsa maga a design, amelynek érdekében a hatvanas években létrehozott egy kifejezetten kisszériára berendezkedett gyárat. 1969-től stratégiai partnerségre lépett a Fiat-tal, 72'-ben pedig megnyitotta saját tesztpályáját. Az autók tökéletesítése érdekében Ferrari mindent megtett: irodáját lecserélte egy kis szobára, ami közvetlenül a tesztpálya mellett volt, hogy minden újítást azonnal eszközölni lehessen. A nyolcvanas és kilencvenes években óriási beruházásokat eszközöltek gyártóbázisaik fejlesztéséhez. 1999-ben Enzo Ferrari újra visszavette a cég konstruktőri munkáinak felügyeletét, aminek köszönhetően elkezdődött a cég sikerszériája: a ma is győzelmeket arató Michael Schumacher Forma1-es pilóta vezetésével.
A 47'-ben útjára indult Ferrari-kultuszt megalkotó cég tudásvákuum célkitűzéseit mi sem igazolja jobban, mint az Enzo Ferrari által megfogalmazott jelmondat, miszerint "Egy autót első lépésben meg kell álmodni...", aztán jöhet minden más. Az álmot pedig napjainkban 2800 alkalmazott valósíthatja meg, napról-napra tökéletesítve ezzel a "Cavallino" legendáját.