Feketemunka helyett legális foglalkoztatás

A múlt heti cikk arról szólt, hogy milyen jogi következményekkel néz szembe az, aki munkavállalót feketén foglalkoztat. Nézzük most azt, hogyan lehet elkerülni az ilyen helyzeteket.

Egyszer egy "munkaügyi tanácsadó "a munkaügyi bírság elkerüléséről szóló előadásán azt az elmés megjegyzést sütötte el, hogy "a munkaügyi bírságot úgy lehet a legjobban elkerülni, ha betartjuk a szabályokat". Nos, ezzel nagyon nehéz vitatkozni: a büntetések megúszásának valóban legjobb módja a szabályok betartása. Azonban a szabályok betartása nagyon sok pénzbe kerül: egy átlagos (kedvezményekre nem jogosult) munkavállaló 100.000 forintos bruttó bére a munkáltatónak 128.500 forintjába kerül, míg a munkavállaló csupán 65.500 forintot kap kézhez. Magyarul: a különböző közterhek a munkavállalók díjazására szolgáló összegnek az 50 százalékát felemésztik.

Ez az arány rendkívül csábító ahhoz, hogy "máshogyan" próbáljuk megoldani a problémát. Azonban a feketefoglalkoztatás kockázatai és az abból származó egyéb károk meggondolás tárgyává teszik, hogy vállalkozóként maradjunk inkább a helyes úton.

Közgazdasági oldalról megközelítve a foglalkoztatás egy értékteremtő tevékenység. A foglalkoztatás során a munkavállaló a munkába fektetett energiáival, tudásával a termék, szolgáltatás értékét megnöveli: ez képzi azt a hozzáadott értéket, amely a későbbiek során a cég profitja lesz. A munkabér fedezetét tehát a vállalkozás által termelt hozzáadott érték - az alapanyagok beszerzési, és a végtermékek eladási ára közti különbözet - adja.

Hogy egy plasztikus példával éljek: korunk egyik legfelkapottabb mobiltelefonjának előállítási ára mindössze 167 dollár, míg kártyafüggetlen eladási ára legalább 649 dollár. Ebben az esetben egy magas hozzáadott értékű termékről beszélünk, ahol az árrés, a hozzáadott érték a teljes előállítási költség 390 százaléka. Ez a mérnökök, programozók, beszerzők munkájának terméke, ez az árrés nyújt fedezetet az ő (igencsak magas) bérükre, és foglalkoztatásuk egyéb költségeire.

Ezzel szemben egy kevésbé jól megszervezett vállalkozás kevésbé igényes, kevésbé jól megtervezett terméke alig 1-2 százalék árrést tartalmaz - ha egyáltalán eléri ezt a szintet. A vállalkozás sikere, a kifizethető bérek összessége tehát azon múlik, hogy

1. a vállalkozás végterméke mennyire versenyképes, mekkora hozzáadott értéket képvisel a piacon, valamint
2. mennyire értékesek azok az emberi erőforrások, amelyekkel előállítják, illetve
3. mennyire jól szervezett, mennyire céltudatos, mennyire profi a szervezet.

Itt nyilvánvaló kapcsolat található az emberi erőforrások minősége valamint a vállalkozás szervezettsége, a vezető profizmusa, valamint az előállított végtermék piaci értéke között. Egy tucat Szilikon-völgyi mérnök, illetve egy tucat árokásó segédmunkás produktumát soha nem lehet összemérni, azonban munkájuk eredményességét, az általuk hozzáadott értéket igen. Az adott termék vagy szolgáltatás piaci ára, az érte kapott forintok beszédesen fejezik ki, hogy termékünk-szolgáltatásunk milyen értéket képvisel a piacon.

Vállalkozóként azokat a módszereket kell keresnünk, hogy mit adhatunk még hozzá termékünkhöz, amiért a vevőink többet vásárolnának belőle, vagy többet fizethetnének érte. Amennyiben megtaláltuk, úgy sokkal jobb eséllyel fogunk tudni magasabb béreket adni, illetve el fogjuk tudni kerülni a feketefoglalkoztatást, amennyiben vállalkozóként azon vagyunk, hogyan tudunk jobban dolgozni, jobban vállalkozni, nem pedig azon, hogyan tudjuk kijátszani a szabályokat.

Hoffmann Gábor Csaba
munkajogi- és HR tanácsadó
www.eucsoport.hu