Foglalkoztatás Európában, 2004

Gazdasági növekedés és munkapiaci mutatók az EU-ban

Lassú gazdasági növekedés és vegyes foglalkoztatási kép jellemezte Európát 2003-ban. Az újonnan csatlakozó tagállamokkal 25 tagúvá bővült Európai Unióban 0,8 százalékosra mérséklődött a gazdasági növekedés volumene, összehasonlítva a 2002-ben regisztrált 1,1 százalékkal. A munkanélküliség mutatói is csak kis mértékben mozdultak el; a 2003-as érték 9,1 százalék a 2002-es 8,8 százalékhoz képest (a korábbi 15 tagállam adatait alapul véve ez az érték 8,1 százalék).
A 25 tagú Unió tagországainak foglalkoztatási képe nem volt egységes 2003-ban, mivel a tagok közel felében éves szinten csökkent a munkahelyek száma. Egyes országokban azonban egy százaléknál is nagyobb mértékben nőtt a foglalkoztatottság. Ebbe a csoportba tartozik hazánk is, Észtország, Görögország, Írország, Lettország, Litvánia, Luxemburg és Szlovákia mellett.
Az általános gazdasági visszaesés rányomta bélyegét a munkapiaci folyamatokra is. Éppen ezért a 2004-re és 2005-re vonatkozó foglalkoztatási előrejelzések is visszafogottak. Erre az időszakra a munkahelyek számának csupán kismértékű növekedését jósolják a szakemberek.


Célkitűzések az Európai Foglalkoztatási Stratégia tükrében

A 25 tagú Unióban mért átlagos foglalkoztatási mutató 63 százalék körül stagnált a munkaképes korú népesség teljes egészére vetítve 2003-ban. A nők esetében ez az érték 55, míg az idősebbek tekintetében 40 százalék körüli volt. Az európai országoknak szembe kell nézniük a munkapiac szerkezeti problémáival. Az Európai Unió még távol van a Lisszabonban megfogalmazott célkitűzésektől, a tavalyi mutatók összességében hét, a nők vonatkozásában öt, az idősek szempontjából pedig tíz százalékponttal marad el a várakozásoktól.
Az Európai Bizottság nemrég kiadott írása a munkaminőség javításának lehetőségeit elemzi (Improving quality in work). Eszerint a tudásalapú társadalom kialakítása érdekében a GDP három százalékát kell kutatásra és fejlesztésre fordítani.


Politikák és megoldáskeresés

A jelentés elemzése szerint a Wim Kok vezette Európai Foglalkoztatási Munkacsoport által kiemelt négy területen kell lényegi intézkedéseket hozni;
a munkavállalók és a vállalkozások alkalmazkodóképességének fejlesztése,
az inaktív réteg munkavállalásra ösztönzése és a munkavállalás elérhetővé tétele mindenki számára,
a szellemi tőke hatékonyabb felhasználása,
a kormányzati munka javítása, a reformok hatékonyabb végrehajtása.
Ebben az összefüggésben az Európai Foglalkoztatási Munkacsoport és a Foglalkoztatási Irányelvek határozzák meg a legfontosabb politikákat a 2003-2006 közötti időszakra.


Az érvényben lévő munkapiaci politikák jelentősége

A munkapiaci mutatók lehetséges meghatározó tényezői:
a munkavállalók adóztatásának mértéke,
a kollektív szerződések jellemzői,
a fizetések megállapításának mechanizmusa,
a munkanélküli segély rendszere,
az érvényben lévő munkapiaci politikák
Az említett tényezők kölcsönhatásai befolyásolják a munkavállalók alkalmazkodóképességét, illetve a foglalkoztatási mutatókat.


Az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti foglalkoztatási különbség

Az európai munkapiacok egyik strukturális hátránya az amerikai munkapiaccal szemben az, hogy a szolgáltatási szektorban foglalkoztatási különbség tapasztalható a két terület között. Az Unió tagországaival összehasonlítva az Amerikai Egyesült Államok még mindig a legmagasabb (55,4 százalékos) arányt mutathatja fel a szolgáltatásban, a legkisebb (12,6 százalékos) arányt pedig az iparban foglalkoztatottak szempontjából.
A hivatalos iskolai végzettséget vizsgálva megállapítható, hogy az alacsony végzettségűek foglalkoztatási helyzete az Amerikai Egyesült Államokban hátrányosabb, mint az Európai Unióban. A munkabérben kimutatott relatív különbségek országonként hasonlóan alakulnak, és nem mondható el róluk, hogy jelentős mértékben meghatároznák a foglalkoztatási szerkezetet.
Az európai nemzetgazdaságok további átszervezésére reagálva a szolgáltatási szektorban úgy fokozható a foglalkoztatás, hogy a viszonylag jól fizetett, nagy termelékenységű szolgáltatási területeken (üzleti szféra, oktatás, egészségügy, szociális ellátás) létesítenek munkahelyeket. Alapvető fontosságú, hogy az oktatás, az egészségügy és a szociális ellátás területére irányítsák át az állami kiadásokat, így járulva hozzá ahhoz, hogy a nők és az idősebbek nagyobb szerephez jussanak a munkapiacon.


Kitörési lehetőség: oktatás és képzés

A munka termelékenységének és minőségének fokozása, valamint a társadalmi befogadás elősegítése érdekében fontos, hogy a szerződéses forma rugalmasságához megfelelő alapokon nyugvó biztonság is társuljon, különösen a hosszú távú, stabil munka és az előrelépés tekintetében.
Az európai munkapiacokat nagyfokú fluktuáció jellemzi, ezt mutatja az alacsony keresetet és csak bizonytalan megélhetést nyújtó munkakörök folyamatainak elemzése. Bár a kilencvenes évek második felében nem növekedett az alacsony fizetést nyújtó munkahelyek száma az Unión belül, arányuk még mindig 15 százalék körüli.
Az iskolai képesítés és a tanfolyami képzés nagy jelentőséggel bír a munkához jutásban. Az érvényben lévő munkapiaci politikák jelentős mértékben hozzájárulnak a munkapiacra való belépéshez és előbbre jutáshoz, különösen a munkaügyi központok és a folyamatos képzés révén.


A munkapiaci reformok terén elért előrelépés ellenére az Uniónak összességében fokoznia kell erőfeszítéseit a szellemi tőkét jelentő tulajdon feltárásában, és meg kell valósítania a Lisszabonban 2010-re megfogalmazott célkitűzéseket.