Hiányzik a művészet a vállalatirányításból

Sok felsővezető még mindig a sötétben tapogatózik szervezetének általános "egészségét" illetően, mivel híján van a megbízható nem-pénzügyi információknak. A cégvezetők pedig tudják, hogy nem kaphatnak teljes képet csupán a financiális mutatók elemzésével: a Deloitte és auz Economist Intelligence Unit kutatásában megkérdezett ügyvezetők 78 százaléka gondolja úgy, hogy a pusztán pénzügyi adatok nem tükrözik megfelelően cégük erősségeit és gyengeségeit. A megkérdezettek úgy nyilatkoztak, hogy szükségük van a nem-pénzügyi mutatószámokra is, az ügyvezetők viszont továbbra sem képesek megfelelően nyomon követni a teljesítményüket ilyen területen.

Félnek a menedzserek

A kutatás eredménye azt is mutatja, hogy a megkérdezett vállalatok 57 százaléka számára mind nagyobb a kényszer, hogy nem-pénzügyi mutatóikat is mérjék, valamint azt is, hogy egyre több vállalat valóban jelentős hozzáadott értéket ér el azáltal, hogy nem-pénzügyi mérőszámok használata révén mélyére lát a jó teljesítményért felelős tényezőknek. A felmérésben résztvevő vállalatok az ügyfél-elégedettséget, az innovációt, illetve az alkalmazottak elkötelezettségét jelölték meg, mint kulcsfontosságú teljesítménynövelő tényezőt. A válaszadók 83 százaléka véli úgy, hogy maga a piac is egyre inkább a nem-pénzügyi mutatók fontosságát hangsúlyozza.

Mindezek ellenére sokaknak továbbra is problémát jelent a nem-pénzügyi teljesítményadatok nyomon követése. Míg az ügyvezetők, és felsővezetők 87 százaléka tartja kiválónak vagy jónak cégük pénzügyi mutatószámainak nyilvántartását, a nem-pénzügyi mutatóik kezelését csupán 29 százalékuk értékeli ilyen pozitívan.

Művészet a vállalatirányítás

A felmérés eredménye arra enged következtetni, hogy a nem-pénzügyi teljesítmény nyomon követését megnehezítő akadályok leküzdéséhez a vállalatirányítás mélyreható reformjára van szükség - áll a Deloitte közleményében. A felmérésben részt vevő ügyvezetők szerint a nem-pénzügyi teljesítményértékelés terjedését akadályozzák a még fejletlen eszközök, a szervezeten belüli kételkedés, a felelősségi körök tisztázatlansága, az időbeli kötöttségek, és az a félelem, hogy az ilyen mutatószámok útján túlságosan sok információ kerül a versenytársak kezébe. Kritikus szempont, hogy a megbízható nem-pénzügyi teljesítményértékelő eszközöket nehéz beazonosítani.

Ennek egy lehetséges okát az elemzés értékelői abban látják, hogy az úgynevezett "soft" tényezők (mint például az alkalmazottak bevonása, az innováció, illetve az ügyfél-elégedettség) folyamatos nyomon követése inkább tekinthető művészetnek, mint tudománynak. Másrészről a pénzügyi mutatószámokat sokkal többen ismerik, és többen is tudják értelmezni. Nyilvánvaló, hogy ezen a zárkózottságon változtatni kell, hiszen a vállalatok vezetői a pénzügyi és nem-pénzügyi célok kiegyensúlyozottabb kombinációja révén a cég teljesítményét, de akár pénzügyi eredményeit is képesek növelni.