Ki akar itt befektetni, ha ennyi különadó van?

„A különadók állandósultak és egyre nagyobb szereppel bírnak a magyar adórendszerben. Nem várható ezek jövőbeli kivezetése sem.” - emelte ki Siklós Márta, a LeitnerLeitner vezető tanácsadója.

A LeitnerLeitner 2013 nyarán egy elemzésben mutatta be a különadók szerepét a magyar adórendszerben. A kérdést azóta is figyelemmel kísérik a cég szakértői. A most publikált, aktualizált tanulmányuk csak azokat az adókat, fizetési kötelezettségeket tekinti különadónak, melyek kizárólag bizonyos szektorokat, iparágakat vagy tevékenységeket terhelnek. 2004-től összesen 16 ilyen adónemet vezettek be hazánkban, melyből 13 a központi költségvetés, 3 az Egészségbiztosítási Alap bevételét képezi vagy képezte[1].

Az ágazati különadót 2013-ban megszüntették, így 2015 végén 15 különadó volt hatályban a magyar adórendszerben, hárommal (reklámadó, a forgalmazó és a befektetési alap különadója, dohányipari vállalkozások egészségügyi hozzájárulása) több, mint 2013-ban.

A különadók bevezetésének oka részben a válság miatt kiesett bevételek pótlása, a költségvetési hiány csökkentése volt, melyben jelentőségük nem is vitatható. 2012-ben csak az ágazati különadók 21,3 százalékkal, 2013-ban a pénzügyi tranzakciós illeték 20,9 százalékkal csökkentették a hiányt.

A képet ugyanakkor árnyalja, hogy a törvényalkotók a különadókkal talán csak azt a bevételkiesést igyekeztek ellensúlyozni, amit például a csökkentett társaságiadó-kulcs kiterjesztett alkalmazása és a különböző adókedvezmények okoztak. Vagyis a költségvetés bevételi forrásait pusztán átcsoportosították olyan területekre, amelyek kevésbé függenek a nemzetközi jogszabályoktól.

Ez pedig a különadók bevezetésének másik oka lehet: a hagyományos adónemekkel szemben ugyanis könnyen, rugalmasan alakíthatóak. A különadók sorozatos bevezetése így hozzájárult a hagyományos adók háttérbe szorulásához.

Míg 2009-ig a különadók nem számítottak jelentős bevételi forrásnak, 2010-2012 között a társasági adóval nagyjából megegyező összeg folyt be belőlük, 2013-tól pedig már szignifikánsan meghaladták azt, és így az elmúlt években a központi költségvetés bevételeinek megközelítőleg 5 százalékát tették ki.

A különadó-bevételek 2014-ig tartó szinte folyamatos emelkedése főként az adónemek számának bővüléséből adódott, de alakulásukra komoly hatást gyakoroltak egyes jogszabályváltozások is. A KSH 2016 februárjában elérhető adatai alapján a különadókból származó bevételek 2015-ben - évek óta először - csökkenést mutattak, ebből azonban még korai lenne következtetéseket levonni, hogy ez egy tartósan csökkenő trend előszele vagy csupán átmeneti megtorpanás.
A szinte folyamatos növekedés ellenére a különadó-bevételek több évben elmaradtak a várakozásoktól.

Az adóalanyok ugyanis az adók kigazdálkodása érdekében két dolgot tehetnek: csökkenthetik kiadásaikat, vagy átterhelhetik az adót a fogyasztókra. Bármelyiket is választják, negatív hatással lehet a gazdasági növekedésre és így áttételesen magukra az adóbevételekre is. Ha saját zsebből gazdálkodják ki az új adóterheket, akkor az ebből eredő költségcsökkentés a beruházások rovására mehet.

Ha azonban a fogyasztókra terhelik át, akkor az áremelkedés csökkentheti a keresletet, vagyis a cégek bevételeit is, ami szintén a kiadások visszafogását eredményezheti. Ez a folyamat azonban a különadók bevezetésének eredeti célját - a költségvetési hiány csökkentését - is veszélyeztetni fogja. A különadók hatására kialakuló esetleges áremelkedés első körben a fogyasztás csökkenéséhez, majd az adott szektor forgalmának romlásához, végső soron pedig a gazdaság zsugorodásához vezet, így az adókból várt bevételek elmaradhatnak a várakozásoktól.

A különadóknak versenytorzító hatásuk is van, mivel a szektorok közt nincs egyenlően elosztva a különadóteher. 2015-ben például a legtöbb különadó a pénzügyi szektort terhelte: a kumulált különadó-bevétel több, mint 57 százaléka innen származott.

A baleseti adó az egyetlen olyan különadónem, amely közvetlenül a fogyasztókat terheli, mivel a biztosítók mindössze adóbeszedésre kötelezettek. Az összes többi különadó esetében az adóalanyok javarészt vagy kizárólag gazdasági társaságok, vállalkozások, akik valószínűleg beépítik termékeik, szolgáltatásaik árába a különadók okozta többletterhet - bár ezt nehéz tényszerűen bizonyítani -, így a nap végén legalább részben ezeket is a fogyasztók fizetik meg. Erre utal például, hogy a bankadó és a pénzügyi tranzakciós illeték bevezetése egybeesett a hitelek kezelési költségének, folyósítási díjának, a számlavezetési, átutalási, készpénzfelvételi, bankkártya díjaknak szokottnál nagyobb mértékű emelésével.

Ezzel persze a cégek sem járnak jól, hiszen ahogy ezt már említettük, az áthárításból eredő áremelkedés egyik következménye a fogyasztás csökkenése lesz. A tranzakciós illeték bevezetése óta a lakossági bankszámlák száma 340 ezerrel csökkent, ami 2014 szeptemberéig vizsgálva négyéves mélypontnak számít.

Több különadót ideiglenesnek terveztek, és 2013-ban még kérdés volt, hogy valóban kivezetik-e ezeket a rendszerből, amikor erre a gazdasági helyzet lehetőséget ad. Mára azonban már eloszlottak az ezzel kapcsolatos remények. Ha volt is jogszabályi utalás az ideiglenességre, azt módosították. Ugyan az ágazati különadót valóban megszüntették 2013-ban, de ezt valószínűleg nem a javuló gazdasági helyzetnek, hanem inkább az EU kifogásainak köszönhetjük.

Sajnos nem figyelhető meg érdemi változás az adók bevezetésének módjában 2013 óta: a jogalkotási folyamat, a felkészülési idő rövid és zaklatott. A jogszabályok által előírt, bevezetési időt a jogalkotók általában maximálisan kihasználták, sőt több esetben be sem tartották. A gyorsan bevezetett adók sokszor nem eléggé átgondoltak: 3 különadó esetében egyáltalán nem mérték fel a bevezetés hatásait, a módosításoknál mindössze 4-szer készült hatásvizsgálati lap, pedig 28-szor lett volna rá szükség.

Az átgondolatlanság egyik legfontosabb következménye, hogy számtalan olyan probléma merült fel a gyakorlati alkalmazás során, amit folyamatos módosításokkal próbálnak orvosolni a jogalkotók. Ez azonban még tovább növeli a bizonytalanságot a vállalkozásokban, mivel rontja a pénzügyi tervezhetőséget. A plusz adóterhek, a kiszámíthatatlanság, a bonyolult rendszer csökkenti Magyarország mint beruházási helyszín vonzerejét, rontja a különadóval sújtott ágazatok versenyképességét.

Az is magyarázhatja, hogy Magyarország 12 helyet - a 48. helyről a 60.-ra zuhant a Világgazdasági Fórum 2012-13 kapcsán készített versenyképességi listáján. A fentiek következményeként a kormányzat bevételei rövidtávon nőnek ugyan, hosszabb távon azonban akár káros következményekkel is járhatnak a különadók.

Nem volna azonban lehetetlen fenntarthatóvá tenni a különadók rendszerét, például ha csökkentenék a szektorok közti különadó-terhelés különbségét. A bizonytalan, beruházókat elriasztó gazdasági környezet elleni legfontosabb lépés lehetne az érintettekkel történő előzetes és rendszeres egyeztetés, valamint az adónemmel kapcsolatos hatások alapos (felül)vizsgálata.