Majd ha nem válogatunk a kor miatt, lesz elég munkaerő az országban!

Amikor egy munkaköri leírást úgy veszünk át, hogy bár ügyfél nem írja le milyen életkorban várja az ideális jelöltet, de azért halkan, telefonon elmondja miket preferálna. Ezzel a részével szakmai okokból, ha indokolt tudok azonosulni. Nem azért, mert a kor miatt valaki nem képes bizonyos feladatokra, hanem azért, mert vannak esetek, amikor az a szakterület olyan személyiséget, lendületet, túlórázást és rugalmasságot követel, ami tényleg kihívást jelent egy adott életkor fölött.

A kreatív szakmában a túlórázás olyan elfogadott, mint ébredés után a kávé, az IT-ben pedig a gyorsan változó világot lekövetni azoknak is kihívás, akik egész életüket ennek szentelik. Tények. Megváltozhatatlan tények, amivel nem kell szembemenni.

Viszont vannak olyan területek, ahol maximálisan indokolatlan ez a fajta diszkrimináció. Olyan jelöltek akadnak fenn a toborzással foglalkozó emberek szűrőjén, akik életkoruknál fogva nem alkalmas besorolással, minden esélytől megfosztva kétségbeesetten keresgélnek feladatot, pozíciót a munkaerőpiacon. Aki elutasítja, felmérte a képességeit? Személyiségére fókuszálva szemtől szembe döntötte el, hogy esélytelen? Vagy csak az életkorára pillantott és a jelölt ezalatt a szempillantás alatt esett el a lehetőségtől? Általánosítunk sztereotípiák miatt, hogy milyenek voltak 20 évvel ezelőtt az 50 évesek, akik alig várták, hogy nyugdíjba menjenek? Talán egy pillanatra érdemes lenne az általánosítás szemüvegét félretenni és rájönni, hogy a mai 50-esek, már nem a régi öregek. Fiatalosabbak, máshogy táplálkoznak, mozognak, társaságba járnak, ingerekre vágynak. Sokan felvették a világgal a ritmust és nem akarnak csak azért eltunyulni és értéktelenné válni, mert a világ ezt várja tőlük és kitolja őket a munkaerőpiacról.

Miért nem lehet korukhoz alkalmazkodva 6 órában foglalkoztatni őket? Miért nem indítanak cégek szenior programot, ahol kilépő dolgozóikat arra kérik, hogy a belépőket oktassák és azt ne a túlterhelt szakmai vezetők tegyék? Miért nem látok egyetlen hirdetést sem, ahol kifejezetten szenior kollégát keresnek? Miért CSR tevékenység, hogy fákat ültetünk és óvodát festünk, de az nem fontos, hogy idős emberek életére hangsúlyt helyezzünk? Mindig van egymillió feladat, amit mindenki utál egy cégben és bárki meg tudná csinálni. Miért nincs egy weboldal, ahová a cégek feltöltik ezeket és idősebb munkavállalók ezekből választva feladatokat vállalhatnának? Miért nincs havi egy nap nagy gyárakban, ahol a volt dolgozókat meghívják előadni és bemutatkozni? Így látható lenne honnan jöttünk, hol vagyunk és hová tartunk. A múltunk a jelenünk is egyben. Miért nincsenek programok, amik erre hangsúlyt helyeznek?

Ahol egy csapattag azt látja, hogy mennyire megbecsült egy szenior, talán azt is gondolhatja majd, hogy őrá is így fognak vigyázni. Ez hosszútávú eredményt hoz és nem csak egy PR húzás lehetne. Belegondolt-e bárki abba, ha felvesz egy 3 fős szenior csapatot, ez mennyire unikális hír a médiában és ezzel talán a cég brandjét építve bevonzhatna olyan munkavállalókat is, akiket hirdetéssel már régen nem talál meg. Nem azt hangsúlyozom, hogy mentsük meg a világot, de azt igen, hogyan találjuk meg a mindkét fél számára win-win szituációt.

Nem találtam statisztikát, de átlagon felül kíváncsi vagyok, hogy 50-62 év között mekkora a munkanélküliségi arány. Amiben biztos vagyok és látom magam körül, az engem megkereső és munkára vágyó emberek között, hogy sok a különleges és nagyon nagy tehetséggel bíró jellem. Bemutatkozni sincs esélyük egy HR-es előtt. Miközben a nagy multik fejetlensége, a kis cégek állandó túlterheltsége ezer és egy feladatot adhatna nekik.

Feltételezem mindenki látta a The intern című filmet, ahol Robert de Niro bár viccesen, de korunk egy hatalmas problémájára talál megoldást. Nyugdíjasként elmegy gyakornoknak egy startuphoz.

A hétvége utolsó mondatai a halálról is szóltak, hogy a mai ember nem ismeri és érti a halált. Anno régen a kis falvakban, egy hétig virrasztottak, gyászoltak, mielőtt eltemettek valakit. Ma már bedugják a kórházba vagy az intézetbe az elöregedő embereket és megszűnik a közvetlen testi kapcsolat a halállal. Talán így van ez a munkaerőpiacon is, ha eltűnnek ezek az idősödő szakemberek a szemünk elől, mi sem fogjuk tudni mi vár ránk és a fiatal generációra. Évek múlva majd megjelenik ugyanez a bizonytalanság és félsz, hogy akkor most merre tovább. Gondolkodjuk a hatásokról picit...

Jobb lenne esélyt adni és annak minden nehézsége mellett, az áldozatok vállalásán túl az eredményeket is learatni. Tegye már fel a kezét néhány érintett. Akár az is, aki céges oldalról ilyesmire nyitott vagy esetleg gyakorlati oldalról már működtet is ilyet!

Pethő Anikó
https://www.linkedin.com/in/pethoaniko