Mi történik a végzett műegyetmistával?

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Diákközpontjának gondozásában most már nem először készült átfogó elemzés a frissen végzettek, illetve a korábban diplomázott műegyetemisták elhelyezkedését, jövedelmét, továbbtanulását, munkaerő-piaci megítélését, tudásuk ön- és piaci értéklelését feltárva. Ezúttal a 2004-ben végzett hallgatókra fókuszáltak, s az elemzés eredményét szerkesztőségünkkel is ismertették, e munka legjavát ismertetjük az alábbiakban.

Felmérésünk - ismerteti munkáját Fortuna Zoltán, Szemerszki Marianna és Veres Gábor - a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen 2004-ben, nappali tagozaton diplomát szerzett magyar állampolgárságú hallgatói körében készült. Utókövetéses vizsgálatunk részét képezi az egyetem minőségbiztosítási rendszerének, melynek keretében rendszeres felmérést végezünk az elsős hallgatók, a végzett hallgatók és a végzetteket alkalmazó cégek között. A válaszok a 2004-ben végzett fiatal mérnökök, matematikusok, mérnök-fizikusok és műszaki menedzserek 2005. december 31-ig megélt munkaerő-piaci tapasztalatait tükrözik. Utókövetéses vizsgálatunkat immár nyolcadik alkalommal végezzük el, így egyre hosszabb idősorok állnak rendelkezésünkre, melyek lehetőséget biztosítanak a korábbi azonos témájú kutatások eredményeivel történő összehasonlításra és a megfigyelhető trendek kiemelésére. A 2004-ben végzett 1450 fiatalemberből 1292-őt értek el kérdőívekkel, a válaszadók száma 349 fő, mely 27 %-os válaszadási arányt jelent. A 2002-es 1355 végzettből az idén 1143 főt értek el, a válaszadók száma 265 fő, mely 23,2 %. A minta összetételét mindkét esetben - a statisztikusok által alkalmazott, úgynevezett súlyozási eljárással - az alapsokaság kar és nem szerinti összetételéhez igazítottuk. A súlyozási eljárással azt biztosítottuk, hogy kutatásunk a válaszadók nemére, valamint a végzés karára, mint változókra nézve reprezentatívnak tekinthető.

A végzettek az egyetemen tanultakat - a korábbi évekhez hasonlóan - alapvetően hasznosnak vélik munkájukban. A válaszok egyötöde arra utalt, hogy az egyetemen szerzett ismeretek elengedhetetlenek, további egyharmada jól használhatónak véli az ott tanultakat. A legkedvezőbb értékelést az építészmérnökök adták, ahol gyenge ("alig használható" illetve "egyáltalán nem használható") minősítés nem is fordult elő. Továbbra is kedvezőtlen a GTK-n végzett hallgatók utólagos értékelése, ami arra utal, hogy a végzettek - kikerülve a munkaerőpiacra - kissé más elvárásokkal kerülnek szembe.

A 2004-ben végzettek esetében is az figyelhető meg, hogy a képzés erősségét a legtöbben a szakmai elemekben, ezen belül is elsősorban a szakmai szemléletmód kialakításában látják. A karok szerinti eltérés ebből a szempontból is igen markáns, különösen az Építészmérnöki Kar hallgatói körében nagyobb a gyakorlati elemekkel való elégedettségüket hangsúlyozó válaszadók aránya, jóllehet körükben sem ez volt az, amit a legtöbben jelöltek meg a képzés legfőbb pozitívumaként. A megkérdezettek 7,6 %-a jelezte, hogy a képzésnek szerinte nem volt kiemelhető gyengesége. A többiek válaszai - összhangban az erősségekre adott válaszokkal - a szakmai gyakorlati lehetőség hiányát emelték ki. A tényleges válaszadók fele (az összes megkérdezett 44,6 %-a) jelölte meg ezt legfontosabb negatívumként. A "Sok olyan ismeretet oktattak, amelyet a gyakorlatban nem tudok használni" kategória ezúttal is a második leggyakrabban választott válaszelem volt. A végzettek egytizede véli úgy, hogy nem korszerű vagy nem elégséges szakmai ismereteket kapott, és további 7,7 % azoknak az aránya, akik - amennyiben csupán egy válaszelemet emelhetnek ki - a szakmai anyagon túlmutató ismeretek hiányát jelölték meg a legfontosabbként. Összességében a legfőbb hiányosságként megjelölt "Kevés volt a szakmai gyakorlati lehetőség" kategória ezúttal is az építészmérnökök körében kapta a legalacsonyabb értéket, jóllehet az itt végzettek körében is listavezető. A gyakorlatban nem hasznosítható ismeretek nagy mennyiségére utaló válaszokat gyakrabban hangoztatták az építőmérnöki, a gépészmérnöki és a vegyészmérnöki és biomérnöki kar végzettjei.

A frissen diplomázottak körében óriási az igény a további tanulásra (a végzettek 97,9 %-a igényli), és ez gyakorlatilag karoktól függetlenül mindenkire elmondható. A továbbképzések leginkább kívánatos formái között a 2003-ban végzettek tavaly a legnagyobb arányban az újabb diplomára irányuló képzéseket jelölték meg, de az önképzéseket és a vállalati képzéseket is közel azonos súllyal szerepeltették. Idén - a 2004-ben végzettek elképzelésiben - az önképzés súlya valamelyest alacsonyabb, míg az újabb diploma megszerzése iránt mutatkozó igény magasabb volt. A PhD, ill. DLA formában történő továbbképzést a végzettek 12,2 %-a jelölte meg tavaly, s idén lényegében ugyanezt tapasztaljuk. A továbbképzések tartalma és formája között természetesen összefüggés van, vannak tipikus együttjárások. A PhD képzésre aspirálók túlnyomó többsége a megfelelő szakirányban képzeli el a képzését, ugyanakkor a szakirányú továbbképzéseken belül nem a PhD képzés, hanem a vállalati képzések teszik ki a legnagyobb arányt (28,2 %). A nem szakirányú műszaki, illetve a gazdasággal, menedzsmenttel kapcsolatos képzések többségét a végzettek újabb diploma megszerzéséhez kapcsolják, de főleg ez utóbbi esetében gyakran említettek valamilyen vállalati képzést.

A megkérdezettek 61,3 %-a jelezte, hogy a 2005. december 31-i időpontban részt vett valamilyen továbbképzésen. Ez az igen magas arány figyelemre méltó, azt jelzi, hogy a végzettek többsége nem csupán a távoli jövőben, hanem már gyakorlatilag a munkakezdés időszakában igényli megszerzett tudásának kiegészítését, bővítését, vagy munkaadója látja szükségét ennek. Különösen igaz ez akkor, ha figyelembe vesszük, hogy - miután egy konkrét időpontra kérdeztünk rá - a válaszadók között nem szerepelnek azok, akik egy korábbi időpontban már elkezdték, s addigra befejezték képzésüket.

A 2002-ben végzettek körében két évvel ezelőtt készített adatfelvétel azt mutatta, hogy a diplomások túlnyomó többsége (95,6 %) igényelt valamilyen továbbképzést. Nem meglepő tehát, hogy mostanra (a végzést követő 4 év múlva) a diplomások 67,4 %-a jelezte, hogy szerzett valamilyen új végzettséget igazoló bizonyítványt, részt vett valamilyen tanfolyamon, továbbképzésen. A már megvalósult továbbképzések nagy száma ellenére a kérdőívet kitöltők 81,8 %-a továbbra is szükségesnek látja ismereteinek bővítését valamilyen továbbképzés keretében. Érdekes módon azok, akik már részt vettek diplomájuk megszerzése óta ilyenen, az átlagosnál is gyakrabban válaszoltak így (88 %-uk, szemben az eddig továbbképzésen részt nem vevőkre jellemző 69,2 %-kal), ami arra utal, hogy a továbbképzés iránti igény nem csökken sem a végzést követő évek multával, sem pedig azáltal, ha a friss diplomás már túl van egy-két képzésen. Ez minden bizonnyal annak is köszönhető, hogy egyes szakmákban az ismeretek hamar elavulnak, másrészt pedig annak, hogy az adott szakmához kapcsolódó szakterületek erősen specializálódnak.

A 2004-ben végzettek körében 2005. december 31-én a foglalkoztatottak (munkaviszonyban vagy megbízási szerződéssel foglalkoztatott és vállalkozó) aránya 90,3 %, a tanulók (doktoranduszok és nappali tagozatos hallgatók) aránya 8,5 %, a munkanélküliek aránya 0,9 %, valamint az egyéb inaktívak aránya 0,3 %. A munkanélküliségi arány alatta marad az előző két adatfelvétel eredményének. Munkanélküliként csak gépészmérnök (3,9 %) és informatikus (2,9 %) végzettségűek jelölték meg magukat.

A 2002-ben végzettek esetében is megfigyelhető az az általánosan ismert jelenség, amelyet az életpálya kezdeti szakaszán megfigyelhető helykeresés, a munkaerőpiacra lépés ideiglenes elhalasztása, a későbbi stabilabb munkaerő-piaci pozíciók kialakulása jellemez. A 2002-ben végzettek körében az elmúlt két évben 10 %-kal nőtt a munkaviszonyban foglalkoztatottak aránya (az összes foglalkoztatott aránya 4 %-kal nőtt), s csökkent a hallgatók (nappali tagozatos, doktorandusz) aránya. A nők 15,2 %-a volt GYES-en a megkérdezés időpontjában, e kategória összesített aránya 3,7 %.

A megkérdezettek (az elhelyezkedésre és a munkahelyre vonatkozó egyes kérdésekre csak azoknak kellett válaszolnia, akikre az adott kérdés értelmezhető volt.) több mint 1/3-a ismerősök segítségével helyezkedett el, így tehát továbbra is ez a legsikeresebb álláskeresési csatorna. A kapcsolati tőke ilyen formán történő kihasználásának aránya leginkább a műszaki menedzserekre jellemző, körükben e kategória aránya négy év alatt egyenletes ütemben közel duplájára nőtt.

Az online állásközvetítő oldalak álláskeresésben betöltött szerepe négy éve dinamikusan növekszik. A tanulmányi szerződéssel és munkaügyi központok segítségével elhelyezkedők aránya továbbra is a legalacsonyabb. Amit egy évvel korábban elmondtunk, most is igaz: a többi kategória közel azonos nagysága mellett a nők az online állásközvetítőket, a férfiak pedig az újsághirdetéseket jelentősen gyakrabban használják a másik nem képviselőinél.

Az első munkahely megtalálásának átlagos ideje az elmúlt három évben 2,4 hónapról 1,6 hónapra csökkent. Ugyanezen időszak alatt 45,6 %-ról 66,2 %-ra nőtt azok aránya, akik már 1 hónapon belül el tudtak helyezkedni, valamint 10 %-ról 5 %-ra esett azok aránya, akik 6 hónapon belül nem tudtak elhelyezkedni. Az átlagnál jelentősen hosszabb átlagos elhelyezkedési idő csak a vegyészmérnöki kar (vegyészmérnök 2,9 hónap, biomérnök 4,0 hónap, környezetmérnök 5,6 hónap) volt hallgatóit jellemzi.
Az elhelyezkedéshez a végzettek 65,4 %-a nem kapott segítséget az egyetemtől, ez az elmúlt három évben kapott legalacsonyabb érték. A segítséghez jutók leggyakrabban a diploma konzulens által vállalkozásokhoz történő beajánlást (említések 52,7 %-a), valamint a BME Diákközpont Karrier Iroda tevékenységét (37,5 %) említették. A végzettek 63,4 %-a szükségesnek tartotta (volna), hogy az elhelyezkedéssel kapcsolatban valamilyen segítségben részesüljön (a kérdésre a megkérdezettek 8,9 %-a nem válaszolt).

A felmérés időpontjában állásban lévők közel 2/3-a dolgozott első munkahelyén, ami lényegében megegyezik az előző években mért értékkel, továbbá megfigyelhető az is, hogy tovább nőtt a legalább harmadik munkahelyükön dolgozók aránya. A munkahelyek gyakori váltása leginkább a műszaki menedzsereket, az építészmérnököket, a villamosmérnöki és informatikai, valamint az építőmérnöki kar frissdiplomásait jellemzi.

Négy éves időtávon vizsgálódva megállapítható, hogy a 2002-ben végzetteknek már csak fele dolgozik első munkahelyén. Jelentős különbség van a nemek között, míg a nők 9 %-a tud már a háta mögött két munkahelyet, addig a férfiak körében arányuk 14,4 %. Az eltelt két év alatt a munkahelyváltás leginkább a vegyészmérnöki és az építőmérnöki kar végzettjeit jellemzi.

Nyolc év adatait vizsgálva megfigyelhető, hogy a felmérés pillanatában azok aránya, akik nem szakmájukban dolgoztak, a kezdeti 4 %-ról 10 %-ra nőtt, továbbá a részben szakmájukban dolgozók aránya 24 %-ról 16 %-ra csökkent.

A nők továbbra is kétszer akkora arányban vállaltak szakmájuktól eltérő munkát. Az építészmérnökök körében csupán 3,7 % azok aránya, akik nem a szakmájukban helyezkedtek el, továbbá az építőmérnökök több mint 9/10-e szakmájában helyezkedett el. Akik szakmájukban dolgoztak, a képzés során szerzett ismereteket sokkal inkább felhasználhatónak ítélték, mint azok, akik nem, vagy csak részben szakmájukban dolgoztak. A szakmájukban dolgozók 2/3-a első munkahelyén dolgozik, míg a nem szakmájukban dolgozók körében ez nem éri el az 50 %-ot.

A legtöbb végzett továbbra is tervező, kutató, fejlesztő munkakörben foglalkoztatott, melyet a kivitelező, gyártó, üzemeltető munkakör követ.

Az a társadalmi szinten általános jelenség, miszerint a férfiak magasabb arányban töltenek be vezető pozíciót, végzettjeink esetében továbbra is érvényes. Míg a férfiak 15,7 %-a vezető, addig a nőknek mindössze 7 %-a. Az idén is a vegyészmérnöki és biomérnöki karon végzettek körében legmagasabb a vezetők aránya (27,7 %), míg az átlagtól továbbra is jelentősen kisebb arányban töltenek be vezető pozíciót az építészmérnökök (6,3 %), valamint a villamosmérnöki és informatikai karon végzettek (10,5 %).
Örömteli, hogy a 2002-ben végzettek körében első megkérdezésünk óta 6 %-kal nőtt a vezető beosztásúak aránya (a VBK és a GPK karokon 8-8 %-kal) és mérséklődött a nemek közötti különbség. Továbbra is az átlagnál jelentősen kisebb arányban töltenek be vezető pozíciót az építészmérnökök, valamint a villamosmérnöki és informatikai karon végzettek. Az előrelépés nemcsak a vezetők arányának növekedésében, hanem az átlagos beosztotti létszám emelkedésében is megmutatkozik. Amíg a 2002-ben végzettek esetén 2004-ben az átlagos beosztott létszám 21 fő volt, addig 2006-ban az átlagos beosztott létszám 30 fő-re nőtt, igaz a szórás is 54 főre növekedett.

A felmérés pillanatában az egy főre jutó nyelvvizsgák (középfokú, felsőfokú) száma 1,3 volt. A 2004-ben végzettek átlagos nyelvismerete a végzés után másfél évvel megegyezik a korábban mértekkel. A válaszadók 30 %-a kettő míg 2,8 %-a három nyelven beszél. A végzettek legnagyobb részének angol nyelvből van igazolt nyelvtudása: 78,7 %-uk beszéli ezt a nyelvet közép vagy felső szinten, továbbá ugyanilyen szintű nyelvtudása van német nyelvből a válaszadók 44,7 %-ának. A nyelvvizsga különböző szintjeit tekintve a középfokú nyelvvizsgák aránya 85,9 %, a felsőfokúaké 14,1 % volt, mely utóbbi a korábbi években mért értéknél 2-3 %-kal magasabb. A végzettek nyelvtudása a használat célját tekintve 37 %-ban a fordítást, 34 %-ben a társalgást, 29 %-ban a tárgyalást segíti.

A 2002-ben végzettek jövedelme 2 év alatt 33 %-kal nőtt. A 2005-ös jövedelmi adatok kari bontását megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy valamennyi kar meghaladta az ÁFSZ statisztikája szerint a szakterülettel összehasonlítható (egy) foglalkozás átlagjövedelmét, bár az építészmérnökök esetén a két érték igen közel van egymáshoz. A 2002-ben végzettek között a gazdaság- és társadalomtudományi kar valamint a gépészmérnöki kar volt hallgatói produkálták a legintenzívebb jövedelem növekedést: 2 év alatt az átlag jövedelem (nominál) 81, illetve 73 %-kal nőtt. A karok jövedelmi adatait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a különböző jövedelem mutatók ingadozása mellett a 8 kar végzettjei együtt értek el - az előző évfolyamhoz képest - kedvezőtlenebb jövedelmi pozíciót. Meg kell említeni, hogy az építészmérnöki kar végzettjeinek jövedelmi helyzete romlott, ám a többi karral nagyjából azonos mértékben, ami azt is jelentheti, hogy a korábbi évek csak erre a karra jellemző negatív tendenciái megállnak. Összehasonlítva a 2004-ben végzett férfiak és a nők átlagkeresetét, megállapítható, hogy egy nő, férfi kollégája keresetének átlagosan mindössze 76 %-át keresi. Tavaly ez az arány még 72 % volt. A nőkre vonatkozó jövedelem szórása férfi kollégáikénak 63 %-a, ami arra enged következtetni, hogy a nőknek kisebb esélyük van kiugró jövedelemre, mint férfi társaiknak.