Munkahelyi perspektíva: hogyan küzdjünk a hatalommal való visszaéléssel szemben
Mostanában elég felkapott téma a Harvey Weinstein nevével fémjelezett szexuális zaklatási ügy, ami dominó effektust indított el világszerte. Ez az írás csak nagyon áttételes szól erről a témáról, sokkal inkább az életünk egyéb viszonyaiban előforduló (Tanár-diák, Főnök-beosztott, Megbízó-szolgáltató) hatalommal való visszaélést veszem górcső alá, és a hozzá kapcsolódó emberi működéssel foglalkozom. Az előző cikkemben az önérvényesítés gyakran téves, negatív megítéléséről írtam, most pedig az a célom, hogy segítséget nyújtsak ahhoz, hogy milyen elvek mentén érdemes beleállni egy ilyen helyzetbe.
Szerintem HR-esként felelősségünk példát mutatni, felelősségünk bátorítani másokat, és akár kiállni kollégáinkért, ha ők nem képesek kiállni magukért.
„A hatalommal való visszaélés nem ér minket meglepetéséként” - áll a pólón. Valójában eléggé mindennapos történet. A hatalommal szembeni alulmaradás megtörténik a kollégáinkkal, barátainkkal, a családtagjainkkal és velünk is. Sokan közülünk rezzenéstelen arccal tudomásul veszik, és mennek tovább, hiszen úgy sem tehetnek ellene semmit!!! - De biztosan nem???
Én hiszek benne, hogy érdemes megpróbálni, és az életemből több jó tapasztalatom is van, ami ezt igazolja. Az írás végén ezeket is szeretném megosztani, mert remélem, hogy a történetek, és a tapasztalatokból számomra levont tanulságok (alapelvek) talán másoknak is erőt adnak, és legközelebb ne hagyják szó nélkül, ha átgázolnak rajtuk.
Azt is érdemes megfontolni, hogy ha szó nélkül tűrjük a hatalommal való visszaélést, azzal voltaképpen hitelesítjük ezt a működést, és egy újabb tapasztalatot szolgáltatunk az „elkövetőnek”, hogy megteheti, hiszen nincs következménye. A hvg online egyik cikkének a címe: „Szexuális zaklatás: kétszáznál is több nő vádolja az amerikai rendezőt” - Melyből egy logikus kérdés következik: Hány nő kerülhette volna el a zaklatást, ha az első áldozat ki mert volna állni magáért???
• Higgy az igazadban! Fontos, hogy ellenőrizd le, hogy tényleg igazad van-e! Tréningeimen azt hangsúlyozom, hogy a valóság-észlelés a legtöbb esetben szubjektív, és egyszerre mindkét félnek is igaza lehet. De azért az is előfordul, hogy vannak olyan tényszerű adatok, amivel nem lehet vitatkozni, például, hogy 2x2=4 és nem 5. Az önellenőrzéshez olyan embereket válassz a környezetből, akik nem elfogultak veled szemben, és a gondolkozásuk is elég eltérő a tiedtől, (annál valószínűbb, hogy amit tényeknek gondolsz, tényleg azok.) mert ők észre fogják venni, ha elfogult vagy szubjektív vagy, és nincs teljesen igazad.
• Higgy önmagadban! Abban, hogy képes vagy rá. Ugyanakkor annak elfogadása, hogy lehet, hogy veszíteni fogsz, de legalább nem tehetsz magadnak szemrehányást.
• Saját tapasztalat vagy mások példája. Én gyerekkoromban az édesanyámtól láttam, hogy érdemes megharcolni az igazunkért, és az első saját sikerélmény után már még nagyobb lendületet kaptam.
• Hozz tudatos döntést a „mit veszíthetek”attitűd mellett! Vannak olyan élethelyzetek, amikor nem engedheted meg magadnak, azt a „luxust”, hogy kiállj önmagadért, mert akár elveszítheted a munkád, miközben egy 4 fős családért vagy felelős, vagy óriási lakáshitelt kell törlesztened. Ha ez a helyzet nem áll fenn, akkor azzal a mentalitással érdemes nekivágni az ügynek, hogy, ha nem jársz sikerrel, akkor is pont ugyanott vagy, mint ha meg sem próbáltad volna.
• Cselekvés. Ha eldöntötted, hogy bele akarsz állni a helyzetbe, hagyj időt magadnak ezt megérlelni, csinálj stratégiát a helyzet megoldására, de utána vágj bele!
• Légy könnyed! Ha rámész lelkileg, akkor azzal is a másik fél nyert. Szóval csak akkor vágj bele, ha tudod kihívásként látni a helyzetet, és tényleg képes vagy a „mit veszíthetsz” attitűdből végigcsinálni. Vagyis, ha mindent megtettél és mégse sikerült, el tudd fogadni a kudarcot is.
• A megoldást mindig kezdd annál, aki visszaélt a hatalmával! Hátha őt is jobb belátásra bírhatod. Ha nála nem jársz sikerrel, csak azt követően fordulj magasabb szinthez!
• Bízz a másik fél belátásában! Előfordulhat, hogy a másik fél egy rossz pillanatában hozott olyan döntést, ami rád negatívan hat, és ha szembesíted vele, akkor a helyzetet visszacsinálja. (A lenti tapasztalatokban lesz erre vonatkozó példa: pszichodráma vezető, és a parkolási bírságot kiszabó állami szerv.)
• Merj eszkalálni! Ha az előző megoldás nem működött, fontos, hogy legyen valaki a szervezetben, aki kíváncsi az álláspontodra, és még nagyobb hatalma van, mint a visszaélőnek (pl.: főiskola igazgatósága, cégtulajdonos)
• Légy körültekintő! Erős érzelmi hatás alatt talán ez a legnehezebb. Gyakran azt gondoljuk, hogy a „segélykiáltásunk” azonnal nyitott fülekre talál, de van, hogy le kell lassulni, fel kell mérni a másik felet, és csak ezt követően szabad lépni.
• Fogadd el, hogy lesznek álmatlan éjszakáid! És szorongással teli fájdalmas pillanatok. Túléled!
• Legyenek támaszaid, akikre számíthatsz, olyankor, amikor Te magad is elgyengülsz. Persze lehet, hogy pont ők lesznek azok, akik akár megpróbálnak lebeszélni az igazadért való küzdelemről, mert féltenek.
• Ne süllyedj le a másik fél szintjére! A folyamat során előfordulhat, hogy a másik fél nem túl szép eszközökhöz folyamodik. De ha például a saját igazad erősítéséért kicsit torzítod a valóságot, akkor már Te sem vagy sokkal jobb nála.
Ahogy ígértem, megosztok néhány saját történetet is, mert talán így válik hitelessé az, amit a fentiekben írtam. Illetve a konkrét sztorik általában maradandóbb emléket hagynak, mint a listába foglalt „alapszabályok”.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Munkahelyi perspektíva: hogyan küzdjünk a hatalommal való visszaéléssel szemben
2. oldal - Saját történetek
„A hatalommal való visszaélés nem ér minket meglepetéséként” - áll a pólón. Valójában eléggé mindennapos történet. A hatalommal szembeni alulmaradás megtörténik a kollégáinkkal, barátainkkal, a családtagjainkkal és velünk is. Sokan közülünk rezzenéstelen arccal tudomásul veszik, és mennek tovább, hiszen úgy sem tehetnek ellene semmit!!! - De biztosan nem???
Én hiszek benne, hogy érdemes megpróbálni, és az életemből több jó tapasztalatom is van, ami ezt igazolja. Az írás végén ezeket is szeretném megosztani, mert remélem, hogy a történetek, és a tapasztalatokból számomra levont tanulságok (alapelvek) talán másoknak is erőt adnak, és legközelebb ne hagyják szó nélkül, ha átgázolnak rajtuk. Azt is érdemes megfontolni, hogy ha szó nélkül tűrjük a hatalommal való visszaélést, azzal voltaképpen hitelesítjük ezt a működést, és egy újabb tapasztalatot szolgáltatunk az „elkövetőnek”, hogy megteheti, hiszen nincs következménye. A hvg online egyik cikkének a címe: „Szexuális zaklatás: kétszáznál is több nő vádolja az amerikai rendezőt” - Melyből egy logikus kérdés következik: Hány nő kerülhette volna el a zaklatást, ha az első áldozat ki mert volna állni magáért???
Alapelvek - avagy mi kell a „győzelemhez”?
• Higgy az igazadban! Fontos, hogy ellenőrizd le, hogy tényleg igazad van-e! Tréningeimen azt hangsúlyozom, hogy a valóság-észlelés a legtöbb esetben szubjektív, és egyszerre mindkét félnek is igaza lehet. De azért az is előfordul, hogy vannak olyan tényszerű adatok, amivel nem lehet vitatkozni, például, hogy 2x2=4 és nem 5. Az önellenőrzéshez olyan embereket válassz a környezetből, akik nem elfogultak veled szemben, és a gondolkozásuk is elég eltérő a tiedtől, (annál valószínűbb, hogy amit tényeknek gondolsz, tényleg azok.) mert ők észre fogják venni, ha elfogult vagy szubjektív vagy, és nincs teljesen igazad.
• Higgy önmagadban! Abban, hogy képes vagy rá. Ugyanakkor annak elfogadása, hogy lehet, hogy veszíteni fogsz, de legalább nem tehetsz magadnak szemrehányást.
• Saját tapasztalat vagy mások példája. Én gyerekkoromban az édesanyámtól láttam, hogy érdemes megharcolni az igazunkért, és az első saját sikerélmény után már még nagyobb lendületet kaptam.
• Hozz tudatos döntést a „mit veszíthetek”attitűd mellett! Vannak olyan élethelyzetek, amikor nem engedheted meg magadnak, azt a „luxust”, hogy kiállj önmagadért, mert akár elveszítheted a munkád, miközben egy 4 fős családért vagy felelős, vagy óriási lakáshitelt kell törlesztened. Ha ez a helyzet nem áll fenn, akkor azzal a mentalitással érdemes nekivágni az ügynek, hogy, ha nem jársz sikerrel, akkor is pont ugyanott vagy, mint ha meg sem próbáltad volna.
• Cselekvés. Ha eldöntötted, hogy bele akarsz állni a helyzetbe, hagyj időt magadnak ezt megérlelni, csinálj stratégiát a helyzet megoldására, de utána vágj bele!
• Légy könnyed! Ha rámész lelkileg, akkor azzal is a másik fél nyert. Szóval csak akkor vágj bele, ha tudod kihívásként látni a helyzetet, és tényleg képes vagy a „mit veszíthetsz” attitűdből végigcsinálni. Vagyis, ha mindent megtettél és mégse sikerült, el tudd fogadni a kudarcot is.• A megoldást mindig kezdd annál, aki visszaélt a hatalmával! Hátha őt is jobb belátásra bírhatod. Ha nála nem jársz sikerrel, csak azt követően fordulj magasabb szinthez!
• Bízz a másik fél belátásában! Előfordulhat, hogy a másik fél egy rossz pillanatában hozott olyan döntést, ami rád negatívan hat, és ha szembesíted vele, akkor a helyzetet visszacsinálja. (A lenti tapasztalatokban lesz erre vonatkozó példa: pszichodráma vezető, és a parkolási bírságot kiszabó állami szerv.)
• Merj eszkalálni! Ha az előző megoldás nem működött, fontos, hogy legyen valaki a szervezetben, aki kíváncsi az álláspontodra, és még nagyobb hatalma van, mint a visszaélőnek (pl.: főiskola igazgatósága, cégtulajdonos)
• Légy körültekintő! Erős érzelmi hatás alatt talán ez a legnehezebb. Gyakran azt gondoljuk, hogy a „segélykiáltásunk” azonnal nyitott fülekre talál, de van, hogy le kell lassulni, fel kell mérni a másik felet, és csak ezt követően szabad lépni.• Fogadd el, hogy lesznek álmatlan éjszakáid! És szorongással teli fájdalmas pillanatok. Túléled!
• Legyenek támaszaid, akikre számíthatsz, olyankor, amikor Te magad is elgyengülsz. Persze lehet, hogy pont ők lesznek azok, akik akár megpróbálnak lebeszélni az igazadért való küzdelemről, mert féltenek.
• Ne süllyedj le a másik fél szintjére! A folyamat során előfordulhat, hogy a másik fél nem túl szép eszközökhöz folyamodik. De ha például a saját igazad erősítéséért kicsit torzítod a valóságot, akkor már Te sem vagy sokkal jobb nála.
Ahogy ígértem, megosztok néhány saját történetet is, mert talán így válik hitelessé az, amit a fentiekben írtam. Illetve a konkrét sztorik általában maradandóbb emléket hagynak, mint a listába foglalt „alapszabályok”.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Munkahelyi perspektíva: hogyan küzdjünk a hatalommal való visszaéléssel szemben
2. oldal - Saját történetek
Sikeresnek látszol, de mégsem érzed magad a helyeden? Vajon megszelídíthető a siker?