Nem csak nyáron hajlandóak dolgozni a diákok

Bár általános elgondolás, hogy a diákok többsége csak nyáron hajlandó munkát vállalni, a munkatapasztalattal rendelkező válaszadók jelentős többsége, 82 százaléka a szünidők mellett iskolaidőszakban is dolgozott már. 17 százalék nyilatkozott úgy, hogy kizárólag iskolamentes időszakban jöhet szóba nála a diákmunka, 1 százalék pedig éppen fordítva gondolja - szünidőben nem, csak iskola mellett dolgozik.

Albérletre gyűjti a pénzt a legtöbb diák

„A nagy többség a nyári szünidőben találkozik életében először a diákmunkával, tavaly május és június között például 500 új beiratkozónk volt Debrecenben. Közülük van, aki mindig csak nyáron tér vissza, de akad olyan is, aki ezután év közben is szeretne dolgozni. Tapasztalataink szerint iskolaidőszakban ezt inkább az egyetemisták tudják megoldani, és valóban van olyan is, aki kifejezetten csak ilyenkor szeretne dolgozni. Például azok, akik albérletre gyűjtik a pénzt év közben, aztán a nyárra hazautaznak, és
akkor nem feltétlenül dolgoznak tovább” - árulta el a Meló-Diák debreceni irodavezetője, Fedor Gyula.

Hogy a diákmunka az egyetemi létforma fontos tényezője lett, arról nemcsak az iskolaidőszakon belüli munkavállalási arány, hanem a pénzszerzés motivációja is árulkodik. A válaszadók legnagyobb csoportja (18 százalék) az albérlet finanszírozását jelölte meg a diákmunka legfontosabb céljaként. 16 százalék ruházkodásra, 14-14 százalék a tanulmányaira, illetve műszaki termékek vásárlására, 12 százalék pedig nyaralásra, utazásra költené a fizetését. A többi lehetőségre, úgymint bulizás, jogosítványszerzés vagy a családi kassza segítése, kevesebb válasz érkezett.

Heti két-három nap, de nem mindegy mikor

„Próbáljuk a bérekkel ösztönözni a diákokat arra, hogy minél több munkát vállaljanak. Több partnerünkkel is tárgyalunk arról, hogy ha egy diák mondjuk havi tíz munkanapot dolgozik, akkor annak magasabb órabér járjon az alapvetően megajánlottnál” - hozott fel egy példát Fedor Gyula arra, hogy milyen ötletekkel igyekeznek megnyerni a diákokat. A többség (53 százalék) egyébként iskolaidőszakban heti két-három napon tudna munkát vállalni, 30 százalék ennél többször is, 17 százalék viszont legfeljebb egy munkanapot tart megoldhatónak.

„A legnagyobb problémát az jelenti, hogy sokszor a megrendelők elvárásai nem találkoznak a diákok lehetőségeivel. Múltkor felhívtak egy cégtől, hogy másnapra kellene nekik öt fiú délelőttre kamionpakolásra. Lett is volna öt megfelelő diákunk, aki szívesen ment volna, de csak délután értek rá, mert délelőtt iskolában volt kötelezettségük” - hozott egy jellemző példát a Meló-Diák debreceni vezetője, hogy a diákmunka esetében milyen sok múlik az időbeosztáson és a rugalmasságon.

A nyolcórás munka a sláger innen is, onnan is

„A Meló-Diáknál a diákok kitölthetik, hogy az adott héten melyik nap és azon belül is mikor érnek rá dolgozni. Így a menedzsereink igyekeznek összefésülni a megrendeléseket a diákok elérhetőségével. Ez sokszor nem egyszerű, de az a célunk, hogy mindenki megkapja, amire szüksége van - fogalmazott Fedor Gyula, aki arra is reagált, hogy a diákok 37 százaléka a nyolcórás, 29 százalék a négyórás, 27 százalék a hatórás, 7 százalék pedig a tizenkét órás munkarendet tartja a legideálisabbnak - Vannak egészen
rövid, egy-két órás munkalehetőségeink is, lényegében mindegyik verzióra van példa, bár az tény, hogy a nyolcórásból van a legtöbb.” Ebből a szempontból a kereslet és a kínálat összhangban van egymással.

A 13 kelet-magyarországi Meló-Diák Alföld-iroda bevonásával készült kutatásban jellemzően 16 és 26 év közötti diákok vettek részt, akik egyetemi/főiskolai, középiskolai tanulmányokat folytatnak, vagy OKJ-képzést végeznek. A válaszadók 92 százaléka rendelkezik saját munkatapasztalattal diákként, így a kérdésekre adott visszajelzéseik relevánsnak tekinthetőek.

Ez az írás támogatott tartalom, nem a HR Portál szerkesztőségi anyaga. Az itt szereplő információk a cikk megrendelőjétől származnak.