Nem mindegy, hogyan köti a versenytilalmi megállapodást!

Ennek egyik példája, amikor a felek megállapodnak, hogy a versenytilalom ellenértékeként a havi fizetésen felül havonta rendszeresen kap egy bizonyos juttatást a munkavállaló. A munkavállaló munkabérén felül kapott (a hosszú kifutásra számítva) egy csekélyebb összegű ellenértéket a versenytilalomért. Cserébe a munkavállaló vállalta, hogy munkaviszonya megszűnését követő 2 évig nem helyezkedik el konkurenciánál. A példában ismertetett megállapodás jogszerű, hiszen az évek során juttatandó összeg bőven meghaladja a két évi tilalomért járó minimális ellenértéket. Mindazonáltal, ha munkaviszony idő előtt szűnik meg, és a munkatárs 8 hónap múlva felmond, hogy másik, hasonló profilú, de jobban fizető céghez menjen, akkor a munkavállaló az eltelt 8 hónap alatt alig 1 havi átlagkeresetét kapja meg versenytilalom címén, így mindössze két hónap elteltével minden további nélkül elhelyezkedhet a konkurenciánál. A munkáltató ebben az esetben hiába ragaszkodik a teljes két éves tilalomhoz, annak ellenértékét nem fizette meg, és hiába szerette volna ezt megfizetni, a munkavállaló ezt - az eredeti megállapodás szerint - már nem volt köteles elfogadni.

Egy másik esetben a munkavállaló akkor vált jogosulttá a versenytilalom ellenértékére, ha az abban foglaltakat betartotta. A megállapodás alapján pedig - ha megszegi a tilalmat - kötbér fizetésére köteles. Azonban a megállapodás szerinti ellenértékre a munkavállaló utólag lett volna jogosult, csak akkor, ha betartotta a megállapodásban foglaltakat. Ha nem tartotta be, akkor nem lesz rá jogosult. Azonban ha nem lesz jogosult az ellenértékre, akkor vele szemben kötbér igénnyel sem lehet fellépni, mert hiányzik a jogügylet ellentételezése: a munkavállalót gyakorlatilag a megállapodás ingyenes szolgáltatásra kötelezte, ami nem jogszerű. A munkavállaló ezt a megállapodást is mindenféle külön kockázat nélkül megszegheti, hiszen a megállapodás a gyakorlatban nem minősül versenytilalmi megállapodásnak.

Egy újabb példa, amikor a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetésekor szeretne a munkaadó versenytilalmi megállapodást kötni. Erre azonban a munkavállaló nem kötelezhető, a munkaviszony végeztével pedig már kényszerítő ereje sincs a munkáltatónak. Ezzel szemben a munkaviszony elejével, amikor a versenytilalmi megállapodás megkötésétől teheti függővé a munkaviszony létesítését. Ebben az esetben, ha a munkavállaló aláírja a megállapodást, akkor az a munkáltató számára kidobott pénz, hiszen a munkavállaló biztosan megtartja a megállapodást (nem tilalmas helyen szándékozik dolgozni), ha pedig nem írja alá, akkor pedig szinte biztosan tilalmas helyen kíván elhelyezkedni.

Amennyiben a munkavállalóval a munkaviszony közben kívánunk ilyen megállapodást kötni, de erre nem hajlandó, akkor erre hivatkozva a munkaviszonyt megszüntetni, a munkavállalót hátrányosan megkülönböztetni nem szabad.


Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Nem mindegy, hogyan köti a versenytilalmi megállapodást!
2. oldal - De akkor mi is a versenytilalmi megállapodás