Picit több pihenőidő járhat a munkavállalóknak

Kevesebbet pihenhet a magyar munkavállaló, mint ami neki járna

A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelvének 3. Cikke kimondja, hogy minden munkavállalót 24 órás időtartamonként 11 összefüggő órából álló minimális napi pihenőidő illeti meg. A 17 cikk (2) bekezdése ezzel összefüggésben úgy rendelkezik, hogy a 3. cikktől törvényben, rendelettel, kollektív szerződéssel, valamint szociális partnerek közötti megállapodással el lehet térni, feltéve, hogy eltérés esetén az érintett munkavállalónak megfelelő kompenzáló pihenőidőt biztosítanak vagy az érintett munkavállalókat megfelelő védelemben részesítik. Ezt kellett tehát átültetni a hazai jogba. Az Mt. 104. §-a az irányelvvel összhangban kimondja, hogy a munkavállaló részére napi munkájának befejezése, valamint a következő napi munkakezdés között legalább 11 óra egybefüggő pihenőidőt kell biztosítani. A következő bekezdés azonban lehetővé teszi, hogy osztott munkaidőben, megszakítás nélküli, többműszakos, idényjellegű tevékenység keretében, valamint készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló számára csupán 8 óra napi pihenőidőt biztosítson a munkáltató. Látható, hogy nem túl nagy az összhang. Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján ráadásul egyenértékű kompenzáló pihenőidőként olyan munkavégzés mentes időszakot kellene biztosítani a munkavállaló részére, amelyen belül szabadon és zavartalanul használhatja fel az idejét, és amelyen keresztül semlegesítheti a munkának az egészséges és biztonságos munkavégzésre negatívan kifejtett hatásait. Ennek a pihenőidőnek ráadásul azt az időszakot közvetlenül kellene követnie, amelynek a kompenzálására szolgál. Ezt a gordiuszi csomót sikerülne most a kormánynak átvágnia.

Két egymást követő pihenőidőnek 22 óra időtartamúnak kell lennie

A jogalkotó forradalmi ötlete abban nyilvánul meg, hogy előírná, hogy amennyiben a munkavállaló számára munkavégzést követően 11 óránál kevesebb pihenőidőt biztosít a munkáltató, abban az esetben a következő munkavégzést követő pihenőidőnek ezt ki kell kompenzálnia. Ez úgy valósulna meg, hogy a rövidebb és a hosszabb pihenőidő együttes tartamának 22 órának kellene lennie. Ezzel megvalósulna az a követelmény, hogy amit a munkáltató egy alkalommal a napi pihenőidő kötelező minimumából elvesz, azt a rákövetkező pihenőidőhöz hozzá kellene csapnia. Ezzel a megoldással a munkavállaló megfelelő pihentsége, valamint a jogsértési eljárás elkerülése is megoldható lenne.

Hangosan mondjuk, hogy mindenki megértse: nem feltétlenül jár hat munkanap után pihenőnap

Az Mt.105.§-a kimondja, hogy a munkavállalót hetente két pihenőnap illeti meg. Klassz. A heti pihenőnapok egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén egyenlőtlenül is beoszthatóak. Munkaidő-keretben tehát a munka és pihenőnapok a kereten belül szétszórhatóak. A munkavállalók védelme érdekében ugyanakkor az Mt. kimondja, hogy 6 munkanapot követően a munkavállaló számára egy pihenőnapot be kell osztani. Ez a szabály ugyanakkor a megszakítás nélküli, többműszakos, illetve idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállalóra nézve nem érvényes. Ezt a szabályt egészíti ki az a rendelkezés, miszerint havonta legalább egy pihenőnapot vasárnapra kell beosztani. Na most ez a szabályozás változna a következőképpen:

A munkavállalót hetente két pihenőnap illetné meg, melyek egyenlőtlen munkaidő-beosztásban egyenlőtlenül is beoszthatóak lennének. A törvény előírná, hogy egyenlőtlen munkaidő-beosztásban 6 nap munkavégzést követően 1 pihenőnap beosztása kötelező lenne. Megszakítás nélküli, többműszakos, illetve idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállaló számára azonban havonta legalább 1 (egy) pihenőnapot kell beosztani. Végezetül havonta legalább egy pihenőnapnak vasárnapra kell esnie. Amennyiben nem jöttünk volna rá, a „változás” a gyakorlati bizonytalanságok eloszlatását célozza annak érdekében, hogy „előírja, hogy havonta legalább egy pihenőnapot a munkaadónak be kell osztania és havonta egy pihenőnapot vasárnapra kell beosztania.”

dr. Kéri Ádám