Rehabilitációs hozzájárulás a szövetkezeteknél

A rehabilitációshozzájárulás-fizetési kötelezettség szempontjából nem minősül munkaadónak

• az iskolaszövetkezet a nappali tagozatos tanuló, illetve hallgató tagja,
  
• a közérdekű nyugdíjas szövetkezet az öregségi nyugdíjban vagy átmeneti bányászjáradékban részesülő tagja és
  
• a szociális szövetkezet a tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyban munkát végző tagja tekintetében.
  

A szövetkezetek fent említett formái akkor kötelesek rehabilitációs hozzájárulást fizetni, ha az általuk foglalkoztatottak száma a felsorolt kivételek nélkül is meghaladja a 25 főt.

Az állásfoglalás jogszabályi alapjai

A rehabilitációs hozzájárulásra kötelezett munkaadók körének meghatározásához a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) munkaadó, munkavállaló és munkaviszony fogalmainak együttes alkalmazására van szükség, hiszen ezek a fogalmak egymásra épülnek, csak együtt értelmezhetők. A fizetési kötelezettség megállapításakor nem lehet kizárólag a KSH-útmutatóban megfogalmazott létszámszámítás szabályait alkalmazni.

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló törvény (Mmtv.) 23. paragrafusa szerint a munkaadó köteles rehabilitációs hozzájárulást fizetni, ha az általa foglalkoztatottak létszáma meghaladja a 25 főt, és az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a létszám 5 százalékát (kötelező foglalkoztatási szint).

Az Mmtv. 1. paragrafus (2) bekezdésének 7. pontja szerint munkaadó az Flt. 58. paragrafus (5) bekezdésének c) pontja szerinti munkaadó, vagyis az a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, valamint természetes személy, aki munkavállalót foglalkoztat, illetve foglalkoztatni kíván. Munkavállaló az, aki munkaviszonyban áll.