Riportkönyv 70 év fölött még aktívan dolgozó ismert szakemberekkel
SZENIOROK: Egy séf, egy menedzser, egy orvos és egy pszichológus. Mi a közös bennük? Mindannyian túl vannak a hetvenedik életévükön, ennek ellenére a mai napig aktívan dolgoznak.
Rosenstein Tiborral a Rosenstein Vendéglő tulajdonosával, Dr. Kürti Sándorral a KÜRT Zrt. egyik alapítójával és elnökével, Dr. Mágori Anikó orvossal és Prof. Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológussal beszélgettek a SZENIOROK című riportkönyv szerzői, hivatástudatról, nehéz életszakaszokról, zsákutcának bizonyuló döntésekről, sikeres élet- és karrierstratégiákról, kitartásról, eltökéltségről, személyes filozófiákról, a szakmájuk szépségéről, maradandó emlékekről, izgalmas történetekről, jövőről, tervekről.
Vajon miért dolgoznak még a hetvenedik életévükön túl is? Mi motiválja őket? Miért épp az adott szakmát választották? Hogyan lett a munkájukból hivatás? Otthonról milyen családi mintát hoztak? Mit tanultak az elkövetett hibáikból? Hogyan tudták régebben és most összeegyeztetni a munkájukat és a magánéletüket (a női interjúalanyok esetében az anyai, majd nagymamai teendőket és a hivatást)? Miként változott a szakmájuk az elmúlt évtizedekben? És még megannyi kérdés, melyekre választ kapunk a SZENIOROK kötetben a négy, jelentős élettapasztalattal rendelkező interjúalany szemszögéből.
Idézet a könyvből:
"Biztos, hogy az embert karban tartja a munka. Ha mással nem, csak azzal, hogy minden áldott nap – vagy hetven fölött nem biztos, hogy minden nap dolgozik, tegyük fel, háromszor egy héten, de akkor arra az időre – oda el kell mennie, fel kell öltöznie, topon kell lennie, emberek között kell viselkednie, adnia kell tudása legjavát, ez biztos, hogy számít. Ha otthon van, lehet, föl sem öltözik azon a napon, heverészik, tévét néz majdnem egész nap. A munkahelyen koncentrálni kell. Pláne egy olyan szakmában, mint amilyen például az enyém: ahol nem elégséges csak egy receptet felírni, hanem egy digitális diktafonba kell diktálnom a leletet, tehát eleve úgy kell fogalmaznom, hogy az egy adekvát, jól érthető és olyan szöveg legyen, hogy ha netalántán utólag még elő is kerül, és ne adj’ Isten, bírósági per tárgyát képezi, akkor is megfelelően legyen fogalmazva. Ha valakinek így vagy hasonlóan kell dolgoznia, akkor nagyon észnél kell lennie. Tehát a munka egészen biztosan karban tartja az embert."
(Dr. habil. Mágori Anikó, orvos, szakorvos)
Az interjúkban a fókusz az interjúalanyok munkáján, hivatásán, a nyugdíjas korban való munkavégzésén és többnyire a szakmai életútjuk bemutatásán van. Mindemellett helyet kapnak személyesebb, érzelmesebb húrokat megpendítő témák is.
A világ népessége példátlan ütemben gyarapodik és öregedik, ennyi ember és ennyi idős ember még sohasem élt a Földön. Az orvostudomány fejlődésével egyre jobban kitolódik a várható élettartam, mégis sokan úgy tekintenek az időskorra, mint egy elkerülhetetlenül hosszú, improduktív időszakra – ami nem túl vonzó jövőkép a fiatalabb generációk számára –, holott nem ez az egyetlen választható alternatíva. Hasznos lenne alakítani, átformálni az emberek idősebb felnőttekről alkotott képét, elsősorban a munkával kapcsolatos gondolatait, előítéleteit.
Fotó: Birdbooks Facebook
Vajon miért dolgoznak még a hetvenedik életévükön túl is? Mi motiválja őket? Miért épp az adott szakmát választották? Hogyan lett a munkájukból hivatás? Otthonról milyen családi mintát hoztak? Mit tanultak az elkövetett hibáikból? Hogyan tudták régebben és most összeegyeztetni a munkájukat és a magánéletüket (a női interjúalanyok esetében az anyai, majd nagymamai teendőket és a hivatást)? Miként változott a szakmájuk az elmúlt évtizedekben? És még megannyi kérdés, melyekre választ kapunk a SZENIOROK kötetben a négy, jelentős élettapasztalattal rendelkező interjúalany szemszögéből.
Idézet a könyvből:
"Biztos, hogy az embert karban tartja a munka. Ha mással nem, csak azzal, hogy minden áldott nap – vagy hetven fölött nem biztos, hogy minden nap dolgozik, tegyük fel, háromszor egy héten, de akkor arra az időre – oda el kell mennie, fel kell öltöznie, topon kell lennie, emberek között kell viselkednie, adnia kell tudása legjavát, ez biztos, hogy számít. Ha otthon van, lehet, föl sem öltözik azon a napon, heverészik, tévét néz majdnem egész nap. A munkahelyen koncentrálni kell. Pláne egy olyan szakmában, mint amilyen például az enyém: ahol nem elégséges csak egy receptet felírni, hanem egy digitális diktafonba kell diktálnom a leletet, tehát eleve úgy kell fogalmaznom, hogy az egy adekvát, jól érthető és olyan szöveg legyen, hogy ha netalántán utólag még elő is kerül, és ne adj’ Isten, bírósági per tárgyát képezi, akkor is megfelelően legyen fogalmazva. Ha valakinek így vagy hasonlóan kell dolgoznia, akkor nagyon észnél kell lennie. Tehát a munka egészen biztosan karban tartja az embert."
(Dr. habil. Mágori Anikó, orvos, szakorvos)
Az interjúkban a fókusz az interjúalanyok munkáján, hivatásán, a nyugdíjas korban való munkavégzésén és többnyire a szakmai életútjuk bemutatásán van. Mindemellett helyet kapnak személyesebb, érzelmesebb húrokat megpendítő témák is.
A világ népessége példátlan ütemben gyarapodik és öregedik, ennyi ember és ennyi idős ember még sohasem élt a Földön. Az orvostudomány fejlődésével egyre jobban kitolódik a várható élettartam, mégis sokan úgy tekintenek az időskorra, mint egy elkerülhetetlenül hosszú, improduktív időszakra – ami nem túl vonzó jövőkép a fiatalabb generációk számára –, holott nem ez az egyetlen választható alternatíva. Hasznos lenne alakítani, átformálni az emberek idősebb felnőttekről alkotott képét, elsősorban a munkával kapcsolatos gondolatait, előítéleteit.
Fotó: Birdbooks Facebook
Mit kezdenek a munkaerőhiánnyal a cégek? Még több erőforrást tesznek a toborzásba? Vagy jobban figyelnek meglévő munkavállalóikra?
Aki válaszol: Sipőcz Iván