Számít a vezető neme

Jelenleg több mint húsz női elnök és kormányfő van Chilétől Dél-Koreáig. Az ENSZ adatai szerint a világon a női képviselők aránya mintegy 22 százalék, szemben a húsz évvel ezelőtti 11 százalékkal.

- Talán a Közel-Kelet és Észak-Afrika kivételével ma már nem a gyengeség jele, ha nők vannak egy pártban. Sőt, a pártok felismerték, hogy ezáltal kifejezetten progresszívnak, vonzónak tűnhetnek a választók szemében - nyilatkozta a Népszabadságnak Farida Jalalzai, a témában több tanulmányt és könyvet publikáló politológus.

Jalalzai szerint az ugrásszerű növekedés a kilencvenes években kezdődött, részben a kvótarendszernek köszönhetően. A folyamatban szerepet játszott az is, hogy több országban is ekkorra omlottak össze a diktatúrák, s gyakran női aktivistákból lettek vezetők.

Jalalzai úgy véli, nem szabad úgy tenni, mintha a vezető neme nem számítana. - Azért fontos, mert rávilágít azokra az akadályokra, amelyekkel sok nőnek még manapság is meg kell küzdenie. Csakúgy, mint a férfiakkal és nőkkel szembeni teljesen eltérő elvárásokra. A pozitív példák miatt is fontos erről beszélni - véli Jalalzai.

A Világgazdasági Fórum (WEF) legutóbbi, nemek közötti egyenlőséget vizsgáló jelentésének (Global Gender Gap Index) első öt helyét Izland, Finnország, Norvégia, Svédország és Dánia foglalta el 2014-ben. Jól szemlélteti a helyzetet, hogy a finn kormányban például 50, a svéd kabinetben 57 százalék a női tárcavezetők aránya.

Az éllovasokról általánosságban elmondható, hogy a szociális intézkedéseknek köszönhetően a szülőknek nem kell választaniuk a család és a karrier között, megosztják az otthoni teendőket, így több nő tud jelen lenni a munkaerőpiacon.

Népszabadság