Tények és tévhitek a fejvadászokról

Alapvető tudnivaló a fejvadászokról, avagy személyzeti tanácsadókról

A fejvadász cégek közvetítő szerepet töltenek be az álláskeresők és a munkaadók között. Adott egy cég, amelynél üresedés lép fel valamely munkakörben, vagy épp bővülni szeretnének, ehhez pedig a legjobb szakembereket szeretnék megtalálni. Itt jön képbe a fejvadász. A szóban forgó cég képviselője, esetleg HR-ese megbízza őt azzal, hogy bizonyos (legtöbbször gyors) határidőn belül töltse be a pozíciójukat, amely a közép-, illetve felsővezetői kategóriában mozog. A tanácsadó ekkor átnyálazza az évek során általa leinterjúztatott, legjobb jelöltek adatbázisát, illetve felkutat új jelölteket, felajánlva nekik új megbízója ajánlatát. Amennyiben azok érdeklődnek, máris továbbítja a munkaadónak a legjobb szakemberekből álló listát, ezzel pénzt, időt, energiát megspórolva neki. A sikeres elhelyezés esetén pedig a fejvadász cég bizonyos százalékot kér cserébe az általa kiközvetített jelölt bére után.

Akkor most lássunk néhány tévhitet:

Tévhit:
A fejvadász nem más, mint HR-es.

Tény:
A fejvadász cégnél (más néven személyzeti tanácsadó cég) valóban Human Resources-zal, azaz emberi erőforrásokkal foglalkoznak, ám nem összekeverendő azokkal a HR-esekkel, akik egy bizonyos cégnél a munkavállalók ki-, és beléptetésével, motivációjával, tréningjeivel... foglalkoznak. Úgy szoktuk mondani, hogy ez utóbbiak a vállalati HR-esek, míg a fejvadászok a tanácsadói oldalt erősítik.

Tévhit:
A fejvadász nem ért semmihez.

Tény:
Vannak esetek, amikor valóban nem ért a tanácsadó az interjúalany szakmájához, de ez nem is kötelessége. Az emberek legnagyobb részénél (mintegy 80 százalékánál) egy személyes interjú általános kérdésekkel a szaktudásáról, valamint professzionális kérdésekkel a személyisége felderítésére, esetleg szakmai teszt kitöltetése elegendő ahhoz, hogy kiderüljön alkalmas-e a pozíció betöltésére, de legalábbis arra, hogy a megbízó számára továbbítsuk az anyagát. (Zavarba ejtő szakmai kérdésekkel, a mimika, testtartás megfigyelésével a legtöbb esetben kiszűrhetőek a rátermett, szakmailag megfelelő jelöltek.)

Tévhit:
A személyzeti tanácsadó cég az álláskeresőknek keres munkát.

Tény:
Ez épp fordítva történik. A munkaadó számára keressük meg a legjobb embert a pozíció betöltésére. Természetesen, ha eljön hozzánk interjúra egy jelölt, szívesen adunk tanácsokat a munkakeresés fortélyairól, és elmentjük az önéletrajzát az adatbázisba, hogy egy esetleges későbbi lehetőség kapcsán felkereshessük, de alapvetően nem azzal foglalkozunk, hogy munkát keressünk neki.

Tévhit:
A fejvadász egy szívtelen dög, aki nem képes visszajelezni, ha nem alkalmas a pályázó az állásra, miután beküldte önéletrajzát egy-egy pozícióra.

Tény:
Sajnos valóban vannak olyan szakmabeliek, akik egyáltalán nem foglalkoznak ilyesmivel. Természetesen nem akarom védeni őket azzal, ha azt mondom: minden szakmában vannak olyanok, akik alkalmatlanok, nem jól végzik a munkájukat. Általánosítani azonban nem érdemes. Egy ismertebb, több pozícióval, több megbízóval foglalkozó fejvadász céghez naponta minimum 100 új önéletrajz érkezik be, amely komoly erőforrásokat venne igénybe, ha egyenként utasítanának el mindenkit. Erre találták ki a cégek a sablon választ, miszerint amennyiben jók a pozícióra, hamarosan felkeresik őket, ha nem, akkor lementik az adatbázisba későbbi lehetőségek esetére. El kell fogadni, hogy az ott dolgozók is csak emberek, véges idővel, kapacitással.

Tévhit:
A többórás tesztek, többkörös interjúk, hosszú procedúrák a fejvadászok követelményei.

Tény:
A fejvadászoknak legtöbb esetben olyan pozíciókat ad ki a cég, amely nagyobb szaktudást, felelősséget igényel a pályázótól, ezért nagyobb az igény arra is, hogy a leendő munkatársat minden oldalról alaposan "megvizsgálják". Tudni kell azonban, hogy minden a megbízó cég kérése alapján történik. Ez azt jelenti, hogy ha azt kéri, hogy írasson meg a fejvadász egy személyiség vagy szakmai tesztet a jelöltekkel, ez meg is fog történni. Amennyiben nincs ilyen kérés, egy-egy telefonos és/vagy személyes interjú után már továbbítják is a legjobbakat. Tehát ha a pozícióval nem a tanácsadó cég foglalkozna, ugyanúgy kérné a cég ezeket. Itt mindössze egy közvetítő szerepe van a fejvadásznak.

Tévhit:
A tanácsadó hetekig, hónapokig ül az önéletrajzokon, mielőtt behívná, vagy továbbítaná a jelölteket a megbízónak.

Tény:
A legtöbb esetben a megbízó az, aki miután a fejvadász továbbítja a jelölteket, nem válaszol, nem hívja be őket a következő körre, nem ad visszajelzést a pályázókról. Ilyenkor természetesen a tanácsadó sem tud többet tenni, minthogy vár, esetleg felhívja a jelöltet, hogy még türelemmel kell lennie.

Tévhit:
Az önéletrajz megírását csak a fejvadászok bonyolítják túl.

Tény:
Valóban megkövetel a fejvadász egy bizonyos átláthatóságot, összeszedettséget, pontosságot. Ez pedig annál az egyszerű oknál fogva adódik, hogy egy pozícióval kapcsolatban naponta rengeteg önéletrajzot kell átnéznie, így nagyon fontos a gyors átolvashatóság, hogy minél hamarabb ki tudja szűrni a megfelelő pályázatokat, ezzel meggyorsítva a kiválasztás folyamatát. Ezenkívül a tanácsadó szemében pozitívum, ha a jelölt precíz, jól megszerkesztett önéletrajzot küld be, hiszen ez azt engedi következtetni, hogy a pályázó valóban szeretne munkát találni, amelyre időt és energiát szán.

Természetesen azok a jelöltek, akik már valamilyen úton-módon negatív tapasztalatot gyűjtöttek a tanácsadókkal szemben, alig vagy egyáltalán nem meggyőzhetők arról, hogy a legtöbb fejvadász lelkiismeretesen, emberbarát hozzáállással végzi mindennapi munkáját. Mindenesetre hiszem, hogy a nagy többség képes még úgy tekinteni a fejvadászokra, mint arra a személyre, aki a barátja a munkaadókkal vívott harcban.

Varga Veronika
CVO Recruitment Magyarország Kft.