kapubanner for mobile
Módosítva: 17 éve

Béren kívüli pénzbeni juttatások

Pénzbeli juttatások közül megkülönböztethetünk havi vagy egyéb időközönként rendszeresen adott juttatásokat (pl. lakhatáshoz való hozzájárulás) vagy egyszeri juttatásokat (pl. vissza nem térítendő lakáscélú támogatás). A cikk fókusza ugyan a munkaviszony keretében, a foglalkoztató szerv által adott juttatások köre, mégis megemlítendő, hogy pénzbeli juttatásokat a munkáltatón kívül önkormányzati vagy állami, illetve társadalombiztosítási szociális ellátás keretén belül is kaphat a munkavállaló.

A pénzbeli és a természetben adható béren kívüli juttatások közös tulajdonsága, hogy adómentes határ alatt a munkáltató részéről költségként leírható béren kívüli elemekről van szó, mely után a munkavállalóknak nincsen adófizetési kötelezettsége, mert nem számítanak jövedelemnek. Adómentes határ felett viszont a dolgozó munkaviszonyból származó jövedelmének minősül, melyet a munkabérnek megfelelő adó -és járulékfizetési kötelezettség terhel, ennek megfelelően az adóbevallásában is feltűntetésre kell, hogy kerüljön. A munkáltató ekkor a társadalombiztosítási, valamint a munkaadói járulékot és a szakképzési hozzájárulást kell, hogy megfizesse az adóhatóságnak.

A pénzbeli juttatások körébe az alábbi támogatások, juttatások, illetve hozzájárulások sorolhatóak:

1. Albérleti díj hozzájárulás, illetve lakhatási támogatás
2. Munkabér előleg
3. Munkáltatói lakáskölcsön, illetve vissza nem térítendő lakáscélú támogatás
4. Munkába járás költsége saját gépjárművön
5. Kockázati élet-, baleset, -rokkantsági és –balesetbiztosítás
6. Befektetési élet-, baleset, -rokkantsági és –balesetbiztosítás
7. Tanulmányi ösztöndíj
8. Szociális segély
9. Önkéntes nyugdíjpénztár

A támogatások, illetve béren kívüli juttatások közül az első három pontba tartozó elemeket vesszük át, a juttatások módját, feltételeit, az adózásukat (munkáltatói és munkavállalói szemszögből egyaránt) és az egyéb jogszabályi előírásokat szem előtt tartva.


Lakhatáshoz való hozzájárulás

A lakhatáshoz való hozzájárulás kétféle formában történhet. Az egyik eset, amikor a munkáltató saját tulajdonában lévő munkásszálláson vagy az általa bérelt szálláshelyen helyezi el dolgozóit, akiknek lakóhelye nem egyezik meg a munkavégzés helyével. Az ingatlan lakóhelységként egynél több, a kifizetővel munkaviszonyban lévő magánszemély lakhatását szolgálja. Az ilyen típusú, szolgálati lakásban vagy munkásszálláson történő elhelyezés az adómentes juttatások körébe tartozik, melynek feltételeit - (használat joga és időtartama) valamint térítési díja - célszerű a szervezet belső szabályzataiban pontosan rögzíteni, kollektív szerződés esetén, pedig annak a részeként kezelni.
Albérleti/lakásbérleti jogviszonyban a juttatási keretet vagy annak egy részét társadalombiztosítási és munkaadói járulék terheli. A hozzájárulás az igénybevevő adóköteles jövedelmét növeli, a sávos adózás mellett nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot és munkavállalói járulékot kell fizetni.

Az albérleti, lakásbérleti hozzájárulás általában havonta a munkabérrel együtt kerül kifizetésre. A juttatás igénybevételének feltétele a nyilatkozathoz mellékelt, tanúk előtt aláírt bérleti szerződés. A bérlet megszűnése, díjának csökkenése esetén a bejelentett hozzájárulási igényt módosítani szükséges, egyben nyilatkozni kell a felszabaduló összeg felhasználásáról.


Munkabérelőleg

A munkabérelőleg juttatása, illetve az, hogy ezt milyen feltételekkel adja a dolgozónak a cég, alapvetően a munkáltatótól függ. A törvényi előírások az adhatóságot rögzítik, illetve az adómentesség határát, ami megegyezik a mindenkori minimálbér ötszörösével, azaz a 2007-es évben a 327 500 forinttal. A munkabérelőleget adómentesen legfeljebb fél évre lehet adni, a visszafizetés ütemezése a munkavállaló és a munkáltató megállapodásától függ.

Lehetséges féléven belül egy összegben vagy a havi részletekben történő visszafizetés. Amennyiben az adómentesség időbeni vagy összegbeli határát meghaladja a fizetési előleg, akkor az adómentes határ felett a jegybanki alapkamat plusz 5 százalék mértékkel, a teljes futamidőre számított kamatkülönbözet munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül. Ebben az esetben a munkavállalótól adóelőleget kell levonni a fenti különbözet után, a munkáltató oldaláról pedig bérként adózik az összeg.


A munkáltatói lakáskölcsön, illetve vissza nem térítendő lakáscélú támogatás

Vissza nem térítendő lakáscélú támogatásról akkor beszélünk, ha a munkavállaló lakásépítésre, lakásvásárlása és lakás korszerűsítése fedezetére - a jogszabályok előírásainak megfelelően - a juttatási keretét vagy annak részét vissza nem térítendő támogatásként veszi igénybe. Az igénybevétel feltételeit a 12/2001.(I. 31.) Kormány rendelet szabályozza.
A munkáltató vissza nem térítendő támogatást kizárólag lakás célú felhasználásra, hitelintézet útján, annak igazolása alapján nyújthat a munkavállalónak. Ide tartozik a munkáltató által nyújtott, lakás célú felhasználásra adott kölcsön elengedett összege is.

A támogatást a munkáltató négyféle célból adhatja a dolgozóknak, melyek a következők: lakás építése, vásárlása, bővítése, illetve korszerűsítése. Lakásvásárlás esetén a munkavállalótól általában bekért dokumentumok között találjuk a tulajdoni lap másolatát és az adásvételi szerződést, míg bővítés és korszerűsítés esetén, a tulajdoni lapon túl egy költségvetési tervet, valamint engedélyezett műszaki bővítési tervet.

A lakáscélú munkáltatói támogatás legfeljebb a vételár vagy a teljes építési költség 30 százaléka lehet. Több munkáltató esetén az adott juttatás nagysága a folyósítás évét megelőző négy évben, az ilyen jogcímen folyósított összegekkel együtt legfeljebb 1 millió forintig terjedő összegben adómentes.

Munkáltatói szempontból az ilyen formán adott támogatás társasági adó -és járulékmentes, költségként leírható az adómentes határig, ami a vételár 30 százaléka, maximum 1 000 000.- forint, adott határ felett pedig bérként adózik. A munkavállalót tekintve az előbb említett adómentes határ alatt SZJA és járulékmentes, vagyis a juttatás bruttó értéke megegyezik annak nettó összegével. Az adómentes korláton túl hasonlóan a munkáltatóhoz, a munkavállalót is a munkabér után fizetendő adó -és járulékfizetési kötelezettség terheli.

A vonatkozó Korm. Rendelet alapján (12/2001. (I.31.)) a vissza nem térítendő lakáscélú támogatásnak a méltányolhatóság kritériumainak meg kell felelnie, vagyis az ingatlan vételárának mind az együttköltöző családtagok számához, mind pedig a lakás méretéhez igazodnia kell, illetve fordítva.


Az elfogadott lakásigény mértéke az igénylő és a vele együttköltöző családtagok (házastárs, élettárs, kiskorú gyermek, valamint a jogszabályban meghatározott családtagok) számától függ:

- egy-két személy esetében: legalább egy és legfeljebb három lakószoba,
- három személy esetében: legalább másfél és legfeljebb három és fél lakószoba,
- négy személy esetében: legalább kettő és legfeljebb négy lakószoba.

Minden további személy esetében fél szobával nő a lakásigény mértékének felső határa. Fél szoba az a lakószoba, amelynek alapterülete a 6 négyzetmétert meghaladja, de nem haladja meg a 12 négyzetmétert. A szoba hasznos területe 12-30 négyzetméter között van, amennyiben ennél nagyobb, azt két szobának kell számítani. (12/2001. Korm. Rendelet)
Amennyiben a nappali, az étkező és a konyha osztatlan közös térben van és hasznos alapterületük együttesen meghaladja a 60 négyzetmétert, úgy azt 2 szobaként kell figyelembe venni.

Az ingatlanárak szempontjából a jogszabály különbséget tesz fővárosi és vidéki ingatlanok között. A lakásigényhez rendelt árakat a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnak kell az építési átlagköltségek alapján meghatároznia, majd közzétenni a Magyar Közlönyben. A legutóbbi ilyen közzététel 2001-ben volt (Pénzügyi Közlöny 2001/1), ami azt jelenti, hogy mára sajnos kevésbé időszerű értékeket kell a méltányolhatóság vizsgálata során alapul venni.

A pénzbeli juttatások közül kiemelt három formát a munkáltatók - a vonatkozó jogszabályoktól függetlenül - szabadon kezelhetik, ettől eltérhetnek, amennyiben az ezzel járó adózási és adminisztratív többletterheket felvállalják és amennyiben ez a kollektív szerződésben rögzítésre kerül. A béren kívüli juttatásokról pedig összességében lemondható, hogy alapvetően a juttatások köre, értéke és formája a munkáltató és munkavállaló alkupozíciójától függenek.