- Év elején még sok HR-es kétségbe volt esve, honnan találnak annyi megváltozott munkaképességű embert, hogy ne kelljen befizetni a horribilisnek számító rehabilitációs járulékot, mostanában pedig azt hallani, hogy nem folyik be az államhoz, az ebből remélt összeg, vagyis sok cég mégis megoldotta ezt a kérdést. Milyen stratégiát követtek a szervezetek, toborzó céget bíztak meg vagy inkább munkaügyi központhoz, nonprofit cégekhez fordultak?

- A legtöbb cég saját állományának megszűrésével kezdett neki a feladatnak illetve közvetítéssel foglalkozó tanácsadó és civil szervezetek segítségét kéri a megoldáshoz. Nagyon sok vállalat jelentkezett a munkaügyi központokban is, ahol szintén felkészült szakemberek tudják segíteni őket.

- Tapasztalataik szerint mi a munkáltatók hozzáállása: inkább fizetnek, vagy megbirkóznak a feladattal?

- A kisvállalkozások, és azok a középvállalatok, ahol a vezetésnek közvetlen beleszólása van a gazdasági-, és termelési folyamatokra, azonnal tudnak reagálni a munkakörök, létszám tekintetében. Nagyobb vállalatok esetében azonban a termelési, döntési folyamatok változásához olyan változás-menedzselésére van szükség, amely több időt vesz igénybe, így ezen cégek a felkészülések alatt inkább a befizetést vállalják.

- Mely szektorokban okoz gondot leginkább a fogyatékkal élők alkalmazása?

- A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatása nem szektor-függő, általában ott nehezebb az elhelyezkedésük ahol az egészséges munkavállalók felé is egyedi követelményeket állít a munkakőr.

- A fogyatékkal élők mely csoportjának a legnehezebb állást találnia?

- A foglalkoztatóknak az értelmi fogyatékossággal élők csoportjával kapcsolatban vannak negatív előítéleteik, pedig az egyszerű betanított jellegű munkák tekintetében igen jó hatékonysággal lehet ezt a célcsoportot is alkalmazni.

- Milyen problémák akadályozzák általában a sérült emberek foglalkoztatását?

- A legnagyobb akadályozó tényező még mindig a rehabilitációs témákban általánosan fellelhető információhiány, az előítéletesség illetve a szakemberhiány. Megfelelő információk és szakember birtokában minden területen találni olyan munkakört, ahol lehet alkalmazni megváltozott munkaképességű munkavállalót. A munkáltatók nagy része fél az előítéletektől, a diszkriminációtól, a különböző hatóságok vizsgálataitól. Azon munkáltatók, akik megfelelő információval rendelkeznek és körüljárják a lehetőségeiket, nem zárkóznak el a fogyatékkal élők alkalmazásától, és nagyon jó tapasztalatokkal rendelkeznek az integrált foglalkoztatás területén.

- Általában milyen módon, hány órában foglalkoztatják a sérült embereket?

- Leginkább a részmunkaidős foglalkoztatás terjedt el a sérült munkaerő foglalkoztatásában 4-6 órában, amit gyakran munkaidő-keretben történő foglalkoztatással kombinálnak. A rehabilitációs hozzájárulás megemelése segít a fekete foglalkoztatás csökkentésében, hiszen csak azon munkaerő számolható el a hozzájárulásnál, akit munkaviszonyban foglalkoztatnak.

- Mennyire gondolkodnak hosszú távú stratégiában a munkáltatók ezen a téren?

- Azon munkáltatók, akik felvállalják a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatását általában hosszú távon gondolkodnak. Természetesen nem kedvez ennek az a tendencia, hogy az ORSZI Bizottságok egyre nehezebben minősítik megváltozott munkaképességűnek az egészségkárosodott embereket, egyre többen esnek a minimális mérce alá, és veszítik el ezzel az esélyt, hogy munkához jussanak.

- Emellett az is nehezíti a megváltozott munkaképességű emberek elhelyezkedését, hogy az őket foglalkoztató cégek állami támogatása csökkent, így több cég is kénytelen volt felhagyni tevékenységével. Tavaly például több mint 4 ezer, megváltozott munkaképességű dolgozó munkahelye szűnt meg. A védett piac megoldást jelenthetne, mi kellene ennek megvalósulásához?

- A védett piac megvalósulásához olyan törvényi szabályozás kellene, ahol a jogszabály előírná, hogy az adott szektorban, vagy foglalkoztatási létszám esetén kötelezően valamely százalékban, az alvállalkozói, vagy beszállítói kört megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató cégekkel (támogatott foglalkoztatásban, vagy védett munkahelyek) kell megoldani. Amennyiben ennek nem tesz eleget, nem jogosult a különböző beruházási, támogatásokra, adókedvezményekre, stb. Több európai országban is létezik a védett piac valamely formája, amely bizonyítottan az egyik jó megoldási formája a védett munkahelyek biztosítására.

- Hosszú távon, milyen intézkedésekre lenne szükség ahhoz, hogy a hazánkban élő körülbelül 880 ezer megváltozott munkaképességű ember nagy része munkába tudjon állni?

- Három intézkedési módot és ezek egymásra épülésében látnám a hosszú távú lehetőséget. Az első, hogy a védett munkahelyek megteremtésével azon megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására nyílna lehetőség, akiknek munkahelyi rehabilitációja nem lehetséges, vagy csak rehabilitációs körülmények között (súlyos fogyatékkal élők, és azon súlyos egészségkárosodással élők, akiknek egészségi állapotában javulás nem várható). A második a tranzitfoglalkoztatás támogatása: itt a munkahelyi rehabilitáció elemeivel a visszaillesztésre helyezném a hangsúlyt, ahol viszonylag rövid ideig tartózkodhatnának a megváltozott munkaképességűek és a sikeres munka-rehabilitációt követően visszatérésük a piaci szektorban biztosítottá válna. Ennek a munkának a fő feladata a képessé tétel munkagyakorlattal, képzéssel (orvosi rehabilitáció időszakát követő szakasz, munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű megváltozott munkaképességű munkavállalók részére). A harmadik megoldás az integrált foglalkoztatás lehetne, aminek megfelelője lehet a mai rehabilitációs hozzájárulás kiváltása megváltozott munkaképességű munkavállaló alkalmazásával, azon cégeknél, akik a társadalmi felelősségvállalás jegyében úgy alakítják munkaköreiket, munkakörnyezetüket, hogy lehetőséget biztosítsanak a megváltozott munkaképességű munkavállalók megmaradt képességeik maximális kamatozatására és így hozzájáruljanak társadalmi esélyegyenlőségükhöz.