A férfi kézilabda EB margójára

„Nem tudom megcsinálni. Képtelen vagyok rá. Nagyon fáj. Nem megy tovább.” – mind ismerős problémák.

A problémánál fontos a szembenézés. Ez akár közhely is lehetne, de volt válogatott sportolóként meg vannak, voltak a technikáim, hogy hogyan kezeljem az ezekhez hasonló gondjaimat. Sport coachként új feladat volt a számomra, hogy lássam – meglássam, a hozzám járó aktív, kiváló versenyzők fájdalom-csomagjai a sajátjuk, és mint ilyenek hát bizony személyre szabottak. (Mint amilyen az enyém is volt egykoron.)

Az üléseken többféle technikával dolgozom, több hatékony módszer is van, például a vizualizálás, és a megszemélyesítés, valamint a szerepcsere. A fájdalom külön „személyiséget” kapott, lett neki saját neve, amin megszólítható. Ez a személyiség alkalmas arra, hogy megismerjük a természetét, a tulajdonságait, és így már, mint ismerőst köszönhetjük.

Ezután, már csak egy lépés, hogy megvizsgálhassuk a saját szerepünket, felelősségünket a fájdalom kialakulásában.

Coachként számos lehetőségünk van a probléma mélyére ásni, például jól kell tudni kérdezni (ugye?). Ha jó úton járunk, azt számos jelből kiderül, és kikerekedik belőle a történet.

Legyen itt egy példa: „A probléma az, hogy a mérkőzés, vagy a futam végén rettenetes fájdalmat érzek, ettől szétesik a mozgásom, visszaesik a teljesítményem.” – Ha itt megállítjuk a mesélést, elérkezett a tudatosítás ideje: a fájdalom az csak fáj. Lehet ez egy jelzés, ami mint egy jó stopper jelzi a mérkőzés végét. Szól, hogy már csak néhány másodperc és vége. Szól, hogy legyőzve a kellemetlen érzést, most kell mindent beleadni, hogy jó legyen. Hopp, és indul az utolsó roham.

Sport coachként bátran javaslom, hogy az edzéseken érdemes a fájdalmat keresni. Keresni, ismerni, és megismerni, barátkozni vele. Ne legyen meglepetés a vele való találkozás. Érdemes megszólítani, megkérni, hogy ne akadályozza a mérkőzést, futam végét, hanem a maximális erőbedobásra késztessen. Fogadjuk örökbe a fájdalmat! Fogadjuk el, hogy a magas szintű sporttevékenység részeként, még nagyon sokszor fogunk találkozni vele.

De a miénk és legyőzhető – vagy legalább is elviselhető!

Ilyés Gyula, sport coach. Coaching Határok Nélkül blog
HR Blog