A támogatott dolgozókat véglegesítik a cégek
A támogatással 18,2 ezer tartósan álláskereső jutott munkalehetőséghez átlagban 12,4 hónapos időtartamra. Ebből átlagosan 6,2 hónapig a kereset egy részéhez a Munkaerőpiaci Alap decentralizált keretéből nyerhettek el támogatást a munkáltatók, 6,2 hónapig pedig a foglalkoztató kötelessége volt a támogatás nélküli továbbfoglalkoztatás.
Átlagosan egy-egy tartósan álláskereső foglalkoztatására ennek keretében havonként 50 ezer forintot, a támogatott időszak egészében 309,5 ezer forintot költött az alap.
Az elemzett időszakban a támogatással elhelyezkedők 62,3 százalékát alkalmazták a kötelező időszak után is.
A technikus és szakközépiskolai végzettségűeknél ez a továbbfoglalkoztatási arány 69,5 illetve 66 százalék volt, a legfeljebb 8 általános iskolai végzettségűeknél 53,2 százalék. A munkáltatók leginkább a 45-49 éves korosztályból véglegesítették a dolgozókat 65 százalékos arányban, az 55 év felettiek további alkalmazási aránya pedig 50 százalék.
A munkáltatók általában támogatás nélkül nem, vagy csak későbbi időpontban vettek volna fel dogozókat, de csaknem 20 százalék úgy nyilatkozott, hogy ha nem kap támogatást akkor is megvalósítja a létszámemelést.
Egy másik aktív eszköz a közhasznú munka. Ezt a tevékenységet az önkormányzatok szervezik az olyan álláskeresőknek akik más munkákra nem tudnak elhelyezkedni hátrányos munkaerőpiaci helyzetük miatt, vagy azért mert a településen nagyon kevés a munkalehetőség. A közhasznú munkával egyrészt keresethez juthatnak, másrészt a településnek fontos feladatok bízhatók rájuk.
A vizsgált időszakban személyenként átlagban 670,5 ezer forintot fordított a Munkaerőpiaci Alap a közhasznú munka finanszírozására, ez a pénz a foglalkoztatási költségek 69 százalékát fedezte. Összesen 67,2 ezer álláskereső jutott így munkához. Bár a közhasznú munkánál a továbbfoglalkoztatás aránya igen alacsony - a programokban résztvevők alig több mint egy százaléka jut tartós álláshoz - ez akkor is egy fontos aktív eszköz, mert sokan csak ennek révén jutnak munkához, keresethez.
Átlagosan egy-egy tartósan álláskereső foglalkoztatására ennek keretében havonként 50 ezer forintot, a támogatott időszak egészében 309,5 ezer forintot költött az alap.
Az elemzett időszakban a támogatással elhelyezkedők 62,3 százalékát alkalmazták a kötelező időszak után is.
A technikus és szakközépiskolai végzettségűeknél ez a továbbfoglalkoztatási arány 69,5 illetve 66 százalék volt, a legfeljebb 8 általános iskolai végzettségűeknél 53,2 százalék. A munkáltatók leginkább a 45-49 éves korosztályból véglegesítették a dolgozókat 65 százalékos arányban, az 55 év felettiek további alkalmazási aránya pedig 50 százalék.
A munkáltatók általában támogatás nélkül nem, vagy csak későbbi időpontban vettek volna fel dogozókat, de csaknem 20 százalék úgy nyilatkozott, hogy ha nem kap támogatást akkor is megvalósítja a létszámemelést.
Egy másik aktív eszköz a közhasznú munka. Ezt a tevékenységet az önkormányzatok szervezik az olyan álláskeresőknek akik más munkákra nem tudnak elhelyezkedni hátrányos munkaerőpiaci helyzetük miatt, vagy azért mert a településen nagyon kevés a munkalehetőség. A közhasznú munkával egyrészt keresethez juthatnak, másrészt a településnek fontos feladatok bízhatók rájuk.
A vizsgált időszakban személyenként átlagban 670,5 ezer forintot fordított a Munkaerőpiaci Alap a közhasznú munka finanszírozására, ez a pénz a foglalkoztatási költségek 69 százalékát fedezte. Összesen 67,2 ezer álláskereső jutott így munkához. Bár a közhasznú munkánál a továbbfoglalkoztatás aránya igen alacsony - a programokban résztvevők alig több mint egy százaléka jut tartós álláshoz - ez akkor is egy fontos aktív eszköz, mert sokan csak ennek révén jutnak munkához, keresethez.
2016 első negyedévében az SHL könyvek sorozatban megjelenik Iain BALLANTYNE és Nigel POVAH, Értékelő és fejlesztő központ c. könyve.
Aki kérdez: Deák Zsolt