A támogatott dolgozókat véglegesítik a cégek
A támogatással 18,2 ezer tartósan álláskereső jutott munkalehetőséghez átlagban 12,4 hónapos időtartamra. Ebből átlagosan 6,2 hónapig a kereset egy részéhez a Munkaerőpiaci Alap decentralizált keretéből nyerhettek el támogatást a munkáltatók, 6,2 hónapig pedig a foglalkoztató kötelessége volt a támogatás nélküli továbbfoglalkoztatás.
Átlagosan egy-egy tartósan álláskereső foglalkoztatására ennek keretében havonként 50 ezer forintot, a támogatott időszak egészében 309,5 ezer forintot költött az alap.
Az elemzett időszakban a támogatással elhelyezkedők 62,3 százalékát alkalmazták a kötelező időszak után is.
A technikus és szakközépiskolai végzettségűeknél ez a továbbfoglalkoztatási arány 69,5 illetve 66 százalék volt, a legfeljebb 8 általános iskolai végzettségűeknél 53,2 százalék. A munkáltatók leginkább a 45-49 éves korosztályból véglegesítették a dolgozókat 65 százalékos arányban, az 55 év felettiek további alkalmazási aránya pedig 50 százalék.
A munkáltatók általában támogatás nélkül nem, vagy csak későbbi időpontban vettek volna fel dogozókat, de csaknem 20 százalék úgy nyilatkozott, hogy ha nem kap támogatást akkor is megvalósítja a létszámemelést.
Egy másik aktív eszköz a közhasznú munka. Ezt a tevékenységet az önkormányzatok szervezik az olyan álláskeresőknek akik más munkákra nem tudnak elhelyezkedni hátrányos munkaerőpiaci helyzetük miatt, vagy azért mert a településen nagyon kevés a munkalehetőség. A közhasznú munkával egyrészt keresethez juthatnak, másrészt a településnek fontos feladatok bízhatók rájuk.
A vizsgált időszakban személyenként átlagban 670,5 ezer forintot fordított a Munkaerőpiaci Alap a közhasznú munka finanszírozására, ez a pénz a foglalkoztatási költségek 69 százalékát fedezte. Összesen 67,2 ezer álláskereső jutott így munkához. Bár a közhasznú munkánál a továbbfoglalkoztatás aránya igen alacsony - a programokban résztvevők alig több mint egy százaléka jut tartós álláshoz - ez akkor is egy fontos aktív eszköz, mert sokan csak ennek révén jutnak munkához, keresethez.
Átlagosan egy-egy tartósan álláskereső foglalkoztatására ennek keretében havonként 50 ezer forintot, a támogatott időszak egészében 309,5 ezer forintot költött az alap.
Az elemzett időszakban a támogatással elhelyezkedők 62,3 százalékát alkalmazták a kötelező időszak után is.
A technikus és szakközépiskolai végzettségűeknél ez a továbbfoglalkoztatási arány 69,5 illetve 66 százalék volt, a legfeljebb 8 általános iskolai végzettségűeknél 53,2 százalék. A munkáltatók leginkább a 45-49 éves korosztályból véglegesítették a dolgozókat 65 százalékos arányban, az 55 év felettiek további alkalmazási aránya pedig 50 százalék.
A munkáltatók általában támogatás nélkül nem, vagy csak későbbi időpontban vettek volna fel dogozókat, de csaknem 20 százalék úgy nyilatkozott, hogy ha nem kap támogatást akkor is megvalósítja a létszámemelést.
Egy másik aktív eszköz a közhasznú munka. Ezt a tevékenységet az önkormányzatok szervezik az olyan álláskeresőknek akik más munkákra nem tudnak elhelyezkedni hátrányos munkaerőpiaci helyzetük miatt, vagy azért mert a településen nagyon kevés a munkalehetőség. A közhasznú munkával egyrészt keresethez juthatnak, másrészt a településnek fontos feladatok bízhatók rájuk.
A vizsgált időszakban személyenként átlagban 670,5 ezer forintot fordított a Munkaerőpiaci Alap a közhasznú munka finanszírozására, ez a pénz a foglalkoztatási költségek 69 százalékát fedezte. Összesen 67,2 ezer álláskereső jutott így munkához. Bár a közhasznú munkánál a továbbfoglalkoztatás aránya igen alacsony - a programokban résztvevők alig több mint egy százaléka jut tartós álláshoz - ez akkor is egy fontos aktív eszköz, mert sokan csak ennek révén jutnak munkához, keresethez.
Mit kezdenek a munkaerőhiánnyal a cégek? Még több erőforrást tesznek a toborzásba? Vagy jobban figyelnek meglévő munkavállalóikra?
Aki válaszol: Sipőcz Iván
Visszatérnek a Dolgozó anyák