Az ENSZ nőjogi bizottságának értékelése Magyarországról

A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, az Európai Roma Jogok Központja és a Fogyatékos Emberek Szervezeteinek Tanácsa szakértői 2013. március 13-án mutatták be az ENSZ CEDAW Bizottsághoz benyújtott jelentéseiket, valamint ismertették a Bizottság magyar államnak címzett ajánlásait is. A civil szervezetek üdvözölték a CEDAW Bizottság megállapításait és ajánlásait.

Magyarország 1982 óta részese az ENSZ CEDAW Egyezménynek, mely alapján minden szükséges intézkedést meg kell tennie a nők elleni diszkrimináció felszámolására. Az Egyezmény végrehajtását az ENSZ CEDAW Bizottsága időszakosan ellenőrzi, az állam és a civil szervezetek jelentései és a velük való konzultáció alapján, és ajánlásokat fogalmaz meg az állam számára. A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség (Női Érdek) az Európai Roma Jogok Központjával (ERRC), míg a Fogyatékos Emberek Szervezeteinek Tanácsa a Társaság a Szabadságjogokért civil szervezettel és a Központ a Mentális Sérültek Jogaiért Alapítvánnyal közösen nyújtott be jelentést a Bizottsághoz. A Bizottság a magyar állami és civil delegációkkal 2013 februárjában folytatott konzultációt a 2007 óta tett intézkedésekről, az ajánlásait pedig márciusban tette közzé.

A Női Érdek és az ERRC jelentése általános aggályként fogalmazta meg, hogy a rendszerváltás óta eltelt időben kialakított intézményi, jogi és közpolitikai keretek nem elégségesek a nemek közötti egyenlőség előmozdításához. A ENSZ CEDAW Bizottság korábbi ajánlásait többnyire nem hajtották végre - ez minden, a rendszerváltás óta hatalmon lévő kormányról elmondható. A jelenlegi kormányzat hozzáállása azonban még további visszalépést jelent: a nők és férfiak társadalmi egyenlősége kikerült a kormány szókészletéből. A kormány gyakorlatilag leépítette a nők és férfiak egyenlőségével foglalkozó állami intézményrendszert és konzultációs mechanizmusokat is.

A CEDAW Bizottság a civil szervezetekhez hasonlóan aggodalmát fejezte ki, hogy a népesség növelésének kormányzati prioritása a "nemekkel kapcsolatos sztereotípiák előfordulását növeli azáltal, hogy a nőket főként, ha nem kizárólag, anyai és gondozói szerepben láttatja". A Bizottság sürgette a magyar államot, hogy "vizsgálja felül a családdal és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos közpolitikákat (...), hogy az előbbi ne korlátozza az utóbbit, vagyis a nők diszkrimináció-mentességhez és egyenlőséghez való jogainak teljes élvezetét." A Bizottság továbbá ajánlotta, hogy az állam "erősítse meg együttműködését a különböző civil nőszervezetekkel az Egyezmény végrehajtása és a végrehajtás monitorozása során".

A CEDAW Bizottság az egyes jogokkal kapcsolatban többek között az alábbi ajánlásokat fogalmazta meg az állam számára: a nemek közötti egyenlőség kérdését építse be az oktatáspolitikába; fogadjon el a partnerbántalmazásra vonatkozó jogszabályt, módosítsa a távoltartási törvényt, hogy az megfelelően védje az áldozatokat; az emberkereskedelem áldozatainak biztosítson megfelelő ellátást és védelmet; vezessen be átmeneti intézkedéseket, például kvótákat a nők és a férfiak egyenlő képviseletére a politikában; mozdítsa elő a nők foglalkoztatását, számolja fel a foglalkoztatási szegregációt, szüntesse meg a nemek közötti bérrést; hagyjon fel mindennemű, a nők szexuális és reprodukciós jogait érintő negatív beavatkozással; vizsgálja felül nyugdíj- és szociális ellátási rendszereit, hogy a nők és a férfiak számára egyenlő hozzáférést biztosítson ezekhez; módosítsa a törvényt az Alkotmánybíróság azon határozatával összhangban, amely szerint a család definíciója túl szűkre szabott, és biztosítsa, hogy az egyéb jogszabályok módosítása is ezzel összhangban fog történni.

A Női Érdek szakértői (Balogh Lídia, Betlen Anna, Keveházi Katalin, Magyar Mónika, Dr. Pap Enikő, Sáfrány Réka, Dr. Spronz Júlia, Dr. Wirth Judit, Zentai Violetta PhD) és az ERRC szakértői által készített jelentés kiemelte, hogy a nőkkel szembeni többszörös diszkrimináció ezidáig nem kapott megfelelő figyelmet a jogi és közpolitikai intézkedések során. A CEDAW Bizottság pedig ajánlásaiban következetesen felhívta a magyar államot, hogy fordítson különös figyelmet a hátrányos helyzetű csoportokhoz tartozó nők, így például a roma, a fogyatékossággal élő, a vidéki, a szegénységben élő, a migráns, a menekült, illetve az idősebb nők problémáira. Kifejezetten sürgette az államot, hogy a "közpolitikai intézkedésekbe és a költségvetésbe építsen be specifikus, a kisebbségekhez tartozó, többek között a roma nők, valamint a fogyatékossággal élő nők szükségleteit célzó komponenseket az ellenük irányuló hátrányos megkülönböztetés minden formájának felszámolása érdekében".