Elvándorol a népesség vagy sem? - kutatások pro és kontra

A következő két és fél évtizedben Magyarország népessége a korábbi alapeseti prognózisban szereplőnél gyorsabban csökkenhet, korösszetételében egyre nagyobb súlyt képviselnek majd az idősek, a munkaképes korú lakosság egy részének elvándorlása pedig tovább súlyosbítja a helyzetet: a veszteség nem csak abszolút számokban mutatkozik meg, hanem a népesség kor szerinti összetételét is kedvezőtlenül befolyásolja - állapította meg a KSH Népességtudományi Kutatóintézet kiadványában, a KorFában megjelent elemzés.

Az alapváltozat azzal számol, hogy az átlagos gyermekszám a jelenlegi 1,25-ről fokozatosan emelkedve 2030-ra eléri az 1,5 főt; a születéskor várható élettartam a nőknél 82,5 évre emelkedik a jelenlegi 78,1-ről, a férfiaknál 75,5 évre a jelenlegi 70,5 évről; a vándorlási egyenleget évi 15 ezer fős többletre becsülték.

A kölni Gazdasági Kutatóintézet felső határként 800 ezer bevándorlóra számít Németországban a következő két évben, majd 2020-ig további 400 ezerre. (Tavaly több mint 50 ezer magyar költözött Németországba, ami 30 százalékot meghaladó emelkedés 2011-hez képest). A becslések alapján a munkaerő-migrációs változatban azt feltételezték, hogy az 1,2 millió külföldi csupán fele fog valóban valamilyen állást betölteni, és ezek 20 százaléka lesz magyar, akik 2011 és 2020 között fogják elhagyni Magyarországot. Ez azt jelenti, hogy várhatóan 120 ezer magyar vállal munkát és telepszik le Németországban 2011 és 2020 között, 25 százalékuk legalább egy családtagjával együtt (ez további 30 ezer főt jelent).

Magyarország népessége az alapváltozat szerint 2030-ra 9 millió 467 ezer főre csökken, azaz két évtized alatt 518 ezer fős veszteséggel várható, ez évente átlagosan 26 ezer fővel.

Nincs új magyar exodus

A Tárki jelentése viszont éppen arra mutatott rá a napokban, hogy korántsem beszélhetünk új magyar exodusról. A magyar migráció növekedése sokkal kisebb, mint a legtöbb posztszocialista országé – áll a Tárki egyenlőtlenségek és polarizálódás a magyar társadalomban című jelentésében.

A kivándorlás a régiós átlag alatt van, az uniós országokban élő magyarok aránya pedig elhanyagolható a népességhez képest (a régiós országok közül egyedül Csehország múl minket alul ebből a szempontból).

A posztszocilaista országokban a rendszerváltás után általában hirtelen sokan vándoroltak ki, majd számuk fokozatosan csökkent. Magyarországon a kivándorlás főként a 2004-es uniós csatlakozás után nőtt meg a migráció. A migránsok aránya a hazai magyarok számához képest továbbra is elenyésző.

NapiGazdaság/HRPortal