Felsőoktatás kontra munkaerőpiac - Totális asszimetria? (I.)

"A végzettség szintje nem jelent garanciát a sikeres munkaerő-piaci beilleszkedésre, a kínálat mennyiségének és a szakképzettség irányának is összhangban kell lennie a kereslettel" - hangzott el a márciusi "Felsőoktatás és munkaerő-piaci igények az európai unióban" című rendezvényen, ahol többek között Adler Judit a Gazdaságkutató Intézet tudományos főmunkatársa tartott tanulságos prezentációt.

Adler Judit a "Feszültségek a felsőfokú végzettségűek keresleti-kínálati viszonyaiban" címmel a hazai HR-szakma számára kiemelkedően fontos témáról beszélt. A szakember betekintést nyújtott a munkaerő-piaci kereslet és a felsőoktatási szakképzési kínálat színfalai mögé mindamellett, hogy előirányozta: mire is számíthatunk az elkövetkezendő években az oktatás és munkaerőpiac harmonizációja terén.

A kínálati oldal - Oktatás, szakok, egyensúlytalanság
"A magyar foglalkoztatottak iskolázottsági színvonala sokat javult, különösen igaz ez a fiatalabb korosztályokra. A foglalkoztatottakon belül a felsőfokú végzettségűek aránya 14,5%-ról 20,8%-ra, tehát több mint 6 százalékponttal nőtt, ez abszolút számban közel 230 ezer főt jelent" - mondta a szakember. "1990 óta megközelítően négyszeresére emelkedett a felsőoktatásban részesülők száma. Közel 15 év alatt valamivel több, mint négyszeresére nőtt a főiskolai szintű képzés hallgatóinak száma."
A hihetetlen létszámnövekedés és az ezzel párhuzamos minőségi romlás magáért beszél: "míg 1990-ben a jelentkezettek 35%-a nyert felvételt egyetemi, főiskolai szintű képzésre, addig 2004-ben ez az arány már elérte a 60%-ot". A legfőbb probléma azonban nem is felvettek aránya, hanem az, hogy a szemináriumi foglalkozások helyett több száz hallgatót oktatnak elméleti alapon és hogy nappali képzés helyett inkább távoktatásra jelentkeznek a hallgatók. Éppen ezek miatt "a

felsőoktatásban részesülők mennyiségi növekedésével párhuzamosan növekszik a képzés 'vesztesége' is, nő a lemorzsolódás, a nyelvvizsga hiánya miatt diplomát nem szerzők száma is."

Egyes ágazatokon, mint a kommunikáció, a jog, a társadalomtudomány, túl nagy kibocsátást eredményeznek az oktatási intézmények. Mindemellett az elmúlt évek során általánossá vált, hogy az intézményi versenyben a hallgatók felvételi feltételeit egyre lejjebb tették, miközben a nagyarányú hallgatói létszám miatt háttérbe szorult a munkaerő-piaci szempontból fontos gyakorlati képzés. Az oktatási színvonal csökkenésével így a munkaerőpiacra kibocsátott friss munkavállalók tudásszintje is jelentősen visszaesett.

Komoly probléma, hogy a magasan képzett friss diplomások a diplomák leminősítésével és a meglehetősen sok egy állásra jelentkező munkavállaló tudatában olyan állásokat is elvállalnak, melyek képzettségükön aluliak. Ezzel azonban kiszorítják meglévő állásukból az alacsonyabb, de a pozíciónak megfelelő végzettségű munkavállalókat.

Az oktatási statisztikák szerint az 1990-91-es tanévhez képest a legkomolyabb változások a gazdasági és a kereskedelmi szakképzésekben mentek végbe. A rendszerváltást követő közgazdász szakmára vetített munkaerő-piaci igény erőteljesen fellendítette a közgazdász képzésre jelentkezők létszámát. Így 15 év alatt közel kilencszeresére duzzadt a gazdasági, kereskedelmi képzésen tanulók száma. Ennek köszönhetően napjainkban a szakma erőteljes túltelítettsége figyelhető meg.

A társadalomtudományok terén 1990-ről 2004-re megháromszorozódott a hallgatók létszáma és a mai napig növekszik a számuk annak ellenére, hogy a szakma munkaerő-piaci értéke és az elhelyezkedési esélye folyamatosan csökken.

Ezzel szemben érdekesség, hogy a munkaerő-piaci szempontból magas kereslettel bíró műszaki és informatikai végzettségek megszerzéséhez az előzőekkel ellentétben csupán háromszor annyian kezdték meg tanulmányaikat, mint 1990-ben. Nyilvánvalóan nagy szerepet játszik mindebben az, hogy a képzés jelentősen költségesebb más szakképzéseknél, míg a tanulmányi követelmények is igen magasak más szakokhoz képest. Ennek ellenére a munkaerő-piaci és felsőoktatási súlya is kimagasló a műszaki szakmának.

Az egészségügy és a szociális ellátási szakokon hallgatók létszáma folytonosan növekvő tendenciát mutat. Az elmúlt években átlagosan az összes tanuló 8,3%-a tanult ilyen szakon, ami 30.000 végzős és tanulmányait folytató tanulót jelent évente. Ezekre a szakokra pedig még mindig erőteljes szakemberhiány mutatkozik a munkaerőpiacon.

Összegezve az oktatási rendszer kínálati oldalát megállapítást nyert, hogy a képzési szerkezet még mindig nem kellő mértékben flexibilis a munkaerő-piaci igényekkel szemben. A komoly elhelyezkedési verseny ismerete ellenére a tanulók legtöbbje még mindig puszta érdeklődésből választ szakmát, nem pedig a munkaerő-piaci kereslet alapján.


Cikkünk holnapi, befejező részében a külföldi és magyar munkaadók diákokkal szembeni elvárásairól, a jelenlegi helyzet lehetséges megoldásairól és a jövőbeni változásokról olvashatnak.